okt.
25
2011

Erõs országnak erõs forintot

Megnyugodhatunk, a Kormányszóvivõi iroda bejelentette: “A magyar kormány továbbra is elkötelezett az infláció csökkentése és az árstabilitás elérésében és tisztában van azzal, hogy a forint esetleges gyengülése inflációs következményekkel járna, hosszabb távon pedig nem javítaná az ország versenyképességét”.

Ezt annak cáfolatára mondták, miszerint: “a devizahitelesek megmentését célzó csomagokra egy vezetõ fideszes forrás szerint azért van szükség, mert a kormány exportra akar játszani, de a forintot csak akkor tudják gyengíteni, ha minél kevesebb a devizahiteles”.

http://www.portfolio.hu/deviza_kotveny/deviza/stabilan_akarja_tartani_a_forint_arfolyamat_a_kormany_2.157420.html

Szóval megnyugodhatunk. Éppúgy, mint az egyszeri amerikai nyugdíjas, aki minden pénzügyminisztertõl és elnöktõl azt hallja, hogy “The strong dollar is in the nation’s best interest”, azaz “népünk érdeke az erõs dollár”, például itt:

http://www.cnbc.com/id/25056332/Bush_Strong_Dollar_is_in_U_S_Interest

Eközben az elmúlt évtizedben minden fõbb devizához képest 10-20-30%-kal értékelõdött le a dollár. Ésakkorezígymosthogy?

Nyilvánvaló, hogy minden értelmes gazdaságpolitikus minden alkalommal el fogja mondani, hogy országa növekvõ pályára fog kerülni hamarosan (vagy már most is ott van), az infláció alacsony (vagy az lesz), a devizája erõsödni fog, a költségvetést kiegyensúlyozzák, az adószinteket, adminisztrációt és kiadásokat csökkentik, az adósságot leépítik. Mi pedig természetesen ezt elhisszük nekik.

A magyar kormányzat gazdaságpolitikája gyakran kiszámíthatatlan, de van benne pár erõs vezérlõ motívum:

A cél a lehetõ legnagyobb szabadság és függetlenség saját gazdaságpolitikájuk végrehajtásában, aminek lényege az erõs állami kontroll, a munkát terhelõ adók csökkentése, a fogyasztást terhelõ adók emelése. Aki dolgozik az keressen jól, hozzájuk próbálnak átcsoportosítani a pénzügyi szféra és nagyvállalkozások kárára. A cél a termelés, a “valós”, fizikai javak elõállítása, minél több szorgos munkáskéz segítségével (még a marxista munkaértékelmélet nyomait is felfedezhetjük a politikusi megnyilatkozásokban). A nagy exportboomhoz azonban véleményük szerint olcsó devizán és megemelt infláción keresztül vezet az út, amihez alacsony, feltehetõen negatív reálkamatokat szeretnének. Tiszta Kína. Legyen sok beruházás, növekedjen az export, és legyen infláció is, mert azzal mintegy észrevétlenül lehet adósságot leépíteni, és a minimálbéreket alacsonyan tartani (mert az exportboomhoz ez is kell ám). És itt jön a legnagyobb baj: a devizaadósság jelentõs mérete miatt ez a leértékelõs, kamatvágós, elinflálós export- és termelésorientált gazdaságpolitika nem mûködik, mert a leértékeléssel az egész lakosság bajba kerül, azaz a leértékelés több kárt okoz mint hasznot. A logikus megoldás tehát a minél gyorsabb megszabadulás a devizaadósságtól: a lakossági CHF-hitel állományát minél gyorsabban át kell váltani forintra. és ha ez megvan – vagy már ezzel párhuzamosan – lehet leértékelni a forintot, elinflálni az adósságot. /célszerû lenne mondjuk a sorrendet megtartani: tehát elõször leváltani, utána legyengíteni, de ez láthatóan nem ilyen egyszerû/ 

Teljesen egyértelmûnek tûnik, hogy a kormányzat célja ez. A nagy kérdés, hogy ki fogja fizetni a CHF-állomány forintra váltását, és honnan (milyen áron, azaz milyen kamattal???) lesz annyi forinthitel, ami elegendõ en

 

http://www.zsiday.hu/blog/er%C5%91s-orsz%C3%A1gnak-er%C5%91s-forintot