ápr.
26
2016

Értelem és érzelem

Az utóbbi időben zuhant a kormányok megítélése ott is, ahol a krízis a legsúlyosabb áldozatokat követelte, például Görögországban, és ott is, ahol a negatív következmények enyhék voltak: például Svájcban, Lengyelországban, Svédországban. A politikai hatalmon lévők és az Európai Unió népszerűségvesztése összeurópai jelenség. Ez az adott országok objektív gazdasági, pénzügyi helyzetétől, a válsággal szembeni ellenálló képességének fokától független – mondja az alapblog.hu-nak adott interjúban Dr. Maria Grasso. A brit Sheffieldi Egyetem tanára az Európai Unió Bizottsága megbízásából – a LIVEWHAT-nak nevezett projekt keretében – kilenc országra kiterjedő reprezentatív kutatást irányított az európaiak válsággal szembeni ellenálló képességéről, megújulási készségéről, és arról, hogy mit gondolnak egyes európai népek a saját és a szomszédjaik jelenlegi és jövőbeli helyzetéről.

Zentai Péter: Tévedek-e, ha úgy fordítom le kutatási eredményeiket, hogy az európai népek, nemzetek irigykednek egymásra?
Dr. Maria Grasso: Ez a megfogalmazás leegyszerűsíti és torzítja a kilenc országban: Nagy-Britanniában, Svájcban, Svédországban, Lengyelországban, Németországban, Görögországban, Olaszországban, Franciaországban és Spanyolországban 18 ezer polgár körében végzett tudományos, reprezentatív felmérés eredményeit.
Némi igazság azonban rejlik az kérdésében, hogy míg a svájciak szerint egész Európában a svédeknek van a leginkább irigylésre méltó életük, addig a svédek ezt pontosan fordítva látják. Ugyanez a disszonancia figyelhető meg a franciák és az olaszok többségének egymás életéről, helyzetéről alkotott véleményében.

Ebben az összefüggésben mi a kilenc vizsgált országban a jellegzetes közvélekedés Lengyelország és Görögország kapcsán?
Súlyos negatív elfogultság jellemzi a két ország külső és – bizonyos tekintetben – belső megítélését is. Boldogtalanabbnak gondolják kívülről a görögöket és a lengyeleket, mint amennyire boldogtalannak érzik ők saját magukat. Tény, hogy az adatokkal alátámasztott objektív gazdasági és politikai helyzet e két országban messze jobb, mint ahogy azt külföldön a legtöbben gondolják. A vizsgált országok lakói közül a lengyeleknek van a legjobb véleményük a nyugati országok helyzetéről, életéről. Ebből is levezethető, hogy míg másfél-kétmillió lengyel polgár él és dolgozik csak Nagy-Britanniában és Németországban, addig a más uniós tagállamokból származó polgárok aránya mindössze 0,1 százalékos – a negyvenmillió lakosú Lengyelországban.

Milyen következtetésekre jutottak a görögöket és Görögországot illetően?
Figyelemre méltó, hogy a görög nép mutatja magát – az olasszal és a svájcival együtt – a megújulásra leginkább késznek, a gazdasági, politikai nehézségekkel szemben leginkább ellenállónak. A görögök gondolják úgy leginkább magukról, hogy nekik kellett a legtöbb személyes áldozatot meghozniuk, életük minőségét leginkább gyengíteniük az utóbbi években.
Más kérdés, hogy viszont a válságért a görögök hibáztatnak leginkább külső erőket, mindenekelőtt az Európai Uniót.

Milyen általánosságban az Európai Unió megítélése a vizsgált népek körében – a kutatási eredmények tükrében?
A görögök egyharmada szerint az EU a felelős a görögországi munkanélküliség növekedése miatt. Ezzel szemben a spanyoloknak mindössze 10 százaléka hibáztatja az Uniót a munkanélküliség növekedése miatt, holott Spanyolországban ugyanannyira súlyos ez a probléma, mint Görögországban. Minden téren jellemző, hogy az EU Görögországban kapja a legrosszabb pontokat, míg a legjobbakat Spanyolországban és Lengyelországban. Az Unió tehát a spanyolok és a lengyelek körében népszerűbb, mint akár Németországban, akár Svédországban, akár bárhol másutt a vizsgált országokban.

Miközben objektíve nem sokkal jobb a lengyelek és a spanyolok helyzete, mint a görögöké. Ez tényleg érdekes!
A legérdekesebb az, hogy a válság okán nagyjából egyformán zuhant a kormányok és az elit megítélése ott, ahol a krízis a legsúlyosabb áldozatokat követelte, például Görögországban, és ott is, ahol a negatív következmények viszonylag enyhéknek bizonyultak: például Svájcban, Lengyelországban, Svédországban. A politikai hatalmon lévők népszerűségvesztése általános, összeurópai jelenség – az adott országok objektív gazdasági, pénzügyi helyzetétől, a válsággal szembeni ellenállóképesség fokától független!

A személyes, a saját család jövőképét illetően hol a legnagyobb a pesszimizmus illetve az optimizmus?Németországban, Svédországban, Lengyelországban, Svájcban és Nagy-Britanniában gondolja a többség úgy, hogy az ő élete jobb, mint a szüleié volt. A többi országban ennek az ellenkezőjét véli a közvélemény javarésze.
Az utóbbi öt évhez képest egyedül a svédek érzékelnek életszínvonal-, életminőség-javulást, a többi nyolc országban egységesen romlást tapasztal a saját életében a nagy többség.
Egyébként pedig Svédország mellett valamelyest, de kisebb arányban Németországban és Nagy-Britanniában lát a lakosság konkrét pozitív gazdasági jeleket a közeljövőre vonatkoztatva, a görögök viszont szinte egyáltalán nem találkoznak ilyen jelekkel.
Ettől függetlenül, az optimizmus és pesszimizmus mutatók összességét elemezve kimondható, hogy a megkérdezettek közül a leginkább borúlátóak a franciák; a spanyolok és a britek pedig a legoptimistábbak.