okt.
4
2011

Európa egyenes úton van a káosz felé – Jim Rogers interjú

Európa egyenes úton van a káosz felé, ezt a háborúkkal is fenyegető folyamatot csak az tartóztathatja fel, ha hagyják becsődölni a  rosszul működő bankokat és a rosszul működő országokat. Viszont, ha nem hagyják- például – Görögország tekintetében az államcsődöt, annak mintegy öt év múlva igazi katasztrófa lesz a vége Európában. Szerinte a lehető legrosszabb forgatókönyv szerint fognak alakulni a dolgok  Európában, és ezért a politikai elit valamint a központi bankok a legfőbb felelősök.
A világ egyik legelismertebb globális  befektetője, Jim Rogers a közép-európai térségről, azon  belül  Magyarországról nagyon negatív képet fest, szerinte a befektetőknek kerülniük kell ezt a térséget, mert  nem kizárt, hogy a régióban komoly zavargások törnek ki, országok fognak egymásnak feszülni.
A Concorde Alapkezelő által jegyzett internetes portál, az Alapblog számára adott exkluzív interjúban ugyanakkor jelezte:bár érez fantáziát a magyar mezőgazdaságban, de szerinte ennek kiaknázásához sürgősen liberalizálni kell a agrárterületekkel való kereskedelmet, be kell engedni a külföldi szakértőket, technológiákat  sőt a külföldi munkaerőt, akár  parasztokat is, mert mind e nélkül nem fog tudni semmit sem profitálni Magyarország a földből, mint természeti kincsből.
Ugyanakkor Rogers megértéséről biztosítja az interjúban a magyar kormány törekvését, hogy mindenáron szabadulni akar az államadósságtól, hogy akadályozza a társadalom tovább eladósodását, sőt, hogy a bankokkal akar lenyeletni komoly  veszteségeket. A problémák előidézésében ugyanis szerinte is közrejátszottak a bankok, de főként a jegybankban és a politikai elitben látja Rogers a fő felelősöket.
A  tőzsdeguru, aki nyolc  évvel ezelőtt előrevetítette a globális pénzügyi illetőleg hitel válság kitörését, és azt, hogy az eurózónát felrobbanthatja egyes tagállamok túlköltekezése, állítja, hogy a svájci frank még sokat fog erősödni, a drámai helyzetre való tekintettel az amerikai dollár is jó befektetés, de leginkább továbbra is az aranyban, az ezüstben és a mezőgazdasági termőterületekben hisz, ezeket vásárolja. A Nyugat-európai és amerikai technológiai cégek papírjaitól megszabadult, és eladja a feltörekvő piacok, az ázsiai, a Dél-amerikai tőzsdék részvényeit is. Az euró szerinte attól a perctől fog ismét erősödni, ő maga attól a pillanattól kezdve fog eurót vásárolni – mert csak   akkor fog helyreállni a nemzetközi bizalom az euróövezet iránt – amikor az európai politikai elit felhagy a rossz bankok és az eladósodott országok feltőkésítésével, hagyja őket, hogy csődöt jelentsenek.
Ennek rövid távon komoly árfolyamesések lesznek ugyan a következményei, de ha mindezt öt év múlvára halasztják, akkor már nem lesz miből tőkésíteni és bekövetkezik a háborúkkal fenyegető káosz.  Európára szerinte a következő néhány évben legjobb esetben is  ugyanolyan stagnálás vár, mint ami Japánt jellemezte a kilencszázkilencvenes évek elejétől egészen mostanáig. Ezért elsősorban szerinte a jegybankok és a politikusok felelősek, A legrosszabb megoldás szerinte az, ha most az államok elkezdenek összpontosítani és  külön utakat járni, protekcionista politikát követni, megpróbálják visszaszorítani a piacokat. Mert noha a piac távolról sem tökéletes, de a történelem bizonyítja, hogy végső soron mindig  a felerősített államhatalom követi el a legsúlyosabb, az előbb kereskedelmi, majd valóságos háborúkhoz is vezető hibákat.
Zentai Péter: Tart-e magyar részvényt, kötvényt, van-e , bármilyen magyar tulajdona?
Jim Rogers: Nézze, sokszor voltam maguknál, látom az országukban, látom az egész közép-európai térségben a rengeteg lehetőséget, de nem veszek ott semmit. Még ha lenne is magyar vagy bármely más közép-európai kötvényem, részvényem, biztos, hogy most szabadulnék tőlük.
Z. P. : De miért, hiszen most mondta, hogy lát bennünk fantáziát…
Jim Rogers : Annak, hogy miért nem, történelmi okai is vannak. Visszamehetnénk a trianoni problematikához is, de talán a ma embere számára érhetőbb, ha azt mondom: magukat illúzióba ringatták a bel-és külföldi politikusok a berlini fal leomlását követően: el is hitették magukkal,  hogy belátható időn belül elérhető a nyugati életnivó. Valójában eme illuzió mentén nemhogy csökkentetették volna, de erősen megnövelték a kommunista rendszer idején felhalmozott adósságaikat. Utánanézhet: 10 évvel ezelőtt megírtam és a CNBC- televízióban elmondtam,  hogy amit  Magyarországon  és általában a nyugati világ egyes  országaiban  – beleértve Amerikát is – a jegybankok csinálnak a politikusok, a kormányok megrendelésére, az nem más, mint hogy katasztrófába vitetik az országaikat. A központi bankok engedtek a  kormányoknak, aminek  nyomán a kereskedelmi bankok mesterségesen levitt árakon adtak kölcsönt az államoknak  és a népeiknek. Így látszólag mindenütt emelkedett az életszínvonal. Magyarországon és néhány más országban a kormányok elősegítették, hogy külföldi pénzben, leginkább az olcsón beszerezhető svájci pénzben vegyenek fel hitelt a gazdasági szereplők, köztük az egyszerű fogyasztók. Én szó szerint azt mondtam:”ezek az emberek rá fognak jönni, hogy mindez túl szép, hogy igaz legyen”. Most rájöttek arra, hogy az egész úgy ahogy volt: NEM IGAZ.
Z. P. : Nálunk ezért most büntetik is a bankokat. A kormányzat bünteti őket.  Egyetért ezzel?
J. R. : Ezt helyeslem. A bankoknak bele kell törődniük, hogy veszteségeket szenvednek el, mert egy rémes játék résztvevői voltak, egyáltalán helyeslem, hogy ha egy kormány minden eszközzel küzd az adósságcsökkentésért. Viszont valójában nem is elsősorban a kereskedelmi  bankokat kellene felelőssé tenni. Még egyszer mondom: a legfőbb bűnt a populista politika, általában annak  csinálói, a politikusok, kormányon lévők és ellenzékiek egyaránt elkövették. Ez így volt Görögországban éppúgy, mint Magyarországon és egy sor más országban.   Mindannyian érdekeltek voltak az országuk eladósításban. Az ő, a politikusok  fő cinkosai ebben a játékban a jegybankok vezetői voltak. A kereskedelmi bankok harmadlagos szerepet játszottak. Az utóbbiak által elkövetett hibákat mindenütt igyekeznek felnagyítani, ellenséget csinálnak belőlük. Európa különösen képtelen  megszabadulni  ősi beidegződéseitől: ha bajok vannak, akkor először az idegeneket, másodjára a pénzügyi embereket, bankárokat, harmadjára az újságírókat veszik elő. Ilyen sorrendben ültetik őket “vádlottak padjára”. Ez az örök forgatókönyv, szerintem  elkerülhetetlen már, hogy a félelem légköre alakuljon k – különösen – a maguk térségében, hát emiatt nem vásárolok ott semmit sem. Azért is érzékenyebb az a térség, mert  mesterségesen húzták meg az országhatárokat,és  ha inogni kezd egyszer az európai biztonsági rendszer, akkor a maguk térségében különösen beláthatatlanok a következmények.
Z. P. : De hát valóban inog-e az európai biztonsági rendszer, mindenekelőtt borul-e ön szerint az eurózóna?
J. R. : Borulni fog, néhány éven belül. Arra fogadok, hogy most   óriási pénzek bepumpálásával  fogják megakadályozni most  Görögország és esetleg egy-két más európai ország csődjét. Történik ez a többi európai nép, kormány, állam pénzén, olyanokén, amelyeknek nem volt “bűnük.”.. Ezáltal ezekben  az áldozatot hozni kénytelen országokban vészesen romlani fog a pénzügyi helyzet –  mert mindez a mentés a globális lassulás  időszakában történik, akkor  amikor egyetlen nyugati  nemzetgazdaság sem nem tud  növekedni. Ez oda fog vezetni, hogy ezek a most még gazdag országok is előbb-utóbb szintén  fizetésképtelenné válnak. Az európai történelem egyik legdrámaibb fejezete veszi most kezdetét, ha nem hagyják, hogy becsődöljön az, aminek be kell csődölnie.
Z. P. : De senki sem tudja mi lesz a következménye egy ilyen országcsődnek, micsoda lázadások fognak ebből kinőni….
J. R. : Én megmondom mi lesz a következmény: sztrájkok, tüntetések,  további árfolyamzuhanás a tőzsdéken. De mindez nem fog tovább tartani pár hónapnál. Elérjük a dolgok alját és utána kezdődik az újraépítkezés, a hatékonyabb gazdálkodás.  Mindez a nyilvánvaló baj, sok-sok áldozat  azonban eltörpül ahhoz a katasztrófához képest, ami Európára és onnan kiindulva a világra vár, ha a csődöt eltolják későbbre, amikor már nem lesz forrása senkinek sem, hogy segítsen. Ismétlem: ilyen helyzetekből háborúk szoktak kialakulni.
Z. P. : Ennek elkerülése végett kell most az államoknak beavatkozniuk a gazdasági, pénzügyi folyamatokba, korlátozni a piacokat, bankokat,  a piaci műveleteket, megálljt parancsolni a spekulánsoknak…
J. R. : Drága barátom, a piacokat, a bankokat már agyonszabályozták. Ezeknek semmi értelmük sincs, hiszen bebizonyosodott, hogy a szabályozók nem tudnak működni. Az állami beavatkozás ellen kellene ágálnia minden épeszű polgárnak…
Z. P. : Ön mondja ezt? Ön, aki másfél évtizede olyan országokba fekteti a pénzét, tudniillik: Kínába, Dél-Koreába, és egy olyan országot választott új hazájául, tudniillik: Szingapúrt, amelyekben tort ül az állami beavatkozás…
J. R. : Ezek az államok is sok hibát követnek el, de ami jót tettek, az egy az európaitól alapvetően eltérő kultúrából fakad, és abból, hogy történetesen ,néhány fontos országban – kivételesen  – inkább jó, mint rossz állami vezetők adódtak. De ez nem volt szükségszerű, ez nem alapja a rendszerüknek.  Európában, az Egyesült Államokban – lásd a kilencszázharmincas éveket – ahogy nőtt az államok szabályozó szerepe, úgy nőtt a háború valószínűsége, és a háború aztán be is következett. A piac nem tökéletes. Ez igaz, de száz esetből kilencvennyolc igazolja, hogy a kormányzat, az állam több rosszat okoz, mint a piac.
 Z. P. : De megint csak Kínát hozom fel példának. Kína mesterségesen leértékelten tartja a fizetőeszközét, és ezáltal a világ legversenyképesebb országa. Azt látom én, hogy ha mondjuk a mi forintunk leértékelődik, ha a kormány hagyja és segíti ezt, akkor jobb eséllyel tudunk kievickélni a válságból. De hát ez az álláspontja Amerikában is egy sor híres közgazdának és az amerikai kormányok is mintha a dollár gyengítését segítették volna elő, legalábbis erre törekszenek mindenekelőtt Kínával szemben.
J. R. : A fizetőeszközök mesterséges gyengítése nem más, mint kereskedelmi háborúk kirobbantása. A kereskedelmi háborúk kialakulása lesz tényleg a következménye annak, ami most Amerikában és Európában zajlik politikai szinteken. Nem árt tudni, hogy a kereskedelmi háborúk a fegyveres háborúk előfutárai. Kínát nem abszolutizálom, noha  veszem a kínai pénzt, abba fektetek,  mert az az egyik legbiztosabb invesztíció. Ugyanakkor  Kína mesterségesen irányított  devizapolitikájával nem értek egyet. Nagyon-nagyon sokat segítenének a kínaiak e a globális gazdaságnak, ha akár már ma  liberalizálnák, totálisan konvertibilissé tennék a Yüant, a kínai fizetőeszközt.  Mindent egybevetve Kína mégis alapvetően jól csinálja, hogy hűti a gazdaságot, nem engedi, hogy az ország belülről eladósodjék, útját állja az európai adósságválság ottani megismétlődésének.  Jövőorientáltan gondolkodik. Ugyanúgy, ahogy Dél-Korea.
 Z. P. : Kínában látja  a fél világ a “messiást”. Mi is és sokan mások abban reménykednek, hogy Kína fogja felvásárolni az európai államkötvényeket, ugyanúgy, ahogy az amerikaiakat. Ez azért szintén orvosság lenne Európa számára, nemde?
 J. R. : Kína világgazdasági szerepét a külvilág egy része, jó néhány állam kormánya  hajlamos eltúlozni és ebből adódóan súlyos hibákat követ el.  A kínai nemzetgazdaság ereje legfeljebb tizede az Európai Unióénak  vagy az Egyesült Államokénak.  Kína nem tud megmenteni senkit sem, saját problémái egyre hatalmasabbak, azokat kell tudnia kezelni. Kínában is elkerülhetetlen a bürokrácia, ha úgy tetszik az állam gazdasági, pénzügyi szerepének korlátozása, előbb-utóbb az állam lesz ott is a fejlődés kerékkötője.  A kínaiak szerencsére tanulnak mások hibáiból, ellentétben az európaiak nagy részével. . Ez az adósságkezelésben látszik meg leginkább.
Z. P. : Milyen mintát kellene követnünk Európában?
J. R.: Skandináviában, mindenekelőtt Svédországban a kilencszáz kilencvenes években hagyták tönkre menni a rossz bankokat, a rossz vállalatokat. Felvállalták a nagy elosztó rendszerek liberalizálásával járó áldozatokat is. Mindebből a végén nagyon jól jöttek ki. Dél Koreában nagyjából ugyanez történt. Japánban viszont az ellenkezője. Kisegítették a rosszakat, mentették őket. A következmény az, hogy Japán stagnál két évtizede. A japán vállalatok értéke ma az 1990-es állapotuk nyolcvan százalékán van. Európa – a jelenlegi politikájával – még többet fog veszíteni, mint Japán.  Z. P. : Szóval hagyni Görögországot csődbe jutni, hagyni bankokat becsődölni?  J. R. : Mi ebben az olyan különös? Az USA egy sor állama, egy sor bankja csődbe került? Ettől még a dollár nem rendült meg, nem ettől gyengült minden esetre. Argentína, Mexikó, Oroszország …soroljam tovább? Mind túlélte a csődhelyzetet és az újrakezdésből a többség nagyon jó kijött. A világ semmiképpen sem dőlt össze. A gazdaságban természetesek a csődök és az újrakezdések, újraépítkezések. Az euró lesz a világ egyik legerősebb, legstabilabb fizetőeszköze – ennek szurkolok igazán – amint hagyják a görög csődöt.
Z. P. :Ön tehát azt mondja,  hogy a görögök váljanak ki az euró-övezetből…
J. R.: Ezt maga mondja, nem én. Görögország csődje, a fizetésképtelenség elismerése nem kell, hogy Görögország kilépését hozza magával. Iowa vagy  Kalifornia sem zárja ki magát a “dollárövezetből”, mert fizetésképtelen. A bankoknak és a kormányoknak le kell nyelniük a veszteségeket. Ennyit kell felvállalni, de azonnal! És vállalni kell persze ennek piaci és társadalmi következményeit. Minden más megoldás sokkal rosszabb, a társadalmi következmények most még kezelhetők, néhány év múlva biztos, hogy már nem lesz erő féken tartani az indulatokat ….
Z. P. : Szóval, ha Európa bátor lesz és hagyja a dolgokat maguktól kibontakozni, hagyja a csődöket, akkor ön vásárolni fog eurót…
J. R. : Minden mennyiségben! Most azonban semmi eurót nem tartok. Eladom, eladtam már, mindenesetre shortolom  az európai és az amerikai technológiai részvényeimet, a feltörekvő piacokat szintén. Azért teszem ezt, mert a latin-amerikai és ázsiai tőzsdéken átmeneti  összeomlást feltételezek. Ugyancsak átmeneti időre jócskán “bespejzoltam” amerikai dollárból, mert ilyen világhelyzetekben mindig győztes a dollár, holott nekem ellenszenves, kártékonynak is tartom a  a mögöttes központi banki politikát.  nyersanyag gazdag országok piacain vannak long pozícióim, veszem a kínai pénzt, a jent. A svájci frank a kedvencem, azt továbbra is vásárolom, az még sokat fog erősödni, még akkor is, ha ez ellen minden eszközt be akar vetni az ottani nemzeti bank. A világ minden részén termőföldeket és agrártermékeket vásárolok, mindenféle nyersanyagot.
Z. P. : De hiszen várhatóan recesszió leselkedik a világgazdaságra…ez szerintem az üzenete, mindannak, amit hallottam most öntől. De ez esetben  gyengül a kereslet a nyersanyagok iránt. Miért veszi mégis őket?
J. R. : Ez mind igaz.  Csakhogy közben a válsághelyzeteket a jegybankok megalapoztlan pénz nyomtatással fogják kezelni, ebbõl óriási infláció lesz. Ezt ellensúlyozza továbbra is minden nyersanyag, és ezért vagyok kénytelen újra és újra – minden áreséskor – aranyat és ezüstöt venni. Nem érdekel, ha felezõdik ezek ára, akkor is ezt ajánlom azoknak, akik a gyerekeikre, unokáikra vagyont akarnak hagyni.
Z. P. : Agrárium a másik kedvence. Itt van példának okáért az én hazám…tele ragyogó termőfölddel, mezőgazdasági adottsággal.
J. R. :  Jártam eleget Magyarországon, ismerem a történelmüket eléggé ahhoz, hogy tudjam: maguknál, az egész térségükben olyan szentimentális és ideológai kérdést csinálnak a termőföldből és az egész mezőgazdaságból, hogy ezzel akadályozzák a lehetőségek kiaknázását. Nem fognak tudni ebből profitálni. A paraszti munkát végzők többsége idős ember. Ez persze világjelenség, így van ez az Egyesült Államokban is. De a magyar mezőgazdaság mögött nincs tőkeerő és ennél fogva nincs modern technológia, amivel versenyképessé lehet tenni a magyar agrártermékeket. Nyugat-Európában, és Amerikában alapvetően szabad a piac, importálnak gépeket, embereket. Magyarországon ugyanerre lenne szükség, de e tekintetben nagyon szkeptikus vagyok. Mondtam a beszélgetés elején, a maguk térségében nem tudok és nem akarok, nem merek vásárolni, mert az a térség veszélyes és ismétlem: egyre zűrzavarosabb lesz.