aug.
3
2015

Európa másik betege: kivonul-e az euróövezetből Finnország?

Szakmailag abszurdnak tartja Finnország egyik vezető közgazdásza azokat a komolynak tűnő tanácsokat, hogy hazájában vezessék be ismét a finn márkát, mert azt azonnal le lehetne értékelni, ezáltal megszűnnének az ország gazdasági gondjai.
Noha Finnország tényszerűen azon egy-két európai ország egyike, amely továbbra is a recessziótól szenved, de interjúalanyunk, a Danske Bank Helsinkiben ténykedő közgazdásza tételesen bizonyítja, hogy a finn bajoknak merőben más okai vannak, mint az, hogy az euró a hivatalos fizetőeszközük.
Finnországon a további innovációk, a globális kihívásokhoz való – jól pénzelt kutatás-fejlesztésen alapuló – alkalmazkodás fog segíteni, továbbá hogy a finnek ezentúl kénytelenek lesznek ugyanazért a pénzért többet dolgozni.

Zentai Péter: Önöknél mindent ellenkezőképpen csináltak, mint a görögöknél, mégis – állítólag – Finnország ugyanúgy betegeskedik, ahogyan Görögország…
Pasi Kuopamäki: Ez azért erős túlzás. Finnországnak nincsenek kifizethetetlen adósságai, nálunk világviszonylatban is óriásinak számít a megtakarítási ráta. Soroljam tovább a gigantikus különbségeket köztünk és Görögország között?

Inkább csak provokálni akartam, ugyanis a világsajtóban egyre-másra jelennek meg kommentárok neves közgazdászoktól, akik szerint Finnország képtelen kilábalni a recesszióból, és ennek okait az euróra fogják. Vagyis hazája azért szenved, mert az euró túlértékelt, „rossz termék”.
Egy sor más északi országhoz, általában a gazdagabb európai államokhoz viszonyítva kétségtelen, hogy rosszabbul teljesítettünk, különösen rosszabbul ahhoz képest, mint amit a 1990-es évek közepe és 2008 között produkáltunk. 15 éven át a világ egyik siker országának számítottunk, nem csekély mértékben éppenséggel az eurózónához való tartozásunknak is köszönhetően. Most viszont – a válság kitörése óta – folyamatosan gyötri a finn gazdaságot a növekedés hiánya, nyugat-európai viszonylatban Finnországban az egyik legmagasabb a munkanélküliségi ráta: 11 százalék körül stagnál hosszú-hosszú ideje…

Erre mondja a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman, hogy „Finnország az euró áldozata”.
Minden tiszteletem a nagy formátumú amerikai közgazdászoké, de ez esetben nagyon nincs igazuk, azt kell mondanom, nem értik az európai helyzetet.
Mi a fafeldolgozásból, a papíripari boomból profitáltunk, továbbá a Nokia felfutásából – csaknem húsz éven át.
Időközben azonban az információs technológiai fejlődés, például a táblagépek, az internet megannyi előnyös tulajdonságának előtérbe kerülése miatt világszerte hallatlan ütemben csökkent a kereslet a papír iránt, az emberek alig olvasnak például újságot. A belső építészetben, az építőiparban újfajta anyagok vették át a fa helyét, a divat is alaposan megváltozott.
Ezért vajon az euró a felelős? Vagy azért kellene az euró állítólagos túlértékeltségét és rugalmatlanságát okolni, mert a Nokia csillaga lehullott? Nem, ennek az az oka, hogy valamit rosszul csináltak a Nokiánál, nem jól alkalmazkodtak a rendkívüli versenyhez…
Közben elvesztettük az orosz exportpiacunk egy jelentős részét, holott évtizedeken át Oroszország gazdaságának igényeit elégítette ki a finn ipar. De betört a mély válság Oroszországba. Semmiféle köze sincs az orosz problémakörhöz annak, hogy Finnország tagja-e vagy sem az euróövezetnek.

Meggyőző, amit mond, de egyúttal meglepő is. Mindig úgy tudtuk, hogy Finnország a világ egyik legrugalmasabb gazdasága, ahol elképesztően sokat költenek kutatásra, fejlesztésre. Amit mostanáig ecsetelt, abból viszont az derül ki, hogy Finnország nagy baja a versenyképtelenség… Ugyanaz, mint Görögországé.
Görögországnak – ellentétben Finnországgal – semmiféle érdemi ipara, következésképpen exportja sem volt, ma sincs. Nem összehasonlítható ez a két ország, csak abban, hogy itt és most, mindketten bajban vagyunk. Ugyanakkor tényszerűen: Finnország gazdasági-pénzügyi problémái potenciálisan igencsak eltörpülnek a görögökéhez képest. Egyebek között azért, mert – ahogy említette – kiemelkedően sokat költünk innovációra, kutatásra, fejlesztésre. Svédország, Izrael és az Egyesült Államok mellett Finnország költi GDP-arányosan a legtöbbet ilyen célokra.

Ennek dacára nemcsak hogy krízisbe kerültek, de nem is képesek kilábalni belőle?
Egy sor olyan ipari területen érnek el eredményt a finn szakemberek, tudósok, mérnökök, fejlesztők, amely területek eleve gazdasági ciklusokhoz kapcsolódnak, a világgazdaság élénküléséhez kötődnek. Svédországgal ellentétben nálunk nem a kiskereskedelemhez, például a ruházathoz, bútorgyártáshoz, lakberendezéshez, hanem a nagyiparhoz kapcsolódik a gazdaság struktúrája. Arra célzok, hogy a jelenlegi kutatások, fejlesztések nálunk csak később, a komoly, tartós, fenntartható világgazdasági konjunktúra beindulásával párhuzamosan fogják éreztetni hatásukat a mindennapi életünkben…

Az orosz piac hosszú időn át nem fog beindulni…
Senki sem képes pontosan belőni, hogy mely ágazatok fogják öt-tíz év múlva húzni a gazdaságot, melyek lesznek képesek az élre törni. Új piacokat vagyunk kénytelenek közben keresni mindazon fejlesztési eredményekhez, amelyek – reményeink szerint – hamarosan beérnek.

Konkrétabban?
Újabb lendületbe kerül a fafeldolgozás, a papíripar – de másként, mint korábban. Az online kereskedelem megállíthatatlan előretörésével párhuzamosan ugyancsak nonstop növekszik az igény újfajta és nagy mennyiségű csomagolóanyagok, csomagolástechnikai innovációk iránt. Ebben talán élre fogunk törni, és élre törhetünk magában a postai, szállítási logisztikában is. A Nokia az információs technológia még bejáratlan területein fog megújultan küzdeni. A világban beindulni látszó építőipari boomból alaposan ki fogja venni részét a KONE, a most is abszolút világszínvonalat képviselő finn felvonógyártó cég, amely lassan igazi konglomerátummá növi ki magát.

Egy sor eurószkeptikus gazdasági szakértő, köztük finn politikusok is azt állítják, hogy Finnországnak sokkal jobban menne, ha leértékelhetné a saját pénzét.
Az eurót ugyebár nem értékelhetjük le, az Ön által említett tanácsokkal pedig azt üzenik nekünk, hogy lépjünk ki az euróövezetből…

És kilépnek? Tegyük fel, hogy Görögország tényleg kilép, annak közvetett hatásaként nem képzelhető el, hogy Finnország – persze más okokból – szintén távozik?
Van egy-két – ráadásul befolyásos – finn politikus és közgazdász, aki tényleg ezt akarja, sőt hamarosan a parlament elé kerül egy javaslat, hogy záros határidőn belül vezessük vissza a finn márka-rendszert is. Párhuzamosan működne a márka és az euró az országban…
Ezt jómagam hülyeségnek tartom, a parlament pedig vélhetően elutasítja az indítványt. Ettől függetlenül senki sem tudja most megjósolni, milyen folyományai lesznek Európa-szerte annak, ha Görögország valóban kilép az övezetből. Sajnos, százszázalékosan nem kizárt a finn kilépés sem, csakhogy ennek egyrészt csekély valószínűséget jósolok és eleve rendkívül rossz gondolatnak tartom.

Miért?
Finnország versenyképességével és nem a fizetőeszközével van baj, pontosabban avval, hogy a hagyományos exportpiacai és exporttermékei egyaránt kis keresletnek örvendenek. A termelékenységgel is bajok vannak Finnországban. Ezt nem tudnánk orvosolni, legfeljebb csak ideig-óráig, ha leértékelhetnénk a pénzünket.

Mit gondol arról a javaslatról, hogy le kellene csökkenteni a finnek bérét, mert azok túl magasak?
2008 előtt – a nagy boom idején – valóban kezdtek kimagaslani a finn keresetek a nyugat-európai átlagból. Azóta azonban semmit sem változtak, ma kevesebb jövedelemre tesz szert egy finn alkalmazott, mint egy svéd vagy egy német. A béreket a jelenlegi szinten békén kellene hagyni, viszont többet kellene dolgoznunk a pénzünkért. Európai viszonylatban továbbra is túl hosszúak az évi rendes szabadságidők, ezeket meg kell kurtítani. A bércsökkentés már csak azért sem járható út, mert az a belső kereslet további csökkenéséhez vezetne. Annál is inkább, merthogy a kevesebb jövedelemmel bíró polgároknak a bankok is csak egyre korlátozottabban nyújtanának hitelt.
Finnországnak nincs más útja, mint hogy megújuljon. Az euró kiiktatása e téren inkább a kockázatokat növelné, mintsem segítene rajtunk.