desmond lachman 2
márc.
21
2013

Európa ördögi körben: a helyzet abszolút reménytelen

Az Európai Unió és az euró szétesésével számolnak Washingtonban. Pesszimista e tekintetben – pártállástól függetlenül – minden mérvadó ember, gazdasági, pénzügyi szakértő az Egyesült Államokban – mondja az alapblog.hu-nak adott interjúban az IMF volt igazgatója, a vezető konzervatív amerikai think tank, az American Enterprise Institute veterán Európa-szakértője.

Desmond Lachman professzor kifejti, hogy a jelenlegi helyzetben Németország és a többi vezető európai kormány nem hagyja bebukni akárcsak a legkisebb uniós tagállamot, tehát Ciprust sem, mert nem lehet kiszámítani egy ilyen csődnek vagy akár csak Ciprus euróövezetből való kiválásának politikai és gazdasági következményeit. Azonban a német kormány is egyre inkább tisztában van vele, hogy hosszabb távon az euró körüli problémák megoldhatatlanok, az övezet illetőleg az Unió szétesése már beindult. Ezt látjuk Olaszországban és Görögországban, a németek pedig kihátrálnak a nemrég még nagyreményűnek gondolt fiskális és bankunió ötletköréből. Németország és a többi gazdagabb európai ország előbb-utóbb mindenképpen abbahagyja, hogy feneketlen hordóba dobáljon pénzeket. Az Egyesült Államok eközben kénytelen eltávolodni Európától, tudja ugyan, hogy óriási gazdasági károk fogják érni őt is az európai szétesés miatt, de továbblép és figyelme egyre inkább Ázsiára összpontosul.

Zentai Péter: Ön Washingtonból figyeli a legfrissebb európai fejleményeket. Hogy látja őket onnan? És mit szól ahhoz, amit a ciprusi miniszterelnök tanácsadója mondott nekem tegnap, hogy Ciprus nemzetközi összeesküvés áldozata?

Desmond Lachman: Óriási hibát követett el az Unió, pontosabban az EKB és Németország. Globális kétségeket ébresztettek ugyanis a bankbetétek biztonsága iránt.
Békeidőben most először történik meg, hogy rendkívüli hatalommal bíró kormányok és szervezetek kimondták, megszeghetőek a világban élő egyszerű polgárok milliárdjainak adott állami garanciák. Felmérhetetlen eróziót okoz világszerte az államba, az állami intézményekbe vetett hitben, hogy „csak úgy” felszámolható a kis betétekre adott garanciális biztosítás. Ez közvetetten még inkább hozzájárul az – elsősorban – európai bankrendszer megrendüléséhez, mélyíteni fogja a banki válságot. A gazdasági-pénzügyi következményeket előbb-utóbb drámai mértékben fogja megérezni az Önök közép-európai térsége.

A ciprusi történetnek azonban nincs vége, talán megmenekülnek a kisbetétesek…

Az okozott erkölcsi kár szinte jóvátehetetlen. Belekerült a „pakliba”, hogy demokratikus államok is hozzányúlhatnak az emberek megtakarításaihoz.
Nem kívánom azonban válasz nélkül hagyni a másik kérdését, hogy tudniillik a nyugat-európaiak mely politikai megfontolások alapján jöttek elő a ciprusi csőd megelőzését szolgáló követelésekkel. Nos, nem történt semmiféle összeesküvés. Viszont a politika tényleg főszerepet játszott, elsősorban a német belpolitika. A német kormány nem tudta eladni még egyszer a „görög opciót”, azt, hogy kiállítanak szinte biankó csekket egy másik országnak a totális csőd megakadályozása végett. Németország polgárai végképp visszautasították volna, hogy nekik kelljen finanszírozni náluknál összehasonlíthatatlanul gazdagabb orosz magán- és intézményi befektetőket. Ciprus ugyanis ezekből az emberekből és cégekből élt, a ciprusi bankrendszer fundamentuma az orosz betétállomány. Mindenesetre nem lett volna szabad még csak szóba se hozni a kisbetétesek megbüntetésének lehetőségét. Százezer euró fölött viszont nincs betétbiztosítás, ezért aztán csak és kizárólag nagy bankbetétek adóztatásával lett volna szabad előállni. Már késő…, beindult világszerte, de főképpen Európában, az elbizonytalanodás.

Ciprusi beszélgetőpartnerem meglebbentette az eurózónából való kilépés lehetőségét, személy szerint ő támogatná ezt…

Ezt Németország, és a többi eurós kormány – egyelőre – mindenáron megakadályozná. Egyszerűen nem mernék felvállalni a beláthatatlan következményeket. Mario Draghi (EKB-elnök) nem véletlenül közölte: „Ciprus, lehet bármennyire piciny nemzetgazdaság is, a rendszer, a szisztéma alapvető része”. A Lehman Brothers ugyebár az Egyesült Államok egész pénzügyi rendszere szemszögéből kicsi csavar volt csupán, a cég csődbe engedése nyomán azonban globális szintű összeomlás következett be. Németország, az EKB és más intézmények, kormányok vezetői tanultak a Lehman-esetből. Ezért nem engedik el Ciprus kezét, annak esetleges kiválása ugyanis olyan következménnyel járna, amelyre egyszerűen senkinek sincs rálátása. Viszont csaknem biztosan állítható, hogy a pöttöm Ciprus kilépése, vagy másik esetben csődje, azonnal pénz-exodust indítana el elsősorban az olaszországi bankokból. Aztán a spanyolokból, portugálokból és a végén a francia bankokból. Összeomolhat az egész európai bankrendszer.

A lényeg, hogy a németek és a többi erős európai kormány nem hagyja, minden erővel akadályozza az erodálódást.

Most még. Azonban azt kell mondanom, hogy borzasztóan pesszimista vagyok Európa távolabbi jövőjét illetően.

A szakértők másik része viszont optimista…

Pesszimizmusomat azonban – kimondva-kimondatlanul – itt, az Egyesült Államokban szinte minden iránymutató gondolkodó osztja, pártállástól függetlenül. Képtelen vagyok a magam részéről belátni, miként is tudhatna kijutni Európa az ördögi körből, amibe belekerült. Az euró megmentése a jelenlegihez képest is szigorúbb megszorítási intézkedések halmazát, folyamatos megszorításokat követelne meg. Ennek végigvitele viszont hosszú évekre rombolja a gazdasági tevékenységet Európa-szerte. A recesszió állandósulása, a munkanélküliség folyamatos emelkedése politikai robbanást okoz.

Azt mondja, hogy nincs kiútja Európának? Még akkor sem, ha felgyorsulna a politikai egységesedés, ha az EKB olyan jogokra tenne szert, mint az amerikai jegybank? Akkor sem, ha végül az Unióból Európai Egyesült Államok válna?

Erre semmiféle esélyt, egyetlen jelet sem látok. Sőt, valójában mindennek az ellenkezője, a szétesést jelző folyamatok indultak be. Gondoljunk bele, hogyan erodálódik a szemünk előtt az egyébként kétezer milliárd dolláros államadósságban fuldokló Olaszország politikai rendszere, hogyan esik szét a görög társadalom! Németország is hátra arcot fújt, valójában kihátrál a nemrég oly nagyreményűnek mondott bankunió és fiskális unió gondolatköréből. A németek is belátják már, hogy a helyzet reménytelen, pontosan tudják, hogy feneketlen hordóba dobálják az euró milliárdokat. Németországnak, lakóinak hamarosan elegük lesz a jelenlegi politika folytatásából. Ha pedig az EKB hatásköre tágulna is ebben a meglévő európai szisztémában, annak fenntartásához képtelenség a FED eszköztárát bevetni.

Mit tesz az Egyesült Államok, változik mindennek nyomán az amerikaiak politikája Európa irányában?

Távolodni vagyunk kénytelenek Európától. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy Európa egyelőre a legfőbb gazdasági partnerünk, hogy az európai bankrendszer összességében nagyobb, mint az amerikai, hogy az európai összeomlás megrázó következményekkel fog járni az amerikai gazdaságra nézve is. De szinte semmit sem tudunk tenni Európáért. Amerika mindenesetre kénytelen a süllyedőben lévő Európa helyett – attól mind távolabbra kerülve – a továbbra is feltörekvőben és terjeszkedőben lévő Ázsiára fókuszálni.