Európa sem olyan rossz, Amerika sem olyan jó

 A befektetőknek, portfóliókezelőknek nem szabadna „mérget venniük” arra, hogy az idén sem emel alapkamatot az EKB és arra sem, hogy a Fed viszont háromszor fog szigorítani. A dán Saxo Bank áru- és devizapiaci főstratégája, Ole Hansen szerint a realitásokat figyelembe véve a következőkkel kell számolni az idén: Amerika növekedése gyengébben, Európáé erősebben alakul a korábbi várakozásokhoz képest. Az olaj ára 45 és 60 dollár között fog mozogni, az Európa és Amerika közötti növekedési ütem és kamatkülönbség szűkül: mindez a dollárt gyengíti, az eurót erősíti. Az inflációs számok a politikai bizonytalanságokkal egyetemben növekedő tendenciát mutatnak. Ebből azok járnak jól, akik hamarosan aranyat vesznek – a még gyenge euróból kiindulva.

Zentai Péter: A nyersolaj reneszánsza következik be az idén – ezt olvasom friss elemzéseiből, de vajon ennyire biztosak lehetünk a világgazdaság komoly és tartós fellendülésében?
Ole Hansen: A világgazdaság fejlődését, azon belül az áru- és devizapiacokat, a fő termékek és devizák árát, szerintünk, három alapvető tényező alakulása befolyásolja az idén:

– az egyik, hogy Kína gazdasága mennyire képes a megszokott növekedési ütemet tartani.
– a másik, mit fog valójában csinálni az új amerikai elnök, előzetes ígéreteinek mennyire fog megfelelni.
– a harmadik, hogy az OPEC tagállamok és a vele együttműködésre szövetkezett többi olajexportáló ország valóban visszafogja-ea beígért mértékben a termelését.

A három meghatározó tényező közül melyiket tartja a leggyengébb lábakon állónak?
Az olajtermelő-exportáló országok az utóbbi években többször blöfföltek, mint ahányszor nem és többször mutatkoztak képtelennek szerződésbe foglalt kötelezettségeik betartására, mint ahányszor képesek voltak erre. A nyersolaj iránti kereslet azonban ettől függetlenül mégis növekedni fog a reális kereslet fokozódása és a korábban felhalmozott készletek apadása miatt. Ebből kiindulva mondjuk azt, hogy tavalyhoz képest magasabb szinten lesznek mind a minimális, mind a maximális árak: hordónként az alsó határt 45-50 dollárra, a felső határt 60 dollárra lőttük be. Ezen tartományon belül fognak az olajjal kereskedni, egyébként pedig az olaj határidős piacán óriásivá duzzad a spekulációs aktivitás.

A hordónkénti ár alakulását mennyiben befolyásolja az, ami Amerikában fog történni?
Rendkívüli jelentőséggel bír az árupiacok alakulására, hogy a gyakorlatban milyennek bizonyul Donald Trump gazdaságpolitikája, és arra miként fog reagálni a Fed. Abból indul ki mindenki, hogy a szövetségi jegybank az idén három alkalommal emel alapkamatot. Ha minden e forgatókönyv szerint zajlik, akkor az erősödő dollár gátat kell, hogy szabjon a nyersanyagár-boomnak. A „méregerős” dollár egyúttal visszaveti az eleve dollárban eladósodott feltörekvő piacok gazdasági élénkülését, többüket csődbe juttat és ezáltal gyengülnek a világgazdasági növekedés gyorsulásának esélyei.

Protekcionizmus egyfelől, nagy élénkítés másfelől – ebből indulnék ki, ha jellemeznem kellene Donald Trump és csapata gazdaságpolitikai alapvetését. Ebből hogy jöhet ki jól a világ többi része?
Bizonytalanságot szül ez a képlet. Egyelőre mintha tényleg komolyan kellene vennünk, hogy az amerikaiak kereskedelmi korlátokat fognak emelni Kínával és egy sor más, főként feltörekvő piaci gazdasági főszereplővel szemben. Ennek óhatatlan következménye vagy az lesz, hogy nem fog az amerikai gazdaság sem dinamikusan növekedni, vagy növekvő inflációs nyomás nehezedik az Egyesült Államokra. Mi – a magunk részéről – inkább kezdünk kételkedni abban, hogy a Fed valóban háromszor fog kamatot emelni az idén…

Ezzel azt mondja, hogy nem hisz a nagy amerikai növekedés beindulásában, nem hiszi, hogy Donald Trumpék képesek betartani ígéreteiket?
Ami a szénbányászat feltámasztását illeti, nos abban tényleg nem hiszünk. A választási kampányban középpontba állított „szénsztori” megvalósítása azért lehetetlenség, mert egyszerűen nincs kereslet a szénre. Már csak azért sincs, mert a gáz olcsóbb, és mert a napenergia kiaknázásának és a mindennapi gazdaságba való egészen széleskörű felhasználásának költségei meredeken csökkennek. A másik ok, ami a befektetőben, portfóliókezelőkben kételyeket kell, hogy ébresszen, hogy az csak a következő pénzügyi év beindulásakor, tehát 2017 októberének elején derül ki egyértelműen, hogy Donald Trump valójában mit fog tudni tenni, hogy hol szab terveinek határt a Kongresszus. Addig mindenki csak a szavakba kapaszkodhat.

A szavak voltak az utóbbi hetekben azok, amik felhajtották az eszközárakat, erősítették a dollárt, ez továbbra is így fog menni?
De közben újabb és újabb valós adatok fognak kijönni az amerikai gazdaság tényszerű alakulásáról. A túlzott piaci árazások lassan, de biztosan lebomlanak: a dollárt illetően csak rövid távon látunk további erősödési potenciált.

És beáll a paritás a dollár és az euró között? Egy dollár egy eurót fog érni?
Rövid időtávon belül erre bátran fogadhatunk. De az év második felére fordul a kocka. Akkorra már az euró erősödésével számolhatunk.

Annak ellenére, hogy egyre súlyosabbnak látszó belső pénzügyi és politikai kihívással néz szembe Európa, főként az euróövezet? Annak ellenére, hogy a Fed kamatot emel, az EKB pedig aligha?
A piaci szereplők e tekintetben szerintünk túlzottan dogmatikusan gondolkodnak, fetisizálják az (euró és a dollár közti) kamatkülönbség jelentőségét. Egyrészt ez a kamatkülönbség egy év alatt csökkenni fog. Másrészt előbb-utóbb mindenki felismeri, hogy Amerika gazdasága – a protekcionista politikához való ragaszkodás és egyéb felmerülő belső problémák miatt – a várakozásokhoz képest gyengébben, Európa pedig jobban fog szerepelni. Ez utóbbi, tehát a jobb európai növekedési kilátások és az európai infláció beindulása fog ahhoz hozzájárulni, hogy az EKB szintén hozzákezd a szigorításhoz.

Jól gondolom, hogy ez a forgatókönyv kedvez az aranynak?
A határidős piacok alakulását figyelve megállapítható, hogy a hosszabb távban gondolkodó spekulánsok egyrészt nem hisznek a dollár további jelentős erősödésében, fordulatot várnak a dollár–euró viszonyban az euró javára. A másik megfigyelésem, hogy az utóbbi napokban stabilizálódnak az arany várható áralakulásával kapcsolatos jegyzések, a piaci résztvevők túlnyomó többsége nem arra számít, hogy a nemesfémek ára tovább esik. Mi a magunk részéről azt mondjuk, hogy az arany unciánkénti ára egyelőre beáll az 1100-1200 dollár közötti tartományba, ám a második fél évre – a világpolitikai, világgazdasági bizonytalanságok szaporodása, az infláció beindulása és a dollár gyengülése miatt – komolyan ki fog törni az 1200 dolláros határ fölé.