jún.
29
2015

Ez a vonat most van indulóban, vagy már elment?

Ki ne olvasta volna tavaly Citadella kolléga több bejegyzését is itt az Alapblogon, amiben arra hívta fel a figyelmet, hogy a budapesti ingatlanárak rekordalacsony szinten vannak?! De azt senki se tudta megmondani, mikor és milyen gyorsan kezdenek majd emelkedni ezek az árak.

Motoszkált a fejemben, hogy be kellene fektetni egy kisebb belvárosi lakásba, így amikor tavaly tavasszal a „nyóckeres” önkormányzati propagandaújságot épp kidobni készülve megláttam a hátoldalon a hirdetést, hogy több önkormányzati lakást árverésre bocsátanak, azonnal felcsillant a szemem. El is mentem felmérni a szóba jöhető lakásokat. Egy megtekintésen 15-20 érdeklődő volt, illetve 1-2 önkormányzati alkalmazott, akik hoztak lakáskulcsot, de a hirdetésben szereplő információkon kívül egyébbel nem szolgálhattak, a lakás alatti pincéhez sajnos nem volt bejárásuk. Jobb képet kaptam a lakások állapotáról azáltal, hogy a megtekintés után ott maradtam kikérdezni a szomszédokat. Meg is tudtam, hogy a leendő tulajdonos számíthat a láthatóan teljes körű szétverést és felújítást igénylő lakás mellett egy dohos pincére is, és egy beszakadt konyhapadlózatra, ami jelenleg pár gerendával a pincéből van kitámasztva. Engem azért ez még nem tántorított el, gondoltam, belekalkulálom a felújítási költségekbe. Annak rendje és módja szerint bejelentkeztem az árverésre, magamban eldöntve, hogy egy ilyen teljesen lepusztult lakásért maximum 5-6 millió forintot fizetnék, még egy jó 3-4-et ráköltök, és máris lesz egy belvárosi polgári házban egy földszinti teljesen sötét, kicsi, de jó lokációval rendelkező lakásom, amit majd kivesznek a Budapestre látogató turisták. Rajtam kívül 5-10 pályázó volt még ugyanarra az ingatlanra. Kezdetben mindenki lelkesen licitált (2-3 millió forint volt a kikiáltási ár), majd amikor 5, majd 6, 7, 8 fölé mentünk, csak ketten maradtak versenyben. Az egyik kinézett lakás végül 8,1, a másik 9,2 millió forintért kelt el! Teljesen hülyének néztem a vevőket, mert 1-2 szinttel feljebb több napsütéssel, kevesebb penésszel 10-11 millió forintért lehetett akkor lakásokat venni. Mondtam is a kollégáknak, hogy ez lesz az ingatlanválság vége, ha ennyit fizetnek a sz@rért is.

Most úgy alakult, hogy újra nézegetni kezdtem a belvárosi pici lakásokat. Jó lenne venni egyet, kipofozni és kiadni, úgyis otthonülős, „unalmas” éveim következnek, legyen mivel lekötni a rengeteg szabadidőmet. Ugyanazokat a lepukkant, földszinti lakásokat, amiért én sajnáltam volna tavaly a 9 millió forintot, most 14 millió forinttól hirdetik! Erről lehet, hogy lemaradtam?!

P.S. Azért az ingatlansztori nem ment el teljesen mellettem. Még tavaly az utolsó „jóáras” hónapok egyikén megvettük a családi fészket, és a kicsi (41 nm) „nyóckeres” világos, emeleti lakásomat 125 ezer forintért adtam ki pár napja. Legalább olyan drágának éreztem ezt az összeget, mint egy éve a 9 milliót, csak most könnyebben mertem lépni.

Fotó: Origo.hu