Ez nem narancs

Újra a becsehelyi „magyar” kiwiről, ami immár második évben bukkan fel a piacon kereskedelmi tételben, tegnap lőttem a képet a Metróban, és megkóstolva azt kell mondjam, az idei termés abszolút felveszi a versenyt a külföldi kiwikkel, sőt: zamatos, lédús, szinte édes. Nem azért jó, mert hazai, az önmagában semmit nem ér, hanem mert kiváló, érett, egészséges gyümölcs. Nos, ami a történetben különösen szimpatikus, hogy a fiatal vállalkozó nem támogatásokra ácsingózott, nem az állam csecsén lógott, amikor a telepítést pár éve megkezdte, hanem teljesen üzleti alapon, rendes megtérülési kalkulációk alapján vágott bele, és a jelek szerint esélye van a piaci sikerre is, mert a minőség elsőrendű, nem a két szép szeméért szerződött le vele a nagyáruház. Igen költséges, beruházás igényes kultúráról van szó, de a hetedik év után, szerencsés esetben elkezdheti termelni a profitot. Csak egy dolgot lehet kívánni a kockáztató vállalkozónak: Dőljön a lóvé, virágozzon a kiwikapitalizmus. (És a nagyon hideg elmúlt telet is túlélte.)

„Költségek az első évben per hektár: 6,2 millió forint
Továbbiakban fenntartási költségek: 1 millió forint/év
Árbevétel (290 forint/kg árral számolva, kompenzációs felárral):
4. év: 3 tonna 870 ezer forint
5. év: 6 tonna 1,74 millió forint
6. év: 10 tonna 2,9 millió forint
7. év: 20 tonna 5,8 millió forint
8. év 25 tonna 7,25 millió forint.”

Nem számolva a földvásárlás költségét és gépes infrastruktúra és az öntözési vízbázis meglétét feltételezve. Keményen kell dolgozni azért a profitért. A versenypiacon.

Kiwi Becsehelyről

Forrás: Vakmajom a Facebookon