africa kont

Ezek a tényezők hajtják az afrikai növekedést

Széles körben elterjedt téves elképzelés, hogy az afrikai fejlődés hátterében a természeti erőforrások kiaknázása játszotta a legfőbb szerepet – ezt állítja az Ernst&Young (E&Y) Afrika jövőjét elemző tanulmánya. A szakértők azt is mondják, hogy a bányászati szektor szerepe drasztikusan visszaesett az elmúlt évtizedben. De vajon mi vette át a helyét, mi hajtja a növekedést? És eleve milyenek a kilátásai a fekete kontinensnek?

Az E&Y elemzése szerint Afrika számos részének gazdasági fejlődése a hidegháború és a szegregáción alapuló apartheid rendszer szinte egy időben bekövetkezett végével kezdődött meg az 1990-es évek elején. Ezt követően a fegyveres konfliktusok száma jelentősen visszaesett, ezzel viszonylag nagy stabilitást biztosítva a gazdaságok fejlődésének. Ennek keretében az inflációt sikerült irányítás alá vonni, a külső adósságot és az államháztartási hiányt lecsökkenteni, a korábban állami vállalatokat privatizálták, a szabályozói és törvényhozói rendszereket megerősítették, és sok afrikai gazdaság kapuja nyílt meg a nemzetközi kereskedelem előtt.

Ezek a strukturális változások segítettek megteremteni azt a környezetet, ahol a piacok és a kereskedelem már erőre kaphattak, és ami egyre jobban támogatta a vállalkozásokat és beruházásokat. De ez még nem minden: a széles körű reformok, a politikai irányítás fejlődése, a nyersanyagárak robbanása (ezek jelenleg sokéves mélypontjukon vannak), a keresetek növekedése, az urbanizáció és a gyorsan fejlődő szolgáltató szektor is mind-mind hozzájárultak a múltban Afrika gazdasági növekedésének fenntarthatóságához. Ezek alapján kimondható, hogy az elmúlt 14 évben bemutatott növekedés nem csak egy fellángolás volt, hanem számos kulcstényező közvetlen következménye. Nézzük, mik voltak ezek!

Stabil makrogazdasági vezetés

Az E&Y szerint sok afrikai gazdaságot jobban irányítottak az elmúlt évtizedben, mint a fejlett piaci társaikat. Az 1990-es években megkezdett gazdasági reformok pedig lefektették a fenntartható növekedés alapjait.
Ezzel együtt Afrikának a világ többi részével folytatott kereskedelme négyszeresére nőtt 2000 óta, ami másik kulcstényezője a fenntartható növekedésnek. Ennek hátterében – a jelenleg épp komoly gondokkal küzdő – Kína állt, ami a kontinens legnagyobb kereskedelmi partnerévé vált. A kontinensen belüli kereskedelem viszont továbbra is viszonylag gyenge maradt.

Fejlődés az üzleti környezetben

Bár Afrika mérete, sokszínűsége és töredezett gazdaságai kimondottan megnehezítik az üzletek beindítását, az elmúlt évtizedben sokat javultak a feltételek. A Világbank kutatása alapján például a szubszaharai Afrikában vizsgált 46-ból 45 országban fejlődött a szabályozói környezet 2005 óta. Tény és való, hogy világszerte ezen a téren legnagyobb fejlődést bemutatott gazdaságok nagy része afrikai.

Diverzifikáció

Általános nézet, hogy Afrika elmúlt évtizedben bemutatott növekedését főként a természeti erőforrások hajtották. Bár igaz, hogy ezek fontos résztvevői a növekedésnek, a természeti erőforrások a 2000 óta bemutatott növekedésnek kevesebb, mint harmadáért felelnek. A többi olyan szektorokból származik, mint a mezőgazdaság, az ipar, az építőipar és különösen a szolgáltatások. És ugyanezt mutatja a közvetlen külső beruházások trendje is. Az E&Y kutatása szerint az elmúlt évtized során nagy váltás következett be: míg a 2003-2007 közötti időszakban a közvetlen külső beruházások 24%-át tették ki a természeti erőforrásokhoz kapcsolódó projektek, 2013-ra ez az arány 5%-ra esett vissza. A bányászati ágazathoz kapcsolódó beruházások aránya ezzel mindenkori mélypontjára esett 2013-ban a közvetlen külföldi befektetések között.

Politikai reformok

Az afrikai országok függetlenségének első időszakában (az 1960-as és 1980-as évek között), szinte minden országban uralkodott diktátor. Ebben a tekintetben az 1989-es namíbiai választások fordulópontot jelentettek. Az azóta eltelt több mint 25 év lassú, de folyamatos fejlődést hozott.
Ennek mértékét jól mutatja, hogy 1960 és 1989 között csak öt afrikai országban tartottak választásokat rendszeres időközönként, és mindössze egy esetben, Mauríciuszon került sor a hatalom békés, demokratikus átadására. Ez a helyzet radikális változáson ment keresztül. Erre utal az is, hogy 1990 óta több, mint 35 kormányzó párt és vezető váltotta egymást demokratikus keretek között a kontinensen.

Technológia

Az afrikai gazdasági növekedés fontos hajtóerejét a mobiltechnológia adja. Bár világszerte Afrikában volt az egyik legalacsonyabb a vezetékes penetráció, a mobilkommunikáció és -szolgáltatások exponenciális terjeszkedése lehetővé tették, hogy a kontinens átugorja ezt a lépcsőfokot. Ez az ugrás pedig nem csak a szociális, hanem a kereskedelmi térképre is felhelyezte a földrészt. 2014-ben az ún. mobil-ökoszisztéma körülbelül 7%-át tette ki a szubszaharai Afrika GDP-jének, és ez az arány 2020-ra várhatóan 8% fölé emelkedik majd. Összehasonlításképpen, ez Ázsia csendes-óceáni térségében kevesebb, mint 2%-ot tesz ki.

A változás következő hulláma pedig az internet-hozzáférés bővülésével jöhet el. Ehhez kapcsolódnak az egyre olcsóbban elérhető okostelefonok. Az MTN például Dél-Afrikában bevezetett egy 50 dolláros telefont, ami éppen a fele az ottani megfizethetőségi küszöbnek. Az okostelefonokon keresztül történő internet-hozzáférés is robbanás előtt áll. Ha pedig ez megtörténik, akkor azzal olyan információk és szolgáltatások válnak hozzáférhetővé, amelyek alapvetően határozzák meg afrikai milliók életét.
Az E&Y elemzésében körülbelül oda teszi a jelenlegi Afrikát, mint ahol a kelet-ázsiai gazdaságok az 1970-es években, Mexikó és Törökország pedig az 1980-as években álltak. A 2000-es évek elején még a „reménytelen kontinensnek” tartott Afrika fejlődését viszont szerintük nem lehet nem észrevenni. Sok ország előtt azonban nagyon hosszú út áll még.