volga m

Fehér cápa a keleti blokkból – Volga M21 (1956)

Mi sem adhatna nagyobb aktualitást a Gorkiji Autógyár (GAZ) egykori csúcstermékének bemutatásához, mint az orosz elnök hazánkban tett tegnapi látogatása.

Putyin szeret vezetni, s ez nem csak az országára, hanem az autókra is vonatkozik. Elnök létére viszonylag gyakran láthatjuk a volán mögött, gyűjtőszenvedélye pedig a hazai gyártású – elsősorban még a szovjet időkből való – autók iránti szeretetéről tanúskodik.

Első hivatalos oldtimer autós megjelenése 2005. május 8-án történt, amikor is Novo-Ogarjevóban ifjabbik George Bush társaságában ült a képen látható fehér színű Volga (GAZ) M21-ben. Az autó a típus gyártásának legelejéről való, és bár kinézete egy sajátos keveréke az első és a második szériának, így is harmonikus látványt nyújt. Hozzáértő kezek nem csak restaurálták, hanem többek között automata sebességváltót is szereltek bele, hogy Bush elnök kedvében járjanak. Annak megítélését Önökre bízom, hogy vajon sikerült-e.

Az ötvenes évek elején már világosan látszott, hogy a GAZ gyár aktuális csúcsmodellje, a Pobjeda (GAZ M20) kezd elavulttá válni. Ahhoz, hogy a szovjet autóipar a nagy vetélytárssal, az Amerikai Egyesült Államokkal vívott presztízsháborúban versenyben tudjon maradni, sürgősen új modellre volt szüksége.

Az M21-es tervezése Sztálin halálának évében kezdődött – 1953 novemberében gőzerővel láttak hozzá Gorkijban az új típus fejlesztésének. A tervezők lehetőséget kaptak arra, hogy egy teljesen új konstrukciót hozzanak létre, nem volt semmilyen megkötés, és nem kellett kényszerűségből régi, elavult fődarabokat felhasználniuk. Ennek megfelelően nagy volt az elvárás is: nem csupán egy új autót szerettek volna látni Moszkvában, hanem egyúttal csapást is kellett mérni az USA autóiparára.

Éppen ezért a gyár egy Chevrolet Bel Airt, egy Ford Customline-t és egy Plymouth Savoy-t vásárolt, hogy ezekből a típusokból merítsenek ihletet a szovjet tervezők. Ez az oka annak, hogy az autó formavilága a kor amerikai divatjának megfelelő lett, egyúttal vitathatatlan a hasonlóság közte és a fenti típusok, leginkább a Ford Customline között.

Amerikai viszonylatban a Volga kis autó volt a maga 4,83 méteres hosszúságával, ugyanakkor Európában nagy autónak számított. Elől is egybeüléssel szerelték, ezért hat ember kényelmesen elfért az utasterében, és hogy földúton se legyen gond – abban az időben több ilyen út volt a Szovjetunióban, mint aszfaltozott –, hasmagassága meghaladja a 20 centimétert. Mivel a hozzá fejlesztett új motor nem készült el időre, kezdetben a Pobjeda 2423 köbcentis, oldalt szelepelt erőforrásával szerelték, mely 65 lóerő leadására volt képes. Váltója háromsebességes volt, melynek karja a kormányoszlopon kapott helyet.

Az M21-es 1958-ban bemutatkozhatott a nyugati piacnak is. A brüsszeli világkiállításon az Avtoexport építette a legnagyobb standot, ahol a szovjet autóipar remekeit – köztük a Volgákat is – közszemlére tették. Nem is maradt el az eredmény, mert megnyerték a kiállítás nagydíját.

Az autót, két modernizálást – mai divatos kifejezéssel élve „ráncfelvarrást” – közbeiktatva, egészen 1970-ig gyártották. Népszerűségét mutatja, hogy a gyártás utolsó előtti évében majdnem hatvanezer darab készült belőle, és még 1970-ben, a gyártás befejezésének évében is közel 32 ezer példány hagyta el a gorkiji üzemet.

Az M21-es Volga hazánkban is kapható volt, habár csak kiváltságosok, illetve állami, hivatali szervek számára volt elérhető. Kombi változata szintén gyakori volt, elsősorban mentőautónak használták.

De térjünk még vissza egy pillanatra a képen látható kelet-nyugati autós kapcsolathoz!

Az orosz szemmel kiválóan sikerültnek ítélt volgás kalandot követő évben Putyin újabb meglepetéssel várta az amerikai elnököt, nevezetesen a Zaporizzsjai Autógyár (ZAZ) kiváló termékével, egy 1972-es Zaporozsec 968-assal. Ez az autó is az orosz elnök személyes flottáját erősíti és szintén fehér színű.

Az autót meglátva Bush elnök udvariasan visszautasította az újabb kihagyhatatlan lehetőséget. Minden bizonnyal unta már a fehér színt.

Kiemelt kép forrása: Origo.hu