Feléljük a jövőnket, de most már a múltunkat is

A kormányt érő visszatérő kritika, hogy feléli az ország jövőjét. A ma elköltött magán-nyugdíjpénztári vagyon hiányozni fog, amikor majd nyugdíjba megyünk.

Ha nem biztosítunk némi profitot a közműszolgáltatóknak, akkor fokozatosan lerohad az infrastruktúrájuk, a rezsicsökkentést részben az elmaradó beruházásokból finanszírozzuk (lásd a kirgiz példát). Spórolunk az oktatáson, aminek az árát egy-két évtized múlva fizetjük meg az egyre képzetlenebb munkaerő alacsonyabb adófizetése által. Néhány hete 2034-ig adott el az állam frekvenciasávokat a mobilszolgáltatóknak, az érte kapott pénznek viszont hamar a nyakára hágunk.

Biztosan nehéz feladat egy ország működtetéséhez a forrásokat megtalálni, pláne ha közben az EU is cseszeget minket mindenféle deficitszabály betartásával. A hiány nem lehet több 3%-nál. A regula teljesítéséhez pedig be kell vetni a kreatív könyvelést.

A KSH ugyanis az új, ESA 2010-es módszertanra hivatkozva azzal állt elő a napokban, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítását nem is 2011-es bevételként kell elszámolni, hanem majd csak a jövőben, 35 évre elosztva. Így akkor 2011-ben nem is hatalmas többletet, hanem hatalmas deficitet produkált az államháztartás. De az már amúgy sem érdekel senkit. Viszont a kormánynak jól jön majd az az évi néhány tized százalék GDP-nyi fiktív bevétel, ami az állam mozgásterét bővíti a költekezésben. Az se baj, hogy ezt a pénzt már elköltöttük.
Így esett, hogy a múltbeli bevételünk is csak a jövőnk felélését segíti.

 

www.superposition.hu