4890176 - credit cruch pig with medicine representing quantitative easing

Félnek?

Az kétségtelen, hogy a Fed-nek és az EKB-nak is jelentős szerepe van abban, hogy a fejlett világ gazdasági növekedése a 2008-as válság után helyreállt, a munkaerőpiac kivirágzott és az eszközárak jelentősen megdrágultak az elmúlt években.

Mégis azt érzem, hogy a remek eredmények ellenére is jelentős a félelem a jegybankokban, és nem tapasztalható félelem a piaci szereplők körében. A jegybanki politikák jellemzően a pénznyomtatásra épültek, amikor az amerikai jegybank bajt észlelt a gazdaságban, kötvényvásárlási programokat indított. Az amerikai Quantitative Easing programok eredményeképpen a jegybanki mérleg 800 milliárd dollárról 4500 milliárd dollárra duzzadt az USA-ban.

Forrás: Fed

Forrás: Fed

Eközben az amerikai S&P 500 index történelmi magasságokba emelkedett, egyes piaci becslések alapján price/earnings alapon közel 30%-os prémiummal forog a világ többi részéhez képest.

Forrás: Reuters

Forrás: Reuters

Az Egyesült Államok munkanélküliségi rátája megközelítette a második világháború utáni valaha volt legalacsonyabb szinteket. Bennem az a kérdés fogalmazódik meg, hogy mikor fog munkaerőhiány kialakulni, és mikor fog inflációs nyomást okozni ez az USA gazdaságában? Gondoljunk csak a hazánkban zajló béremelkedési folyamatokra, és ezzel összhangban megjelenő inflációra.

Forrás: Tradingeconomics.com

Forrás: Tradingeconomics.com

A legfrissebb adatok szerint 2017 második negyedévében évesített negyedéves alapon 3%-kal bővült az Egyesült Államok GDP-je, emellett a vállalati beruházások is a korábban becsültnél nagyobb mértékben növekedtek: 5,2% helyett 6,9%-kal.

Ezen adatok függvényében, finoman fogalmazva is meglepő, hogy az éves, augusztus 24. és 26. között megrendezett Jackson Hole-i jegybanki tanácskozás után Janet Yellen nem érzett magában ingert arra, hogy a jegybanki kamatpolitikáról bármiféle említést is tegyen (jelenleg 1,25% a Fed irányadó rátája), továbbá a piac várna részletesebb információkat a jegybanki mérleg leépítésével kapcsolatosan.

Mindezek után vessünk egy pillantást az eurózónára is. 2017 második negyedévében évesített negyedéves alapon 1,9%-kal bővült a gazdaság. Németországban 1 millió betöltetlen állás van, és az eurózónában is fogynak a munkaerő-piaci tartalékok. Mindezek ellenére az EBK irányadó rátája –0,4%, és vidáman vásárolja az állami és a magánszektor értékpapírjait havi nettó 60 milliárd euró értékben. A kötvényvásárlási programot 2017 végéig kell fenntartani vagy mindaddig, amíg Kormányzótanács tartósan nem látja azt, hogy az infláció összhangba kerül a 2% körüli hosszú távú inflációs céljával.Azért a program okozott enyhe piaci torzulásokat: ma az Európa betegének mondott olaszok olcsóbban tudnak tíz évre forrást bevonni, mint az Egyesült Államok.

 Forrás: Reuters, (zöld az olasz 10 éves, a piros az USA 10 éves hozama)

Forrás: Reuters, (zöld az olasz 10 éves, a piros az USA 10 éves hozama)

Ez év júniusában megszólalt Mario Draghi egy Portugáliában megrendezett konferencián, amibe a piac bele tudta magyarázni, hogy közeleg a monetáris program vége, az eredmény az lett, hogy megugrottak a kötvényhozamok, a német tőzsde pedig esett egy kiadósabbat.

 Forrás: Taper tantrum

Forrás: Taper tantrum

Ezzel el is érkeztünk a sarkalatos ponthoz. A piacok megszokták azt a jólétet, amit a jegybankok adtak ajándékba nekik (ingyen pénzek éveit, a befektetők láthatják a gyönyörű visszatekintő hozamokat), azonban úgy tűnik, hogy nem hajlandók figyelembe venni a közelgő monetáris szigorításokat (visszaélnek a zsarolási potenciáljukkal), véleményem szerint ez az, amitől a jegybakok tartanak, no meg a 2008 óta tovább duzzadó adósságoktól (állami, vállalati, lakossági). Félnek attól, hogy a piac hirtelen egyszerre indul meg az ajtón kifelé, láttunk már számos ilyen szituációt az elmúlt 20-30 évben. Azonban a további tétlenkedés jegybanki oldalról tovább tudja drágítani a piacokat. Nem lennék a jegybanki döntéshozók helyében, szemmel láthatóan nem ízlik nekik a saját főztjük.