Felülről lefelé

Loncsák András, Aegon Alapkezelő: Aegon Alfa, kezelt vagyon: 31 milliárd forint, 3 éves átlagos hozam: +9,1 százalék.

Felülről lefelé, azaz „top-down”, ez most a sláger a profiknál. Tapasztaltak, türelmesek, okosak, és nem utolsósorban éveken át képesek kétszámjegyű nyereséget elérni. Megmutatjuk, hogyan fektetnek be a legjobb hazai alapkezelők.

Reggel hat óra, csörög az ébresztőóra egy budai társasházi lakásban. Loncsák András, az Aegon Alapkezelő részvénybefektetésekért felelős senior portfóliómenedzsere szinte automatikusan nyúl a telefonja után. De nem a késő éjjeli üzeneteket, válasz nélkül maradt hívásokat nézi – hanem mindjárt a „mára” koncentrál. Az okostelefonokon külön applikációval elérhető nagy, nemzetközi befektetési oldalakat nézi. Ilyen például az amerikai Bloomberg hírügynökség 24 órában frissülő hírfolyama, vagy a szintén tengerentúli Marketwatch pénzügyi hírportál, mindkettő azonnal megnyugtató informáltságot kölcsönöz a – még az álom és ébrenlét határán járó – 38 éves, kétgyermekes családapának.

Az informáltságra szüksége is van, a befektetőcég közel 600 milliárd forintos kezelt vagyonából közel 40 milliárd sorsa nyugszik a vállán. A legnagyobb falat a 31 milliárdos nettó eszközértékű Alfa alap, nemcsak mérete okán, de stratégiája alapján is. Ez ugyanis úgynevezett abszolút hozamú stratégiát folytat, azaz megkötés nélkül, gyakorlatilag bármilyen részvény, kötvény, nyersanyag vagy deviza kerülhet a portfólióba, tetszőleges devizában, a pozíció pedig spekulálhat árfolyamesésre csakúgy, mint a kurzusok emelkedésére. Nagy lehetőség, de egyszersmind nagy felelősség is a hagyományos, egy-egy tőzsdét követő instrumentumokhoz képest.

Ezért aztán mindig résen kell lenni – vallja a szakzsargonban „top-down”, vagyis fentről lefelé haladó stratégiát követő alapkezelő. Utóbbi azt takarja, hogy befektetési döntéseit elsősorban a „big picture”, azaz a fő globális makrogazdasági kép, illetve annak változásai határozzák meg, innen haladva jut el a konkrét értékpapírokig. „Magyar idő szerint korán reggel már látni a hírekben, mi történt Ázsiában, ahol a tőzsdei kereskedés az időeltolódás miatt hat órával korábban kezdődik. Ami Hongkongban reggel 9 óra, az nálunk még hajnali 3, reggel 6-kor ott már délután 1 óra van, a részvénypiacok állásából jól látszik a nemzetközi hangulat” – sorolja a tőzsdeindexek értékéből azonnal levonható információk értékét. Mert az általános hangulattal szembe menni azért ő sem szeretne, ám stratégiája alapján folyamatosan keresi a jó ki- vagy belépési pontokat.

A „top”, azaz a világgazdaság kilátásai jelenleg elég borúsak. Földünkön ugyanis nagy ívű gazdasági ciklusok vannak, most éppen csökkenő a növekedési dinamika, ami inkább pesszimista jövőképet és ezzel csökkenő tőzsdei kurzusokat vetít előre. „Nem is a GDP-növekedés üteme a lényeg, hanem sokkal inkább annak változásai iránya” – mutat rá a momentum kiemelkedő jelentőségére. Ebből a szempontból valóban nem túl rózsás a kép: az eurót hivatalos fizető eszközként használó 18 országban például negyedévről negyedévre csökken az átlagos növekedési ütem: az elmúlt három negyedévben 0,3, 0,2 és végül már 0 százalékos volt (a kontinens motorjának számító Németországban több mint egy év után egyenesen zsugorodást mértek az erős euró miatti versenyképesség-csökkenés miatt).

Kínában hiába számolnak a következő évekre még mindig magas, 6 százalék fölötti GDP-növekedési ütemmel, ez csalódást keltően kevesebb az eddig becsült és megvalósult 7-7,5 százaléknál. A korábbi elvárások már beépültek az árfolyamokba, ha a kilátások romlanak, csökkennek az árfolyamok is. Ha a mérséklődő növekedési ütemhez hozzávesszük a csökkenő inflációt is, ami a vásárlóerő hiányára utal, a kép egyre borúsabb. „Az egész olyan, mint egy kétszer kettes mátrix: a gazdasági növekedés vagy erősödik, vagy csökken. Az infláció szintén, és ebben a kis táblázatban gyakorlatilag mind a négy kockához tartozik egy-egy stratégiai eszközallokáció az ott jól teljesítő befektetésekkel” – mutatja be a gyakorlatot.

Ezek az eszközök, azaz a „down”, jelenleg elsősorban a kötvénypiacot jelentik. Illetve, ha már mindenképp valamennyi részvényt akarunk tartani – akkor Amerika. Ott ugyanis a vártnál jobban, évesítve 4 százalékkal nőtt a GDP az április és június közti időszakban, az elmúlt évek serkentő gazdaságpolitikájának köszönhetően. A fejlődő országok – mint Magyarország is – most kissé a háttérbe kerültek: épp a világgazdasági kilátások romlása miatt, amely magával húzza a jobbára a nyugati világ „beszállítóinak” tartott, gyakran nyersanyagkészletükből élő nemzetgazdaságokat. A kevés kivétel egyike Románia, ahol az impozáns növekedési ütem mellett – a várható vállalati profitokhoz képest – olcsónak számítanak a részvények, és várhatóan csak most fogják majd felfedezni maguknak a nemzetközi befektetési alapok. A lassuló növekedési dinamika miatt a másik stratégiai szempont is nyomás alá kerülhet a következő hónapokban – mégpedig a részvények értékeltsége. Ez ma kissé túlzott optimizmust tükröz: az európai vállalatoknál 2015-re átlagosan 12 százalékos eredménybővüléssel számolnak az elemzők, ám erre vajmi kevés az esély (az „öreg kontinens” épp deflációba süllyed), jön majd a kijózanodás – és ezzel a jelentős, 10 százalék feletti korrekció.

Szabó László, Concorde Alapkezelő: Platina Pí, kezelt vagyon: 70 milliárd forint, 3 éves átlagos hozam: +12,5 százalék.

Egy alapkezelőnek az a feladata, hogy ha a világ bármely pontján, bármely befektetési eszköz árazását tekintve kirívó aránytalanságot talál, abból pénzt próbáljon csinálni – vallja Szabó László, a Concorde Alapkezelő ügyfeleinek 70 milliárd forintos vagyonát forgató Platina Pí portfóliómenedzsere. A budapesti „Közgázon” 1993-ban végzett szakember ezt a stratégiáját már 12 évesen elkezdte: a nyolcvanas évek végén népszerű, az iskolában vásárolható takarékbélyegekre akkortájt minden évben a június 15-i egyenlegre fizették az egész éves kamatot, amit az immár egyik legsikeresebb befektetőként számon tartott szakember párszáz forintos családi kölcsönből igyekezett újra és újra zsebre vágni.

Ma azonban viszonylag kevés a jó lehetőség, ezért az alap vagyonának 85 százaléka kockázatmentes eszközökben fekszik. Persze ez nem azt jelenti, hogy 60 milliárd forintnyi forint kincstárjegy pihen a számlán. Az egyes, külön-külön kockázatos befektetések ugyanis a köztük lévő korreláció (együttmozgás) miatt gyakran kioltják egymás rizikóját. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lennének anomáliák, amire érdemes voksolni – hívja fel a figyelmet a húsz évvel ezelőtti „stock pickerből”, azaz ígéretes egyedi részvények ügyes kiszúrásából extra nyereséget kovácsoló sztárbefektető. Aki mára már engedett 20 évvel ezelőtti szokásából, hogy kizárólag egy-egy ígéretes vállalat mérlegei és eredménykimutatásai alapján vásároljon vagy adjon el egy-egy értékpapírt. „Mára a pénzügyi piacok annyira összeérnek, hogy egy távoli országban tapasztalható tőzsdei turbulenciának sokkal nagyobb hatása lehet egy-egy magyar részvényre, mint a vállalat bevételeinek, nyereségességének vagy piaci lehetőségeinek változása. Igaz, hosszú távon mindig kiderül az igazság, de addig is el kell jutni valahogyan” – idézi fel saját tapasztalatait. Ma már egy átlagos magyar tőzsdéző is képben van, és kell is hogy képben legyen arról, mi történt Amerikában előző nap, vagy hogyan állnak reggel a távol-keleti börzemutatók.

Félreárazott és ezért – mérsékelt kockázat mellett – jó nyereségpotenciállal rendelkező befektetést tehát ma viszonylag nehéz találni. „Ez nem olyan, mint a kőművesnél, hogy ha kétszer annyi téglát rak fel, kétszer annyit keres. Vagy a fagyiárus, aki ha kettővel több gombócot ad el, akkor annyival is több pénz üti a markát” – int a szakember a néha kényszerű türelemre. A kevés kivétel egyikét szerinte ma a nyugat-európai államkötvények jelentik. „Nonszensz, hogy egy tízéves futamidejű német államkötvény mindössze évi 0,7-0,8 százalékos hozamot fizet, az egy-két éves kifutású papírok pedig egyenesen negatív hozammal forognak. Ki lenne olyan bolond, aki úgy köti le a pénzét egy befektetésbe, hogy előre tudja, a futamidő végén biztosan kevesebbet kap vissza?” – teszi fel a költői kérdést. A német állampapír-hozamoknak logikusan emelkednie kellene, a befektetők, akik ezeket a szuperbiztonságos kötvényeket vásárolják, sokszor automatikusan beszállva emelik az árfolyamot, és csökkentik vele a hozamot. Ám az a stratégia, amely ugyanezt megteszi +2 százalékos hozam mellett, nem egyenlő azzal, ami ezt –2 százalékos hozam mellett teszi, ugyanis ez utóbbi nem tartható fenn a végtelenségig. Hasonlóan túlzottan alacsonynak látja a spanyol kötvényhozamokat is. „Itt egy súlyosan eladósodott országról beszélünk, ahol az államadósság lassan eléri a 100 százalékot, Katalónia épp elszakadni készül, az államháztartási deficit nő, a növekedés gyenge” – indokol. Itt az árfolyamot felhajtó befektetők valószínűleg azzal számolnak, az Európai Központi Bank majd mindig teljes mellszélességgel kiáll Spanyolország mellett. Azonban ha csak egy apró jel miatt megváltozik ez a vélelem, akkor a kamatszint nagyon gyorsan többszörösére emelkedhet. „Egy százalék alatti kamatoknál mi mást lehetne tenni, mint részvények után nézni? Már ha valaki hozamot akar felmutatni a befektetőinek. De ez inkább csak amolyan „kényszervállalkozás” – figyelmeztet. Addig is, amíg oszlik a köd, azért a legjobb befektetés a magyar kincstárjegy. Biztos, ami biztos. „Mint a pókerben. Ha úgy érzem, rossz a lapjárás, inkább passzolok, hogy megmaradjanak a zsetonok későbbre. Persze mindig lesz, aki blöfföl, all-inezik, lesznek befektetők, akik időről időre kiugrálnak a lövészárokból, és lesz golyózápor is. A befektetők többsége türelmetlen, én nem vagyok az.”

Szalma Csaba OTP Alapkezelő: OTP Supra, kezelt vagyon: 116 milliárd forint, 3 éves átlagos hozam: +15,7 százalék

Egy valóságos elemzőhadseregre lenne szükség, ha „bottom-up” stratégiát követnék, azaz a befektetési döntéseket kizárólag egyedi sztorikra alapoznám. És egy elképzelhetetlen méretű, 300 fős elemzőgárda sem mehetne tutira, hiszen ma már a világ pénz- és tőkepiacain minden mindennel összefügg. Azaz óriási a hatás és a kölcsönhatás. Alapvetően tehát a portfóliómenedzser világlátása határozza meg a befektetések mértékét, irányát, célját és nem utolsósorban futamidejét – mutat irányt a bő 100 milliárd forintot kezelő, az elmúlt években elismerésre méltó hozamáról elhíresült Supra alap irányítója.

Ami a világban ma biztos, az jelenleg a bizonytalanság, ezért most ő is inkább kivár. Nála a „top”, azaz a globális fő kérdés jelenleg, hogy az amerikai és az angol jegybank vajon meg meri-e lépni a régóta lebegtetett kamatemelést. Ha a dollár és a font kötvények hozama emelkedik, a dollár és a font erősödik. (Hiszen ki lenne az a befektető, aki a jelenlegi kockázati szintek mellett ne szeretne magasabb profitot a tőkéjére?) Ám épp az utóbbi hetek mutatják, hogy a tengerentúli jegybank nagyhatalmú első embere, Janet Yellen, a Fed elnöke mintha most kissé visszatáncolna a korábban nagyobb hévvel emlegetett kamatemeléstől. Az erősödő dollár ugyanis könnyen visszavetheti az épp csak hogy meginduló amerikai (és brit) gazdasági növekedést. Dúl a valutaháború, ahol fordított logikája miatt a gyengébb nyer, hiszen az export versenyképessége vitathatatlanul nő. Ha a dollár gyengül, az amerikai cégek nyeresége nő (persze dollárban számolva), azok vesznek fel több munkaerőt, és az amerikaiak vásárolnak többet – beindítva ezzel egy felfelé tartó spirált. Ha pedig az euró leértékelődik, természetes módon fordítva játszódik le a pénzügyi válság elején indult „meccs”.

A valutaháború egy apró csatájának helyszíne Magyarország is, ahol egyébként a Supra alap már a válság első éveiben hatalmasat kaszált. Annak idején, amikor 2009 tavaszán a befektetők pánikszerű eladásai miatt leértékelődtek, és ezért esetenként 20-30 százalékos euró hozammal forogtak az OTP és Mol vállalatok kötvényei, jó időzítés volt belépni. Ahogy a stabil működésű magyar cégek iránti bizalom visszatért, az óriási árfolyam-emelkedésen 40-50 százalékos nyereséget is el lehetett érni. Most a forint leértékelődése van napirenden: az alap menedzsere az euró erősödésére és nemzeti valutánk árfolyamesésére voksol. A kormány és a Magyar Nemzeti Bank – az ország nemzetközi versenyképességének fenntartása miatt – láthatóan elkötelezett a hosszabb távon is alacsony kamatszint mellett, ha az nem okoz pánikszerű forinteladást, és a leértékelődés csak lassan, kis lépésekben megy végbe.

Forrás: Haszon Magazin Luxusalmanach – 2014. november 13.