Figyeld az S&P 500-at és megtudod, ki nyeri az elnökválasztást

A részvényárakból kiolvasható, hogy Donald Trump vagy Hillary Clinton lesz-e a Fehér Ház új lakója. Az Stock Trader’s Almanac, az amerikai tőzsdések ikonként tisztelt évkönyvének főszerkesztője, a portfóliókezelőként is ismert Jeff Hirsch az alábbi interjúban az S&P 500 és a Dow Jones index sok-sok évtizedes történetének feldolgozása alapján állítja, hogy ha a választási kampány véghajrájában szinten maradnak, netán még tovább emelkednek a részvényárfolyamok, akkor a hivatalban lévő elnök pártjának jelöltje fog győzni. Ha azonban összecsuklás következne be a következő hetekben a tőkepiacokon, akkor viszont szinte biztosra vehető a másik jelölt, konkrétan az idén Donald Trump győzelme.

Zentai Péter: Az Egyesült Államok egyetlen országos napilapja, a USA Today Önre hivatkozva írta, hogy „nincs az a közvélemény-kutatás, amely felveheti a versenyt a tőzsdével”. Ezt mire alapozza?
Jeff Hirsch: Az amerikai indexek alakulásának részletesen feldolgozott csaknem százéves története nagyon megbízható értékkel bírt a lényegbevágó események előrejelzésében. Az adatok alapján csekély kockázatot kell felvállalnom, ha kijelentem, hogy az elnökválasztást megelőző három hónap tőzsdei fejleményei, a Dow és még inkább az S&P 500 index alakulásának trendje alapján közel kilencven százalékos biztonsággal megjósolható, melyik jelölt győz.

Már benne vagyunk abban a bizonyos utolsó három hónapban. Az utóbbi időben nagyon beindultak felfelé a részvényárak…
A tőzsdetörténelem adalékai szerint az, ami most a tőkepiacokon zajlik, komoly demokratapárti sikert jelez előre.

Ez önmagában véve azért lep meg, mert tudomásom szerint a tőkepiaci befektetők inkább kedvelik a republikánus elnököket, mint a demokratákat.
Értelmetlen a témához érzelmi alapon nyúlni. Lényegtelen, hogy személy szerint milyen világnézetet képviselnek a meghatározó jelentőséggel bíró amerikai befektetők, hogy inkább vonzódnak-e vagy sem a republikánusokhoz. A tények, az adatok következőt mutatják: a második világháborút követően a Dow Jones index mindig nagyobb átlagos hozamot produkált demokratapárti elnök kormányzása alatt, mint a republikánus elnökök által irányított ciklusokban.
De most nem is erről beszélünk igazán, hanem az elnökválasztási években, azokon belül különösképpen a véghajrában mutatott tőzsdei index-teljesítmények előrejelző szerepéről! E tekintetben önmagában véve érdektelen faktor, hogy a „belőhetően” győztes jelölt melyik párthoz tartozik. A történeti adatok kizárólagos tanulsága, hogy ha a választást megelőző utolsó három hónapban az S&P 500 erős képet mutat, akkor kilencven százalékos a valószínűsége annak van, hogy az éppen hivatalban lévő elnök pártjának jelöltje megnyeri a választást. Ha viszont ez a mérvadó index tartósan, tendenciaszerűen esik az elnökválasztási esztendőben, pláne a véghajrában, akkor ugyancsak roppant nagy valószínűséggel a másik párt jelöltje győz. Az 1928 óta rendezett 22 választásból 19 esetben eszerint a forgatókönyv szerint születtek az eredmények.

Olvasom, hogy 1968-ban és 1980-ban hiába ment jól a tőzsde, mégis kikapott a hivatalban lévő párt jelöltje…1968-ban a vietnami háború rémséges emberveszteségei, a háború népszerűtlensége, az amerikai nagyvárosokban kitört lázadások pecsételték meg Johnson elnök és a demokraták sorsát. 1980-ban pedig a tőzsde viszonylagos jó eredményeihez képest sokkal többet nyomott a latba a választás kimenetele szempontjából Jimmy Carter, ugyancsak demokratapárti elnök megannyi világpolitikai baklövése, az, hogy az emberek többsége úgy érezte, az az ember és annak pártja drámaian gyengítette Amerika tekintélyét.

Most is rengeteg amerikai érzi úgy, hogy a demokratapárti Obama elnök hivatali évei alatt gyengítette Amerika tekintélyét, hogy az amerikai gazdaság helyzete alig vagy sehogy sem javult, a részvényárak pedig csak a banki kamatok lenullázódása miatt szálltak el.
Az amerikai tőzsdék csaknem százéves históriája arra vall, hogy a befektetők – az alapkamat-szintektől függetlenül – mindig ideje korán megszabadulnak a részvényektől az elnökválasztási években, amikor objektíve valóban lefelé megy vagy várhatóan lefelé fog menni, netán recesszió felé tart az amerikai nemzetgazdaság.
A mostani választási évet és a kampány meghatározó jelentőséggel bíró véghajrájának első fázisát egyértelműen az jellemzi, hogy a befektetőknek nincs különösebb bajuk az Obama-korszakkal és ennek folytatását várják.

És ha mégis Donald Trump győz?
Egy ilyen esetre vonatkoztatva a tőzsdei történelem tanulsága szerint az S&P 500 rendkívüli árfolyameséseket fog produkálni – legalábbis az új elnök hivatali idejének első évében. Annak, aki Donald Trump győzelmére fogad, bátran ajánlom, hogy az játsszon az S&P zuhanására.

Kiemelt kép forrása: www.salon.com