Fiskális fordulat?

A 2010 utáni gazdaságpolitika iránya elég egyértelmű volt a fejlett országokban: a monetáris politika nullába vitte le a kamatszintet és pénznyomtatásból történő állampapírvásárlással próbálta leszorítani a hozamokat, viszont a fiskális politika a 2008-9-ben kialakult jelentős költségvetési hiányt próbálta folyamatosan csökkenteni az adósságválságtól való félelmében. Így aztán egyszerre nyomták a gázt (kamatcsökkentés) meg a féket (költségvetési megszorítás). Viszont 2016-ra két jelentősebb változás is látszik. Egyrészt nincs szükség további fiskális megszorításra, mert a költségvetési hiány a legtöbb országban normális szintre csökkent, másrészt egyre több döntéshozóban tudatosul, hogy az elmúlt évek gazdaságpolitikája nem a leghasznosabb volt, mivel a nullkamatpolitika és pénznyomtatás alapvetően a gazdagoknak kedvezett az eszközárak növekedésén keresztül, miközben a lakosság széles rétegeit nem feltétlenül támogatta, és a gazdasági növekedést sokkal jobban lehetne serkenteni költségvetési eszközökkel. Ehhez jön még hozzá az évek óta hangoztatott érv, miszerint a fejlett országok infrastruktúrájára igencsak ráférne a fejlesztés.

Az amerikai elnökválasztás mindkét jelöltje nagyobb költekezést akar, de ez valójában már meg is kezdődött, lásd az amerikai költségvetési egyenlegadatokat.


Év Hiány mértéke (USD) GDP százaléka
2009 1410 milliárd 9,8%*
2010 1280 milliárd 8,7%
2011 1260 milliárd 8,5%
2012 1040 milliárd 6,8%
2013 637 milliárd 4,1%
2014 447 milliárd 2,8%
2015 399 milliárd 2,5%
2016 becslés 616 milliárd 3,3%
*Ez a válságra adott vészválasz volt.

Japánban szintén úgy tűnik, hogy rájöttek: a fiskális megszorítás öngyilkosság (mondjuk ők már amúgy sem tudják visszafizetni az adósságukat, csak a teljes monetizálás lesz a megoldás, úgyhogy szerintem nyugodtan költhetnek, amennyit akarnak), és Európában is már csak a németek tartanak ki a rigid germán szigor mellett, de mintha ebben is lennének változások az utóbbi hónapokban, bár egyelőre még csak nüansznyiak.

Közben a kereskedelmi bankok is egyre hangosabban verik az asztalt, hogy a negatív kamatszint tönkreteszi a bankrendszert, és közgazdászok sora tart attól, hogy a nulla/negatív kamatoknak buborékgerjesztő, és társadalmi egyenlőség növelő hatása van.

Mindezek fényében valószínűnek tűnik, hogy a következő években a gazdaságélénkítés inkább a költségvetés feladata lesz, a támogató jegybanki háttér mellett ugyanis könnyen finanszírozható a nagyobb hiány is. A jegybankok így képesek lesznek kissé megemelni kamatszintjüket, hogy ne gerjesszenek buborékokat, a kormányzati költekezés pedig erősíteni fogja a gazdaságot és lesz inflációélénkítő hatása is. Így a reálkamatszintek továbbra is negatívak lesznek, de nominálisan magasabb számokat láthatunk, mindamellett, hogy a növekedés is fennmarad.

Amennyiben valóban így lesz, akkor a jelenlegi, épelméjűnek nehezen nevezhető kötvényhozamok megemelkedhetnek, és stabil növekedést láthatunk, magasabb infláció mellett.

/Egy félelmem azért van: Európa, ahol nagy az igény az önsorsrontásra, és a németeket nehezen fogják lenyomni a többiek./

www.zsiday.hu