Fizess, hogy likvid maradhass

Azt írja egy internetes újságcikk, hogy egy külföldi nagybank 0,60%-os díjat fog felszámítani az egymillió eurót meghaladó betéti összegekre (ez tehát ezt jelenti, hogy 1 millió eurónként 6000 eurót vonnak le a betétestől). (A nyugat-európai államkötvényeknél már rég hasonló a helyzet.)

Több ismerősöm olvasta a cikket és eléggé felháborodtak rajta.

Miután elmondtam nekik, hogy ez miért történik, elfogadták, de persze rögtön esküdözni kezdtek, hogy ők bizony, ha ennyi pénzük lenne, ezek után biztosan nem tartanák bankbetétben egy fillérjüket sem. Én amellett érveltem, hogy noha nekem sem tetszik a helyzet, de ha lenne ennyi pénzem (és a cikk további részében induljunk ki ebből), akkor szinte biztos, hogy ennek a pénznek egy érzékelhető nagyságú részét a ráfizetős bankbetétében tartanám. Így persze nemcsak a banki költséget, hanem a vásárlói kosaram inflációját is elbuknám (azaz pénzem reálértéke évről évre érzékelhetően csökkenne), viszont ennek a pénznek a pénzáramlása nagy biztonsággal lenne előrejelezhető, ami nagyon fontos, ugyanis a pénz többi részével (mivel összességében azért hozamot szeretnék) kockázatot kellene vállalni, méghozzá nem is keveset. (Gondolatmenetem során nyugat-európai befektetőnek vesszük magunkat, aki nem fér hozzá a rendkívül kedvező kamatozású lakossági magyar állampapírokhoz.)

Ha kockázatot vállalunk, a nagyobb hozam lehetősége mellett megjelenik a tőkeveszteség lehetősége is, de (mivel befektetőnek gondoljuk magunkat és nem szerencsejátékosnak) természetesen nem a teljes tőke elvesztésének a lehetősége, hanem a tőke egy részének az elvesztési lehetősége jelenik meg.

Jól tudom, hogy általában, akik kockázatot vállalnak, a befektetés-tervezési folyamatot azzal kezdik, hogy hozamcélt jelölnek ki. Elkezdik nézegetni a lehetőségeket (mint egy éttermi étlapot) és abból válogatnak. Ez a hozzáállás még működhet is olyan piacokon, ahol van bankbetéti kamatláb, illetve az értékpapíroknak van szerződésben ígért kamata/hozama, azaz van miből válogatni. Az a baj, hogy manapság a példabeli befektetőnknek nem nagyon van lehetősége olyan bankbetétet vagy értékpapírt találni, mely értelmes kockázatvállalás mellett vágyai szerinti kamatot/hozamot fizetne. Részvények és más nagyobb kockázatú eszközök esetében a hozamcél kijelölése inkább egyfajta reményt, várakozást jelent, melyet (tapasztalataim szerint) elég gyakran a múltbeli adatok alapján vetítenek ki a jövőbe a befektetők.

Ha nemcsak pénzpiaci eszközökre költjük el a pénzünket, hanem ingatlanra, műtárgyra, érmére, veterán autóra stb., akkor az is biztonságérzetet adhat, hogy befektetésünket ténylegesen is meg tudjuk fogni a kezünkkel, élvezhetjük azt fizikai formájában is (és ez sem utolsó szempont), azonban tőke- és hozamgarancia ezekre a befektetésekre sincs.

Bárhogy is döntünk, kockázatot vállalunk, mivel nem tudjuk teljes bizonyossággal meghatározni eszközünk eladási értékét és időpontját.

Duplán igaz ez manapság, amikor a jegybankok (pénz)elárasztásos módszerei szinte minden befektetési eszköz értékeltségét az egekbe emelték. Nehéz olyan komolyan vehető eszközt találni ma a világban, amire úgy lehet elkölteni tőkénket, hogy józan számítások szerinti értelmes kockázatvállalással ugyan, de nagy biztonsággal előrejelezhető módon kaphatjuk meg hozamunkat tőkénkkel együtt és mindezt belátható időn belül.

Minden más esetben sajnos reálisan számolnunk kell a részleges tőkevesztéssel is. Mínusz 5%, mínusz 10% még nem is számít nagy veszteségnek egy kockázatosabb eszköz esetében, márpedig a magas hozamlehetőségért cserébe általában magas kockázatot vállalnak a befektetők.

Az idő előrehaladtával egyre nő az esélye annak, hogy ami megtörtént az egyik irányba, (eltérő mértékben) megtörténjen a másik irányba is, azaz nő az esély egy általános értékeltségi szint csökkenésre kb. ugyanúgy, mint ahogy történt 2008-ban a részvénypiacokon és a hazai ingatlanpiacon.

Ha eljön a fordulat, azon (szerencsés) befektetőkön kívül, akik a csúcs közelében képesek voltak pozíciózárási döntést hozni, elég nagy az esély rá, hogy a többiek várhatóan addig megszerzett (esetleg már tőkésített) hozamukból fognak veszíteni, és lesznek olyanok is, akik eredeti befektetett tőkeösszegükből is veszítenek majd.

Viszont, ha ez történhet így is, akkor felértékelődik egy olyan eszköz, amely a patakvérben úszó piacokon is csekély veszteségű, de nagy biztonsággal tervezhető (azaz könnyen, olcsón és gyorsan hozzáférhető, azaz LIKVID) pénzáramlást nyújt, márpedig vérzivataros időkben a likviditás nagy érték.

Nagy érték, mert csökkenti a nyomást rajtunk, melyet más veszteséges pozícióink okoznak, illetve mert lesz lehetőségünk újabb pozíciót felvenni.

Meg kell tehát becsülni ezt a lehetőséget is.