Fogalomtár

ABS, MBS, CDO: A pénzügyi tervezés fenegyerekei és bár már a 80-as évek óta velünk vannak, nagy túlzással azért jórészt a 2008-as válság okozói. Az ABS (asset-backed securities, eszközökkel fedezett értékpapírok) és az MBS (mortgage-backed securities, jelzáloggal fedezett értékpapípírok) nagyon hasonló eszközök, előbbi az utóbbiból fejlődött ki. Az MBS-ek olyan széles körben értékesített instrumentumok, amelyek fedezete különböző jelzálog hitelek, pontosabban azok törlesztőrészletei. Amíg ezek a törlesztőrészletek befolynak az MBS eladóihoz (rendszerint egy jelzálogbankhoz), addig a bank ezeket továbbutalja az MBS vevőihez (más bankok, befektetők). Normál időkben biztonságos befektetés, mert ugyan egy-egy jelzáloghiteles bajba kerülhet, de mivel sok ilyen jelzáloghitel van egybegyúrva egy ilyen MBS-ben, ezért a teljes pénzáramra ennek csekély hatása van. Egészen addig, amíg valami rendszerszintű probléma miatt nem lesz hirtelen sok jelzáloghitelesnek fizetési problémája. Ahogy történt 2007-2008-ban.
Az ABS hasonló az MBS-hez (valójában az MBS az ABS egy speciális csoportja), csak nem jelzáloghiteleket csomagolnak bele, hanem egyéb például autó-, hitelkártya-, vagy diákhiteleket.
A CDO az ABS-től pedig leginkább egy további technikai részletben különbözik: a fedezetül szolgáló eszközöket kockázat szerint csoportokba rakja, így jóval célzottabb pénzáramokra lehet rajtuk keresztül szert tenni.

Bias: Torzításnak, elfogultságnak lehet fordítani, de talán jobb, ha nem. Olyan hatásokat sorolunk ide, amelyek az objektív ítélőképesség ellen dolgoznak. Két fő fajtájuk van, az érzelmi (emotional bias) és a kognitív. A kognitív bias-ok közül a leggyakoribbak a kognitív disszonancia, a confirmation bias (megerősítési torzítás, amikor a minket igazoló tényeket jobban észrevesszük), vagy a gambler’s fallacy (szerencsejátékos hiba, amikor csak azért játszunk egy trenddel szemben, mert mondjuk „már ötödik napja emelkedik”).
Érzelmi bias-ok közül a loss-aversion bias (veszteségkerülés torzítás, amikor a rosszul álló pozíciókat azért nem vagyunk hajlandóak lezárni, mert azzal realizálnánk a veszteséget), vagy az overconfidence bias (önhittségi torzítás, a túlzott önbizalomból fakadó „ezt én jobban tudom” érzés) az, amivel gyakran találkozhatunk.

Bika/medve piac: Olyan pénzügyi eszközök piacára mondjuk azt, hogy bika piac, amelyek ára trendszerűen emelkedik. Leggyakrabban a részvénypiacokra használjuk, jó példa rá a 2009 márciusában megkezdődött emelkedés. Itt a bika piac felváltotta az előző években látott ellentétét, a medve piacot, ahol folyamatosan esnek az árfolyamok.
Állítólag azért bika és medve az emelkedő és eső piac, mert míg a bika úgy támad, hogy felfelé öklel a szarvával, addig a medve mancsával lesújt.

Diszruptív: Olyan vállalatokat, technológiákat szoktak ezzel a jelzővel illetni, amelyek működésükkel szükségszerűen felborítják a fennálló rendet egy adott iparágban. Többek közt ilyen az Uber a taxispiacon, az Airbnb a szálloda piacon, de a szövőgépek is ilyenek voltak a textilipar számára a XIX. század elején.

Follow-Through (FT) nap: Alapvetően egy kiemelkedő forgalmú és nagymértékű emelkedő, vagy eső (a korábbi trenddel ellentétes irányú) nap, amelyet néhány nappal korábban már megelőzött egy hasonló. Trendfordulós jelzésnek szokták elkönyvelni. Rigorózus definíciója is van, még ha ez nehezen is összeegyeztethető azzal a szemlélettel, hogy a technikai elemzés inkább művészet, mint tudomány.
A definíció nagy vonalakban így szól: Tegyük fel, hogy egy nagyobb, több napig/hétig tartó esés után jön egy emelkedő nap. Ezután néhány csendes, disztribúciós nap következik, majd a negyedik-tizedik nap között érkezik egy újabb emelkedő nap, amit Follow-Through napnak hívunk. Ideális esetben az FT nap forgalma nagyobb, mint amit az első emelkedéskor láttunk. Minél későbbi az FT nap, annál kevésbé meggyőző.

Hozamgörbe: A hozamgörbe annak ábrázolása, hogy azonos kockázatú kötvények különböző lejárattal milyen hozammal forognak. Az alábbi ábrán például a magyar állampapírok hozamgörbéjét látjuk: leolvasható, hogy mennyi a 3, 6 és 12 hónapos DKJ hozam, valamint a 3, 5, 10 és 15 éves kötvényhozam.

Magyar állampapír hozamgörbe, forrás: Reuters, 2015. 11. 23.

Magyar állampapír hozamgörbe, Forrás: Reuters, 2015. 11. 23.

Háromféle állapotát szokás megkülönböztetni a hozamgörbének. A normál, amikor a rövid hozamok alacsonyabbak a hosszúnál (ez látszik az ábrán), a lapos és az invertált, amikor a rövid hozamok a magasabbak.
Ez utóbbi elég ritka, hiszen alapvetően az, aki hosszabb időre ad kölcsön pénzt, nagyobb kamatot követel az elköteleződéséért. Így a fordítottja csak olyankor fordul elő, ha a szereplők azt gondolják, a rövid papírokat kell gyorsan eladniuk, leverve ezzel a rövid kötvények árfolyamát (feltornászva a hozamukat). Erre okuk olyankor lehet, ha például rövid távon recessziós környezetre számítanak, amikor a központi jegybank gyors alapkamat csökkentésbe kezd, aminek inkább a rövid oldalra van nagyobb hatása.

Kauzáció: „A korreláció nem kauzáció”, szól a mondás. Magyarabbul, ha két jelenség együtt mozog (korrelál egymással), még nem biztos, hogy ok-okozati viszony is van közöttük. Gyakran ezt nehéz felismerni, ezért is van létjogosultsága tudományos körökben az említett mondásnak. Sokszor viszont könnyű. Erre álljon itt egy példa! Mennyire mozog együtt azon filmek száma, amelyekben Nicolas Cage szerepelt és a medencébe fulladások száma az Egyesült Államokban:

kauzacio

Kontraindikátor, kontrakereskedés: Alapvetően kétféle befektetői mentalitást tudunk megkülönböztetni abból a szempontból, hogy valaki a trendet követi vagy szembe fogad vele. Az utóbbit hívjuk kontrakereskedésnek. Ők azok, akik az emelkedő, „drága” eszközöket eladják és az eső, „olcsó”-kat veszik. A pszichológiája az, hogy ha valahova már rengeteg tőke áramlott, így már „mindenkinek” van, annak a megítélése már csak romolhat. És fordítva.
A kontraindikátor pedig ennek megfelelően olyan jelzés, ami éppen azt veszi figyelembe, hogy ha már nagyon egy irányba mutat a tőzsdei hangulat, akkor annak változnia kell. Egy jó példa a kisbefektetői hangulatfelmérés. Ha nagy optimizmust mutat, akkor az csak romolhat, ami eladással jár majd, tehát esésre lehet számítani.

Long/short pozíció: Long pozíciónak (vételi pozíciónak) azt hívjuk, ami az instrumentum árának emelkedéséből profitál. A legegyszerűbb példa rá egy részvény vétele: ha felmegy az ára, akkor nyerünk.
A short (eladási) pozíció az ellentéte a longnak, ez az árfolyam eséséből profitál. Ahhoz azonban, hogy például olyan részvényeket adjunk el, amivel nem rendelkezünk, először kölcsön kell kérni. A kölcsönt aztán visszaadjuk, amikor a short pozíciónkat lezárandó visszavásároljuk e részvényeket. Ha közben esett a részvény árfolyama, akkor olcsóbban veszünk vissza, mint adtunk el, tehát nyertünk a tranzakción.

Reflál: A refláció abban különbözik az inflációtól (az árszint növekedésétől), hogy míg az infláció az lehet „rossz” is, a hosszútávú átlag fölött, addig a refláció az az árszínvonal visszaemelése arra az egészséges, átlagos szintre. Például az elmúlt évek nulla körüli inflációja (gyakran deflációja) után jelenleg a jegybankok a fejlett világ nagy részén nagyon örülnének az átlagnál enyhén magasabb inflációnak (reflációnak), hogy visszatérjünk a hosszútávú átlaghoz.

Relatíve drága, relatíve olcsó(bb):Azt, hogy valami abszolút mértékben olcsóbbá válik*, mindenki érti: annyit jelent, hogy lement az ára, kevesebb forintba kerül. Érdekes módon relatíve olcsóbb úgy is lehet valami, ha emelkedik az ára. Az egyszerű megértés kedvéért vegyünk egy példát a mindennapi életből: Tegyük fel, hogy a burgonya ára egy év alatt 10%-ot emelkedik. Szörnyű… De nem olyan szörnyű, mint a rizs és a tészta ára, amelyek ugyanezen időszak alatt hipotetikusan 30%-kal emelkedtek. Ekkor mondjuk azt, hogy bizony a krumpli (hiába emelkedett az ára) relatíve olcsóbb lett a rizshez és a tésztához képest. Ezért aztán – a drágulás ellenére – vélhetően többet fognak belőle vásárolni.
A tőzsdén ez a jelenség még gyakoribb, mint a reálgazdaságban. Ha az OTP részvény árfolyama 10%-ot megy föl, de az összes többi régiós bankpapír (Erste, PKO, Komercni Banka…) 20-30%-ot, akkor – egyéb, fundamentális változás nélkül – az OTP bizony relatíve olcsóbbá vált.

* Értelemszerűen, ha relatíve drágul, akkor a leírtak ellenkezője történik, de most a követhetőség kedvéért csak az egyik iránnyal foglalkozunk

Risk-Off, Risk-On: Angol, szakmai kifejezés. Amikor ki, illetve be van kapcsolva a „kockázati üzemmód” a piacokon. Ha be van kapcsolva (risk on), akkor a kockázatos eszközöket veszi boldog, s boldogtalan, tehát például szárnyal a részvénypiac, vagy a fejlődő piaci devizák. Ha ki van kapcsolva (risk off), akkor a menedék eszközök szárnyalnak, ilyenek a kötvény, a svájci frank, vagy megfelelő körülmények közt az arany.

Too big to fail: Magyarul „túl nagy ahhoz, hogy elbukjon”. Ha egy gazdaságban egy vállalat, bank, vagy akár csak egy közös érdeklődés (ilyen lehetett egy időben a Ferencváros) nagyon nagy szerepet játszik, akkor ha bajba (csőd vagy megszűnés közelbe) jut, akkor jó eséllyel az állam (valójában az erre kényszerített adófizetők) ezt nem fogja hagyni és ki fogja segíteni. Elméletileg azért, mert túl nagy társadalmi ára (munkanélküliség, (lét)bizonytalanság, pánik…) lenne a bedőlésüknek. Valójában inkább azért, mert túl nagy, szavazatokban mérhető, a politikai ára.

Tranzakciós pénz M1: A forgalomban lévő készpénz és a látra szóló folyószámlabetét. M2: M1 + kvázi pénz (korlátozottan forgalomképes pénz).