Független Észtország

Észtország most ünnepelte független államiságának 100. évfordulóját. Ha egy észtnek elmondtuk volna 1988-ban, a szovjet megszállás és az agymosó kommunista diktatúra sötét és kilátástalan világában, a hiánygazdaságban, hogy csak egy emberöltő múlva – ami történelmi léptékkel két pillanat – nem csupán szabad és független, de az Európai Unió, a világ legnagyobb közös piaca, az eurózóna (mi az?), a NATO tagja Észtország, sőt, sok tekintetben a világ egyik vezető állama, például a digitalizációban, akinek a tapasztalataira Japán és Dél-Korea kíváncsi, élen jár a sajtószabadságban, az oktatási rendszer hatékonyságában, a jogállam szilárdságában, akkor egy szót sem hisz el az egészből. Ne vicceljünk, kérem, ez lehetetlen, jó, ha kenyeret kapni és bejön a finn tévé! De, lehetséges. Néha egészen rövid idő alatt történnek csodálatosan pozitív fordulatok, ehhez persze bizonyára kellett az észt-balti (Hansa-német) polgári-kulturális tradíció, az évszázados szabadkereskedelmi múlt, amit nem tudott kiölni a kommunizmus sem. Mindenesetre az észt példa azt mutatja, hogy a szilárd liberális jogállami intézményrendszer, a garantált egyéni, civil és gazdasági szabadságjogok, a kicsi és kontrollált hatalmú állam együttesen elvezetnek a prosperitáshoz, hiszen Észtország úton van afelé, hogy nem csak szabad, de igen gazdag ország legyen – és semmi más nem vezet el hozzá.

(A képen Kersti Kaljulaid észt köztársági elnök néhány napja. Girl power.)

Forrás:  Vakmajom a Facebookon