Garanciával vagy anélkül

A „nagymenő” vagyonkezelő vállalkozások többsége, köztük a CA-IB Értékpapír Rt., a Concorde Értékpapír Rt. vagy a Raiffeisen Értékpapír Rt. egyáltalán nem vagy – mint az OTP Bróker Rt. és az Erste Bank Befektetési Rt. – csak kivételesen hajlandó hozamgaranciás vagyonkezelési szerződést kötni, derül ki a HVG által megkérdezett társaságok válaszaiból. Szabó László, a Concorde Értékpapír Rt. üzletágvezetője úgy fogalmaz, hogy „sokan bedőlnek az ilyen ígéreteknek, de a hozamgaranciát vállaló vagyonkezelő saját tőkéje nem nyújt fedezetet a betartásukra”. Szerinte Sopron vagyonkezelési pályáztatása során figyelmeztették is erre a várost, amely nem hallgatott rájuk. Szigeti Zsolt, a Raiffeisen Értékpapír Rt. vagyonkezelési üzletágvezetője elmondta, Sopron őket kizárta a versenyből, mert nem vállaltak hozamgaranciát. Salgó István, az ING Vagyonkezelő Rt. elnök-vezérigazgatója szerint a 25 százalék körüli garantált hozam a tőzsdeboom idején könnyen teljesíthető volt, üres ígéret viszont olyan időszakban, amikor értékpapír-műveletekkel ilyen hozam rendszeresen nem érhető el.

A vagyonkezelők saját tőkéje – banki viszontgarancia híján, amely viszont a vagyonkezelési díjat aránytalanul megdrágítaná – nem megfelelő biztosíték a vállalati kifizetések teljesítésére. Magyar viszonyok között a befektető árfolyamkockázatát aligha vállalhatja magára a vagyonkezelő. Márpedig épp akkor szoktak vagyonkezelőhöz fordulni, ha részvények és kötvények is szerepelnek a fialtatni kívánt vagyonban, hiszen a vagyonkezelő – szemben a pusztán megbízást végrehajtó brókerrel – vásárlási-eladási döntéseket is hoz megbízója nevében.

Szigeti Zsolt szerint erősen furcsállható, ha a megbízót nem érdekli – s így a megbízásában sem köti ki –, mibe fektethetik a pénzét, legalább a papírok jellegét illetően, és nagyjából milyen arányokban. Szigeti szerint az alapdíjon felül kért sikerdíjat is csak olyan mutató függvényében lehet méltányosan megállapítani, amelyik a papírok összetételéhez igazodik. Vagyis más meghaladni ígért hozammutató lenne szükséges akkor, ha a vagyon kizárólag állampapírokban van, és más, ha kizárólag részvényekben, illetőleg ezek kombinációjában.

Az összesen mintegy 10 milliárd forint vagyont kezelő Raiffeisen egyébként sikerdíjas szerződések kötését sem szorgalmazza, jobban kedveli a fix vagyonkezelői díjat, amikor a befektető vállalja a teljes kockázatot. A sikerdíjas szerződések esetén a hozamot nem garantáló vagyonkezelők is rosszul járnak olyan időszakban, amikor negatívba fordulnak a tőzsdei hozamok. A szerződések többsége a Concorde-nál például nagyjából 1 százalék körüli fix díjat tartalmaz, mely fedezi a vagyonkezelés költségét, ezenfelül akkor jut sikerdíjhoz a vagyonkezelő, ha valamelyik hozammutatót túlteljesíti – leggyakrabban a diszkontkincstárjegyek negyedéves hozamát használják erre a célra. Ha tehát nagyon rossz a tőzsde, nincs sikerdíj.

Az Erste Bank Befektetési Rt. munkatársa, Váradi Dóra úgy fogalmaz, hogy a vagyonkezelési szerződés általában nem fix időre szól, s reméli, később megtérül majd az, amit most sikerdíj híján nem tudnak megkeresni. E vagyonkezelőnél egyébként kivételesen előfordul hozamgaranciás szerződés is, ám – mondta Váradi Dóra – ilyen esetben nem fektetik a vagyont kockázatos papírokba. A másik oldalhoz tartozik a Buda-Cash Brókerház Rt., amelynek portfóliómenedzsere, Orbán Péter arról számolt be, hogy jóllehet ügyfeleiknek a jegybanki alapkamattal megegyező hozamot garantálnak – bizonyos összeghatárig, ha legalább fél évre lekötik náluk a tőkéjüket –, ám eddig ezt mindig jóval túlteljesítették. A garanciás szerződéseknél a vagyon felét állampapírba, a felét részvénybe fektetik, amihez képest legfeljebb 5 százalékos elérést engednek. Orbán Péter szerint egy jó kereskedő ingadozó piacon tud igazán keresni, márpedig most nagyon változékony a részvénypiac, így az általános részvényárszínvonal esése mellett is lehet nyereséget elérni. E befektetőcég egyelőre nem dolgozik sem önkormányzatok, sem nyugdíjpénztárak megbízásából, kizárólag magánszemélyek és társaságok befektetési portfólióját kezeli. Salgó István még egy, jelenleg jogszabállyal nem korlátozott összeférhetetlenségre hívta fel a figyelmet a Globex-ügy tanulságai közül: ha egy társaság egyszerre bróker és vagyonkezelő, akkor egymással érdekellentétben álló tevékenységeket végez. Ilyenkor fennáll annak a lehetősége, hogy a saját portfólióban lévő, kevéssé forgalomképes papírokat „sózza rá” vagyonkezelési ügyfeleire.

Forrás: HVG – 1998. szeptember