Gazdaság és függetlenedés: a magyar GDP kétszeresét termeli Barcelona és környéke

A szeptember végén megrendezett katalán választások eredménye alapján az elemzők kisebb esélyt látnak arra, hogy a terület belátható időn belül elnyeri függetlenségét. Ennek ellenére érdekes lehet átgondolni, mi lenne, ha ez mégis bekövetkezne? Vajon mennyire lenne életképes a független Katalónia? Milyen nehézségekkel nézne szembe a kezdeti időkben és milyen kilátásai lennének mint önálló országnak? A téma feldolgozásában a Deutsche Bank és a katalán kormány által készített tanulmányok eredményeire támaszkodunk.

Miért pont ők függetlenednek?

Európa több régiójában is megfigyelhetők függetlenedési törekvések, bár ezek egyik mozgatórugója az adott területek eltérő kultúrája (a nacionalisták többször a diszkriminációra is hivatkoznak), a gazdasági tényezők legalább ekkora szerepet játszanak. És bár egy működő államszervezettől való elszakadás jelentős gazdasági kockázatokat is hordoz magában, az európai integráció hatására ennek mértéke a kisebb államok számára lényegesen lecsökkent.

A jelenleg elszakadni vágyó területek között nem csak földrajzi elhelyezkedés és méret, hanem gazdaságuk fontossága szempontjából is óriási különbségek fedezhetők fel. Katalónia például a spanyol GDP 19 százalékáért felelős, de még ennél is nagyobb a gazdasági jelentősége Flandriának, ahonnan a belga GDP 58 százaléka származik.

De nem csak különbségeket találhatunk. Az éppen elszakadni vágyó területek legszembetűnőbb hasonlósága leginkább az országuk többi részéhez képest kiugróan magas jólétben mutatkozik meg. Az egy lakosra jutó jövedelem tekintetében szinte az összes hasonló cipőben járó régió az országos átlag fölött teljesít. Katalóniánál maradva, a spanyol átlagnál közel 20 százalékkal magasabb ez a mutató.

Ennek köszönhetően pedig sok egyéb tekintetében is az országok többi régiója fölött teljesítenek. Akár a munkanélküliség, a szegénység vagy az oktatás szintjét nézzük, jól láthatóan fejlettebbek, mint anyaországaik többi területei. De nem csak relatív értelemben emelkednek ki. A gazdasági teljesítményük abszolút értelmében is az európai szinthez mérhető. Bár az elszakadás-pártiak elleni egyik bevett érv éppen az, hogy a kialakuló új állam önálló országként viszonylag jelentéktelenné válna, az adatok nem ezt mondják. Sőt, éppen az ellenkezője látszik, Katalónia GDP-je például még Portugália és Írország teljesítményét is megelőzi, nem is beszélve hazánkról: Magyarország GDP-jének majdnem kétszeresét termeli meg Barcelona és környéke.

Életképes lehet egy független Katalónia?

Egy katalán kormány által készítetett tanulmány megvizsgálta, hogy pénzügyileg és gazdaságilag egyáltalán életképes lehetne-e egy független katalán állam. A tanulmány számításai szerint a kormány bevétele jóval nagyobb mértékben emelkedne meg, mint a kiadási oldal, így 5,81 milliárd eurós költségvetési többlet alakulna ki. Ennek köszönhetően pedig a közkiadások növekedésére és/vagy adócsökkentésekre is lehetőség lenne, ami a fogyasztás és a beruházások bővüléséhez vezetne.

A közkiadások emelésén keresztül továbbá a közszféra dolgozóinak létszámát is emelni tudnák, vagyis a munkanélküliségi ráta csökkenthető lenne. A magasabb foglalkoztatottság és javuló gazdasági tevékenység pedig az adóbevételekre is jótékony hatással lenne. A fentieken kívül egy önálló katalán államnak további előnye származna abból, hogy önmaga dönthetne a gazdaságpolitikájáról, és így a saját igényeihez igazíthatná azt.

A katalán kormány tanulmánya tehát (nem meglepő módon) arra a következtetésre jutott, hogy a függetlenedés után egy pénzügyileg és gazdaságilag teljesen életképes állam jönne létre. Az egyedüli nagy kérdést a függetlenedés utáni kezdeti időszak lefolyása jelentené. Ez ugyanis alapvetően függ attól, hogy a Spanyolországtól való különválás a két fél megállapodásával vagy anélkül történik-e meg. Amennyiben megszületik az egyezség, nem lenne probléma. A gondok akkor kezdődnének, ha a spanyol féllel való megállapodás nélkül függetlenedne a régió. Ebben az esetben az új kormánynak más módon kellene forrást találnia a felmerülő kiadásokra egészen addig, amíg a születő állam adóhatóságai nem épülnek ki teljesen.

A tanulmány kalkulációja szerint havi 4,5-5 milliárd euróra lenne szüksége a kormánynak arra, hogy a közszféra dolgozóit, a nyugdíjasokat, illetve a munkanélkülieket kifizesse. A katalán kormány tanulmánya szerint ez mindössze egy néhány hónapig tartó átmeneti időszak lenne, amit addig is átvészelhetnének

  • katalán vagy külföldi pénzügyi intézményektől felvett hitelekkel,
  • a Katalán Nemzeti Bank általi állampapír-kibocsátással,
  • kötvénykibocsátással a lakosság számára,
  • olyan kötvények kibocsátásával, amelyekkel később adó megfizetése váltható ki, így lényegében előre meg tudnák csapolni a kormány jövőbeli pénzügyi forrásait.

Az állam bevételeit azonban elsősorban az adók jelentenék, amelyek az adóhivatal felépülése után már teljes egészében a katalán kormány rendelkezésére állnának.