Globális tőkekivonás – startra készen

Az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Szervezetének főigazgatója és vezető közgazdásza minden korábbinál mélyebb adósságválságot prognosztizál. Richard Kozul-Wright – aki a napokban közreadott interjúrészletünkben lesújtó képet festett a hitelminősítők szerepéről – ezúttal kifejti, micsoda cunamit gerjeszt a világgazdaságban, hogy az utóbbi öt évben példátlan mennyiségben vettek fel dollárban denominált hiteleket a fejlődő és feltörekvő országok gazdaságai, ámde adósságaikat már talán soha sem fogják tudni visszafizetni. Ennek okai többek között a tartósan alacsony nyersanyagárak, az amerikai kamatok óhatatlan emelkedése, a dollár további erősödése, valamint, hogy nem létezik nemzetközi mechanizmus a magánszektor adósságai által megfertőzött államok csődjeinek kezelésére. Az interjúalany szerint mi sem fogjuk megúszni.

Zentai Péter: Közös jellemzőjük vezető diplomatáknak és tudósoknak, hogy visszafogottan beszélnek, írnak. Ezzel szemben Ön olyan bombasztikusan fejezi ki magát írásaiban, ahogy szenzációhajhász újságírók szokták: „cunamiként tör rá hamarosan családokra, üzleti életre, bankokra, államokra, kormányokra a feltörekvő országok adóssághalmaza”. Ez túlzás, ugye?
Richard Kozul-Wright: A Lehman Brothers csődjét követően, 2008-ban a globális adósság nagysága 57 trillió dollárt tett ki. Az utána eltelt hat év leforgása alatt az államoknak, háztartásoknak, cégeknek, pénzügyi intézményeknek sikerült ezt az adósságállományt 199 trillió (199 ezer milliárd) dollárra feltornászni, vagyis a világ által megtermelt GDP két és félszeresére!

Ettől nem dőlt össze a világ. A globális gazdaság jobb állapotban van, mint hat-hét évvel ezelőtt volt. Az eurózónát kellett leginkább féltenünk az elmúlt néhány évben, de a jelek szerint ezen is sikeresen túljutottunk…
Richard Kozul-WrightKutatásaink eredményei azt mondatják velem, hogy végig jóval csekélyebb eséllyel bírt az eurózóna csődje, mint az, hogy a fejlődő és feltörekvő országok nem fogják tudni visszafizetni azt a 18 ezer milliárd dollárnyi összeget, amit mindössze négy-öt év alatt vettek fel kölcsönben.
Csak Peruban, 2010 és 2015 között, öt év leforgása alatt – kizárólag a magánszféra – százötvenszeresére növelte adósságállományát. Pontosabban fogalmazva: a perui cégek és bankok idénre százötvenszer annyi, amerikai dollárban jegyzett, kötvényt – adósságot – bocsátottak ki és értékesítettek, mint öt évvel korábban. És hasonló példák garmadáját említhetnénk például Thaiföld, Malajzia, Törökország, Oroszország, Dél-Afrika, Brazília esetében is, a kötvénypiacra ugyancsak az utóbbi néhány évben kimerészkedett fekete-afrikai országokról nem is szólva. Szinte semmi esély a fejlődő és feltörekvő világhoz tartozó országokban a magánszféra, a vállalatok, bankok és háztartások által felhalmozott gigantikus adósságok visszafizetésére.

De miért nem?
Mert folyamatosan, tartósan és egyelőre visszafordíthatatlannak tűnően veszít értékéből a nyújtott hitelek fedezete. A félelmetes ütemben akkumulált adósságok fedezetét sok esetben a magas és tartósan emelkedő nyersanyag- és energiahordozó-árak jelentették. Ámde rendkívül gyors véget ért az úgynevezett nyersanyagár szuperciklus. Eközben egyáltalán nem várható belátható időn belül a jelenlegi szegényesnek tűnő szinthez képest erőteljesebb globális gazdasági növekedés – Amerika, Nyugat-Európa, Kína és Japán sem tud kiugró teljesítményt produkálni. A dollár kamatok közben felfelé indulnak és felértékelődik maga a dollár is.
Totálisan az ellenkezőjébe ment át a globális piaci helyzet, mint amit 2012-2013-ban tapasztalhattunk.

Legutóbbi írásában kétségbeesetten követeli az amerikai jegybanktól, hogy halasztgassa tovább a kamatemelést… A Fed elsődleges kötelessége az amerikai gazdasági és pénzügyi rendszer állapotának karbantartása, nem veheti magára a világ összes baját…
Ebben igazat adok Önnek. Ugyanakkor az Egyesült Államok mégiscsak a világ kiemelkedő gazdasági szereplője, rá nézve is nagyon negatív hatást fog gyakorolni, ha kitör az adósság-cunami. A Fed mellesleg nem utolsósorban éppen a most tárgyalt probléma felismerése miatt mutatott az utóbbi hónapokban visszafogottságot: a belső nyomás dacára sem emelt kamatot, igyekezett kordában tartani a dollár erősödési folyamatát.

De ha Amerika jegybankja nem lép mielőbb és folytatódik a nulla kamatok világa és a nyugati világ gazdaságait elárasztják további hatalmas mennyiségű papírpénzzel, akkor abból előbb-utóbb még nagyobb problémák keletkeznek…
Ez kétségtelenül feloldhatatlannak látszó csapdahelyzet. A magánadósságok rendezésére léteznek ugyan mechanizmusok, de nincs semmiféle nemzetközileg szabályozott rendje a szuverén adósságok, államcsődök rendezésének. Egy ilyen rendszert kellene sürgősen tető alá hozni.
Dráma a drámán belül, hogy a legeladósodottabbá vált – nemrég még a piacok kedvenceiként számon tartott – országok (Brazília, más dél-amerikai, illetve ázsiai országok, Oroszország, Kína, Dél-Afrika, Törökország) cégei és kormányai különösen összefonódottak, a magánadósságok ott nagyon gyorsan tudják magukkal rántani az államháztartásokat. Ezen államok csődje pedig megfertőzi a nekik hitelező bankokat, majd a hitelező országokat is.

Miként kell elképzelni a ránk váró közeljövőt?
Először az egyoldalúan a nyersanyagáraktól és a dollár helyzetétől függő nemzetgazdaságok fognak szabályosan csődbe kerülni – várhatóan a következő egy-másfél éven belül. Ezen országokból már beindult a tőkekivonás, napról napra dollármilliárdokat vesznek ki fejlődő- és feltörekvő piaci papírokból. A Goldman Sachs (lásd az erről szóló Alapblog cikket) hirtelen felszámolta a Brazíliára, Oroszországra, Kínára és Dél-Afrikára (BRICS) fókuszáló hatalmas alapját. Ez előre leképezi a tőkekivonás várható jelentőségét. Ez egy dominójáték: a nyersanyag és energiahordozók árának zuhanása előbb az érintett országok devizáinak gyengülését idézi elő, majd állam- és vállalati kötvények árfolyamát támadja meg, végül beindul a tőkekivonás és bekövetkezik a csőd.
Ami most beindulni látszik, az eredményének súlyosságát tekintve minden korábbinál mélyebbnek ígérkezik. Ahogy a nyersanyagár-boom felvásárlási, befektetési és hitelezési mániát, úgy a nyersanyagárak összeroppanása eladási hisztériát, pánikot vált ki. Mindig és elkerülhetetlenül ez a séma érvényesül.

Mi, közép-kelet-európai országok is a feltörekvő kategóriához tartozunk piaci megítélés szerint…
Ezen országok devizái és kötvényei korábban fogják érezni a valószínűsíthetően bekövetkező globális adósságválságot, mint a vezető tőkés országok. A hitelminősítők pedig inkább le-, mintsem felértékelni fogják az Önök régiójának államait. Logikus következmény, hogy nem fogja Önöket sem megkímélni a kötvénypiacokról menekülők áradata.