Gondolatok a lakásár „esésről”

Megjelent a Dunahouse Barométer legújabb száma, amire hivatkozva a Portfolio.hu cikkének címe az, hogy csökkentek a lakásárak. Első hozzáfűzni valóm az, hogy országos átlagban igen, azonban Budapesten nem, bár a tégla lakások ára egy éve már nominálisan is csak stagnál. Szárnyal viszont a még mindig lényegesen olcsóbb panellakások ára.

Forrás: Duna House

Nominális és reállakásár-index, Forrás: Duna House

A második hozzáfűzni valóm: ez most jó vagy rossz? Ahogy mindig, ez nézőpont kérdése. Az áremelkedés a potenciális eladónak jó, a potenciális vevőnek rossz. Ahhoz, hogy eladói pozícióban legyünk, kereskedelmi céllal kell, hogy lakást birtokoljunk, így a társadalom szimpátiáját kevésbé bírjuk, szemben a lakhatási célból nagyobb arányban vásárlókkal (erről bővebben itt). Ezért talán inkább az a furcsa helyzet, hogy hiába növeli a társadalom (tranzakció híján virtuális) vagyonát, a lakásár-növekedést általánosságban mégse szeretjük.

És végül, hiába emelkednek a lakásárak, a belvárosi ingatlanok még mindig „olcsók”. Olcsók, abból a szempontból, hogy Airbnb-vel 10-15% megtérülést lehet elérni a mindent intéző közvetítő igénybevételével is. Ez a duplája annak, amire hosszú távú kiadással lehet szert tenni. Egy viszonylag jól működő piacon miért nem igazodnak az árak úgy, hogy ne lehessen ilyen kiugró hozamot elérni?
Természetesen a kockázat miatt. De a normális üzleti kockázatok (kínálat további növekedése és így árcsökkenés, kereslet esetleges visszaesése) nem magyaráznának ekkora hozamfelárat. A szabályozói kockázat már sokkal inkább, mert mi történik, ha az Airbnb hirtelen az Uber sorsára jut? Aki vállalja ezt a kockázatot, az most magasabb hozamot érdemel.

Ez a fogyasztók számára árfelhajtó, szabályozói környezetből fakadó kiszámíthatatlanság, bizonytalanság egy új, diszruptív iparág esetén talán még magyarázható is…