drachma
júl.
3
2015

Görög dráma vagy komédia – Jobb a drachma, mint az euró?

Függetlenül a hétvégi referendum kimenetelétől, kenyértörésre kerül sor. Akár marad az euró, akár visszahozzák a drachmát, Görögország két fő devizaforrása a turizmusból származó bevételek és az uniós támogatások maradnak. A harmadik legfontosabb devizaforrás a külföldön dolgozók átutalásai lesznek. De a nagy sírás-rívás ellenére a Görögországról látható képek nem arról tanúskodnak, hogy nagyon szegények lennének az emberek (épületek állapota, emberek öltözete, tűzoltók felszerelése). Ha egy vagy két évig tartó gazdasági zuhanás után (25 százalékot említenek az elemzők) esetleg sikeres lenne a drachma újbóli bevezetése, akkor a spanyolok és olaszok miért ne térhetnének vissza a könnyen leértékelhető, és ily módon a hazai ipart segítő pesetához vagy lírához? Ez nagy gondot jelentene a hatalmas német (valamint a holland és osztrák) exportipar számára.Angela Merkelnek mindenképpen nagy csapás a görög ügy, mert lassan Európában is rájönnek, hogy a semmittevés, a kedélyes mosoly ugyan megnyugtat, de semmit nem old meg. A német közvélemény még ennek bűvöletében él, tekintettel arra, hogy Németországban a nagy hűhó ellenére nem igazából szabad a sajtó. Azaz papíron szabad, de mindenki ugyanazt írja, alig akadnak eltérő vélemények, eltekintve a szélsőbaltól. A CDU (kereszténydemokrata néppárt) pedig Merkel vezetése alatt teljesen reformképtelen.

Görögországgal kapcsolatosan a nagy kérdés, hogy az ország jelenleg 107 milliárd eurós adósságának leírását a pénzügyminiszterek miként könyvelik el – vajon száz év alatt írják majd le? Ez Szlovénia számára évi 18 millió eurót jelentene, Ausztria esetében évi 80 milliót, ami nem gond, de elcsúfítja a költségvetési számokat (hol van már ez a bizonyos 60 százalékos küszöb, aminél nem lehet nagyobb a deficit?).

Magyarország helyzete  

Hazánknak rossz lenne a görög csőd, mert most a mag-Európa lesz terítéken. A renitens, olykor bután viselkedő, korrupcióra hajlamos országok – amelyek még eurót sem használnak – végérvényesen Európa peremére kerülnek. Most is ott vannak, de legalább brüsszeli támogatásokkal kistafírozva.

Minden politikai korrektség ellenére érdemes a racionalitáson túl is szemügyre venni kontinensünk délkeleti szélét. Az ortodox vallású országok nem csak fölrajzilag lesznek mindig Európa határán, soha nem fognak (illetve csak átmenetileg) gazdasági sikersztorikat produkálni. Ezekben az országokban a polgár és az állam viszonya nem tisztázott, ugyanakkor mentalitásukból kifolyólag nincsen fekete és fehér. Sokkal inkább ezek jellemzik őket: „majd csak megoldódik”, „igen, de mégsem” – és a kincstár a fejőstehén. Azaz a görög dráma fináléja egyelőre véget vet a racionálisan gondolkodó és cselekvő, „páneurópai” ember mítoszának.

Forrás: a Haszon hírlevele