okt.
25
2011

Görög jackpot?

Kicsit félve merem leírni, hiszen hosszú hónapok óta én is állandóan a görög államcsõdrõl írok, de most látok arra lehetõséget, hogy görög állampapírokon pénzt lehessen keresni, méghozzá szerencsés esetben akár nagyon sokat is. Nem túl nagy erre az esély, de szerintem 20-25% meglehet. Mirõl van szó?

Alapvetően két lehetőség van: a klasszikus hard default”, az igazi államcsőd, amikor azt mondják az állampapírok tulajdonosainak, hogy bocs, nem tudunk fizetni, kap mindenki a 100 000 euró névértékű kötvénye helyett 20-30-40-50 ezer euró névértékű X %-os kuponú új állampapírt. Erre vagy ad valaki (EFSF, németek, kínaiak, zimbabweiek, akárki) valamiféle garanciát, vagy nem, de ez a mi szempontunkból nem is érdekes. Ezzel a kényszerített csőddel az a baj, amiről például az argentín példa alapján az Economist is ír mostani számában: végtelen pereskedés lesz belőle. Mivel minden kötvénytulajdonost nem lehet rákényszeríteni a cserére, mindig lesznek kimaradók, akik egyrészt folyamatos perekkel próbálják ellehetetleníteni az államot (nagyon jó az Economist cikke ezzel kapcsolatban is, jól bemutatják, hogy néhány erre szakosodott hedge fund hogyan csikart ki végül megegyezést hosszú évek után Latam államokból pitbull stratégiával), és megakadályozzák visszatérését a tőkepiacokra. Ezt a lehetőséget tehát próbálja mindenki elkerülni, mert sok bonyodalommal jár.

A másik lehetőség, az ún. önkéntes” kötvénycsere, amikoris megkérik” (mint Don Corleone mondta: vagy az aláírásod kerül a papírra vagy az agyvelőd…) a magánhitelezőket – akik többnyire európai bankok – hogy meglévő kötvényeiket ugyan cseréljék már be jóval kisebb értékűekre. A bankok valószínűleg kénytelenek is lesznek erre, mert amúgy is minden tekintetben (szabályozás, feltőkésítés) az európai államok kezében vannak, nincs valódi választásuk. Ráadásul ilyen önkéntes csere esetén az ECB is befogadhatná a papírokat és talán a CDS-kontraktusok sem kerülnének lehívásra. Mindenkinek az tehát az érdeke, hogy efféle “önkéntes” kötvénycsere legyen, amibe a bankok kénytelenek lennének belemenni, és – az azonnali vagy későbbi állami kisegítésekért valamint a 2008-9-es válságban nyújtott támogatásért cserébe – maguktól becserélni kötvényeiket. Mivel a kötvények nagy része náluk van, ezért ezzel a probléma jelentős részben meg lenne oldva.

És ebben rejlik a lehetőség. Elismerem, hogy nem tuti üzletről van szó, de mivel a görög állampapírok már így is 35-40%-os árfolyamon vannak, azaz egy 60%-os haircut így is úgy is beárazásra került, talán nem nagy a potenciális kockázat. Tehát HA önkéntes kötvénycsere lesz, akkor esetleg van arra lehetőség, hogy a nem banki, tehát magánbefektetők, akiket az állam nem tud bezsarolni, egyszerűen ne vegyenek részt ebben a cserében. Mivel nincsenek túl sokan, ezért ezt a “potyautas” stratégiát valószínűleg elnézik nekik, és mivel a kötvények nagy része becserélésre kerül, a kicsiny megmaradó részét 100%-ban nyugodtan kifizethetik. Ehhez az kell, hogy a kívül maradók ne legyenek túl sokan. Ha ez igaz, akkor görög állampapírokkal akár a tőke 2,5-szerezése is lehetséges. Természetesen ha nem önkéntes lesz a csere, vagy az önkéntes az valójában kötelező, vagy bármilyen más megoldást találnak ki, akkor ez az elmélet nem jött be, de jelen esetben úgy látom, hogy – mivel már elég sok minden be van árazva – a kockázatokat immáron bőven ellensúlyozza a kis esélyű ám potenciálisan nagy nyereség.

Forrás: zsiday.hu