Nauschnigg
aug.
28
2013

Gyengébb euró nélkül nem fog menni…

Kritikus jelentőséggel bír az euró egysége a dél-európai eurós országok helyzetének javulása szempontjából, ha az euró leértékelődne a kínai pénzzel szemben. Ez egyúttal az euró dollárral szembeni gyengülését is jelenti.
Az Osztrák Nemzeti Bank egyik legmagasabb beosztású tisztségviselője, a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel és a külfölddel való kapcsolatokért felelős legfőbb vezető, Franz Nauschnigg a kizárólag az alapblog.hu-nak adott interjújában kijelenti, hogy a dél-európai országokat évek óta fojtogatja a kínai konkurencia, amely megszállta azokat a piacokat a legerősebb nyugati országokban, amelyek korábban stabilan szolgálták a dél-európai nemzetgazdaságok „megélhetését”.

A strukturális reformok elkerülhetetlensége mellett az osztrák jegybankár síkra száll az eurónak a kínai pénzzel szembeni gyengítése mellett, ami szerinte reálisan és piaci alapon csak a dollárral szembeni árfolyamvesztés révén valósulhat meg. Azt mondja, hogy a dollár erősödésre van ítélve, s az euró–dollár keresztárfolyam belátható időn belül az 1,20-1,30-as sávban fog mozogni.
Nauschnigg ugyanakkor Ausztria példája alapján is óv attól, hogy erősen importfüggő, kis európai országok jegybankjai és kormányai leértékelésbe fogjanak.

Zentai Péter: A vezető pénzügyi-gazdasági döntéshozók által máris vitatott írását (A Weaker Euro for a Weaker Europe) én úgy fogom fel, hogy azt üzeni Brüsszelnek és az EKB-nak: tessék leértékelni az eurót! Jól értem?

Franz Nauschnigg: Nem, egyáltalán nem vagyok híve, sőt inkább ellenfele vagyok a mesterséges beavatkozásoknak a devizapiacokon. Amiről én beszélek az a következő: tévhitben élnek azok, akik az euró körüli válság kapcsán még mindig azt az aktualitását vesztett problematikát abszolutizálják, hogy .a délieknek drámai a mérleghiánya Németországgal és az euróövezet más vezető országaival szemben. Ez valóban így volt tíz éve, de az utóbbi két-három-öt évben a deficit rendkívüli mértékben összezsugorodott. Alapvetően Kínával szemben növekedett egészen szélsőséges méretekben az övezet perifériájának deficitje. E mögött bizonyíthatóan az húzódik meg, hogy az ezredfordulótól kezdődően – nem egyenletesen, hanem több fordulóban – az euró tendenciaszerűen értékelődött fel a kínai pénz, a jüan (renminbi) ellenében. Történt ez nagyjából azzal párhuzamosan, ahogy az euró a dollárral szemben viselkedett – a jüan ugyanis folyamatosan együtt mozgott a dollárral.

 

Ezt a helyzetet kell a visszájára fordítani? De hiszen ez még az amerikaiaknak sem sikerült, hiába gyakoroltak újra és újra nyomást, hiába fenyegetőztek Pekinggel, a kínaiak nem voltak hajlandók felértékelni pénzüket.

Nagyon téved. Az amerikaiak eredményesek Kínával szemben, hiszen vele finanszíroztatják a deficitjüket. A kínaiak az amerikai államkötvények messze leghatalmasabb felvásárlói… Ilyen módon az amerikaiak nem szenvednek a kínai pénz árfolyamának alakulása miatt.

 

Ez csak azt bizonyítja, hogy Kínával az erő nyelvén kell tárgyalni. Peking Amerikát komolyan veszi, mert erősnek tartja, Európát pedig gyengének…
A kínaiak kétségtelenül nem érzékelhetik az európaiaknál azt, amit az amerikaiaknál, tudniillik, hogy tudnak egységes nyelven beszélni. Ezt Peking kamatoztatni próbálja a saját érdekében. Európa számára már csak ezért is fontos tanulság és feladat, hogy zárnia kell a sorait. A kínai pénz gyengesége, gyengén tartása az euróval szemben mindenesetre roppant károkat okoz az euróövezetnek, az euró egységének…

 

Mit kellene csinálni Ön szerint? Mégiscsak arról van szó, hogy le kell értékelni az eurót?

 

Az egyik megoldandó feladat kétségtelenül a deviza keresztárfolyamából keletkező egyre súlyosabb hátrány, mindenekelőtt az euróövezet perifériaországai számára. A másik, amire az IMF egyik nagy kutatásának eredménye nagyon világosan rámutatott: a dél-európai országok gazdaságai a kínai konkurencia legfőbb áldozatai. A spanyolok, olaszok, görögök, portugálok szinte egy az egyben ugyanazon ágazatokban voltak vezető exportőrök, mint amelyekben ma Kína: a textil- és az egyéb feldolgozóipari ágazatokban. Nekünk, osztrákoknak vagy a németeknek, finneknek viszont a kínaiak nem jelentenek igazi konkurenciát. Hiszen például a gépgyártásban, autógyártásban Kína továbbra is sokkal gyengébb nálunk. Ugyanakkor Kína elfoglalta a dél-európai exportőrök helyét az euróövezet központi piacain, Franciaországban, Németországban, sőt Olaszországban is. Az euróövezet perifériája ráadásul meg kellett, hogy szenvedje az EU keleti bővítését, egy újabb olcsó konkurencia masszív megjelenését is. Az euró (kínai pénzzel szembeni) gyengülése mellett megkerülhetetlenek az olyan reformok Dél-Európában, amelyek révén ezek a nemzetgazdaságok visszafoglalhatják a Kína által elfoglalt pozícióikat a világpiacon, hogy ismét kiemelkedhessen textiliparuk és több hagyományos ágazatuk.

 

Mitől kezdene gyengülni az euró?

 

Az út – e tekintetben – Amerikán keresztül vezet Kínába. Ha az euró gyengül a dollárhoz képest, akkor áttételesen a jüanhoz képest is veszít az értékéből. A jüan árfolyama – harmadik piacok felé – a dollárral együtt mozog.

 

Ahányszor csak az utóbbi időben felkúszott a dollár árfolyama, a FED (amerikai jegybank) vagy a washingtoni kormány illetékesei mindig gondoskodtak róla, hogy „visszaüssék” a dollárt. Az amerikaiak mindig interveniálnak a dollár erősödésének megakadályozása végett – persze nagyon furfangosan…

 

Ezt rosszul ítéli meg. Mindent egybevetve a valóságosan működő devizapiacokon dől el egy-egy keresztárfolyam alakulása. Mesterségesen képtelenség hosszú távra beállítani az árakat. Most ott tartunk, hogy Amerika gazdaságilag lépéselőnybe került Európával szemben. Az amerikai nemzetgazdaság kezd pörögni, amiből az következik, hogy hamarosan a FED kamatot emel. A kötvénypiacok már biztos jeleit mutatják a kamatemelkedésnek. A hozamok nőnek. Mindez erősíteni fogja a dollárt. Az euróval szemben mindenképpen.

 

Ön szerint milyen sávban fog mozogni a következő hónapokban az euró–dollár árfolyam?

Időintervallumokra vonatkozó jóslatokba nem érdemes belemenni. De a különböző modellszámítások mind abba az irányba mutatnak, hogy belátható időn belül az euró dollárral szembeni ára 1,20 és 1,30 USD közötti sávban kell, hogy mozogjon.

 

Ha már síkra száll az euró gyengítése mellett az övezet versenyképességének, erejének növelése érdekében, akkor feltételezem, hogy megérti, ha például a szomszédos Magyarországon vagy más kisebb nemzetgazdaságokban a döntéshozók szintén saját pénzük leértékelésén törik a fejüket…

Téved. Az a határozott véleményem, hogy a mesterségesen előállított devizaleértékelés csak rövid távon hozhat eredményeket, de később ezt a nemzetgazdaságok nagyon megszenvedik, többet veszítenek hosszú távon, mint amennyit nyernek a röviden. A kilencvenes évek elején itt Ausztriában a pénzügyi szakemberek és a politikusok csaknem fele a svéd példát akarta utánozni. A svédek ugyanis akkori egyensúlyi hiányukat a korona leértékelésével kezelték. És az „operáció” gyors sikereket is hozott a számukra. Mi viszont megmaradtunk a német márka leghűségesebb szövetségesének, nem engedtünk a kísértésnek és nem hagytuk elvágni a schillinget és a márkát összekötő „köldökzsinórt”. Helyesen tettük. A legvégén jobban jártunk a nem-leértékeléssel, mint a svédek a leértékeléssel, mert olyan strukturális, valós versenyképesség-növelő reformok meghozatalára kényszerültünk, amelyek megalapozták a mai napig tartó gazdasági fejlődésünket. A svédek időközben – a kilencvenes évek végére – viszont visszaestek, mert a leértékelés következményeként vészesen megnőtt a belső és külső adósságuk, nőttek a kamatok, nőtt az inflációjuk. Ezek mindig előre kalkulálható következményei a mesterségesen létrehozott pénzleértékeléseknek.

 

Mégis azt akarja, hogy az euró leértékelődjön…

 

A hatalmas euróövezetet nem lehet összekeverni kisebb, az importnak erősen kiszolgáltatott nemzetgazdaságokkal. Az euróövezet egészének kereskedelme, gazdasági vérkeringése túlnyomó részt az övezeten belül zajlik. A külső leértékelés okozta esetleges hátrányok ezért csak nagyon szűk korlátok között jelentkeznek. Kezelhetőek. Az euró – dollárral és áttételesen a jüannal szembeni – gyengülése bizonyosan jótékony hatást fog gyakorolni az övezet külső egyensúlyi helyzetére, főként hozzájárul a déliek helyzetének javulásához. De ez nem elég. Különösen a periféria országaiban elkerülhetetlenül végig kell csinálni a strukturális reformokat. Kínával szemben ismét versenyképessé kell tenni a hagyományos ipari ágazatokat.