Gyorsan, szemtelenül sokat keresni

A csábítás ott, ahol nagy vagyonokat mozgatnak, mindennapos – így a brókerek, alapkezelők életében is. Azok a történetek azonban, amelyeket az erről a világról szóló filmekben feldolgoznak, szélsőséges – és persze épp ettől igazán érdekes, könyvekben, filmekben feldolgozásra érdemes – esetek. A szakma messze nem erről szól. Ha nem ilyen, mégis milyen? A kérdésről Szőcs Gáborral, a Concorde Alapkezelő portfóliómenedzserével beszélgettem.

Szőcs Gábor, Concorde Alapkezelő

Nem próbált győzködni arról, hogy az amerikai sikerfilmekben feldolgozott történetek torz világot festenek. „Igen, lehet törvénytelen eszközökkel csillagászati összegeket keresni nagyon rövid idő alatt a pénzvilágban. Bár az elmúlt évtizedekben a szabályozás jóval szigorúbb lett – az 1980-as években forgatott Tőzsdecápa című film brókere ma már gyorsan lebukna. Ennek ellenére időről időre hallani botrányos próbálkozásokról, brókerek és vállalatok közti illegális információáramlásról. Nincs is ebben semmi meglepő, bankot se szabad rabolni, mégis sokan próbálkoznak” – ismerte el olyan természetességgel, mintha a valamely eszköz hosszú távú hozamának esélyeit értékelné. „Persze a filmekben minden sokkal színesebb, mint a valóságban, s vannak túlzások is, de azt el kell ismerni, hogy a feldolgozott történetek a valóságból táplálkoznak” – tette hozzá.

szőcs

Szerinte azon sem kell csodálkozni, hogy az elmúlt években nyilvánosságra került deviza- és kamatmanipulációs botrányok az óriási, kikezdhetetlennek tűnő tekintéllyel rendelkező nagy bankházakat érintették. Ezekben az intézményekben az előrejutásért kegyetlen öldöklés folyik, sokszor nem a legfinomabb eszközökkel. „Egy ilyen közegben a morális értékek megőrzése nem a legegyszerűbb, innen pedig akár egyenes is lehet az út ahhoz, hogy a komoly hozam, a gyors siker érdekében más gátakat is átlépjen valaki. Szó sincs azonban arról, hogy ez a szakma erről szól. Mindez egyszerűen csak annyit jelent, hogy abban az esetben, ha valakinek lehetősége adódik a gyors, elsöprő sikerre, dönteni kell: ezt választja, vagy a szabályokat betartva játszik és hosszú távon gondolkodik. A vagyonkezelő szakma alapelvei az utóbbiról szólnak” – emelte ki.

„Sokszor látogatunk el cégekhez, hogy jobban megismerjük a tevékenységüket, mielőtt nagyobb összeget fektetnék a társaságba. Ilyenkor mindig arra kérjük ezeknek a vállalatoknak a képviselőit, hogy csak nyilvános, mindenki számára elérhető információkat osszanak meg velünk. Ha ez nem így lenne, az nehezítené a dolgunkat. Nem is kereskedhetnénk az adott társaság részvényeivel és sokszor egyebként ígéretes befektetési lehetőségről maradnánk le” – utal vissza Szőcs Gábor a Michael Douglas által megszemélyesített Tőzsdecápa történetére.

„A munkánkhoz nincs szükségünk bennfentes (nem köztudott) információkra. A piac maga kínál kivételes lehetőségeket, nem kell törvénytelen eszközökhöz nyúlni jó eredmények eléréséhez. Meg kell ismerni, megfelelően értékelni kell az eszközöket és kiválasztani azokat, amelyek félreárazottak, olcsók vagy drágák, magyarán az abban rejlő lehetőségekhez mérten kedvező áron lehet megvásárolni, vagy épp adott a pillanat ahhoz, hogy kiszálljunk a befektetésből.”

A recept egyszerűnek tűnik még akkor is, amikor Szőcs Gábor példákat sorol. „A tőzsde – tudjuk – irracionális elmozdulásokra képes. Ennek eredménye sokszor az, hogy egyes eszközöket durván túl- vagy alulértékel, mint például a görög államkötvényeket, amelyeket 2010-es pánikban a névérték 10-12 százalékán lehetett vásárolni. A piac a görög állam csődjét és közel 90 százalékos értékvesztést árazott. Ezek a kötvények ma a névértékük 60-70 százalékán forognak, aki tehát akkor vásárolt, s volt türelme várni, ötszörös hasznot tehetett zsebre.”

Ilyen helyzetek nem csak válságok idején adódnak, szinte mindennapos, hogy egy-egy kedvezőtlen bejelentés tényleges jövőbeli hatásánál jóval szélsőségesebben mozdul el az árfolyam. Aki folyamatosan elemzi a piacot, jól mérlegel, megtalálja ezeket a befektetéseket.

A komolyabb, a cégek értékeltsége alapján nem indokolható árfolyam-elmozdulásokat (amelyeknél a befektetőknek érdemes lehet be-, illetve kiszállni) előidézhetnek technikai okok is. Ilyen például az indexek felülvizsgálata, amikor a megelőző időszak forgalom- és árfolyam-alakulása alapján egyes termékek ki-, illetve bekerülnek egy-egy index kosarából, ahogy az történt nemrég például a Magyar Telekommal és a Richterrel. Ilyenkor azoknak a benchmarkot követő alapoknak (s ilyenekben számottevő tőkét mozgatnak) át kell alakítaniuk a portfóliójukat (ezek összetétele ugyanis leköveti az indexét), ami azt jelenti, hogy komolyabb mennyiség kerül egy-egy részvényből eladásra, mások iránt nagyobb a kereslet, ez pedig – mindaddig, amíg az átrendezés tart – szintén eltérítheti az árakat, jó lehetőséget kínálva ezzel a többi piaci szereplőnek.

Nem mindenkinek sikerül

Mit leshetnek el a magánbefektetők a profiktól? A kérdésre Szőcs Gábor annyit válaszolt, hogy a technikák, iránymutatások ismertek. Fontos a portfólió diverzifikálása (több befektetés közötti megosztása), a kockázat kezelése, illetve az is, hogy mindig álljon rendelkezésre készpénz: bármikor kínálkozhatnak jó beszállási pontok. Az alap azonban a szakember szerint az, hogy mindenki kellő önismeretre szert téve, alakítsa ki a saját stratégiáját, s azt tartsa be következetesen.

Mindez nem megy egyik napról a másikra. A folyamat hosszú és az eredményért sokszor komoly tanulópénzt kell fizetni. Látni kell továbbá, hogy a tartósan jó eredmények felmutatása azoknak sem feltétlenül sikerül, akik az életüket erre tették fel, ez a szakmájuk (erről sokat elárul, ha valaki végigböngészi a befektetési alapok hozamait), amit az elvárások, tervek megfogalmazásakor figyelembe kell venni. Ha azonban valaki nem adja fel, érdemes olyan közösségeket is keresnie, ahol megoszthatja dilemmáit hasonlóan gondolkodókkal. Szőcs Gábor 8 éve dolgozik a Concorde Alapkezelőben, ma már el sem tudja képzelni, hogyan lehet ilyen támogató szakmai közeg nélkül befektetni.

Ha a példák egyszerűek is, élni velük nem az. Miként Szőcs Gábor fogalmazott: a gólhelyzetek rövid ideig élnek (mi mással példálózna egy vízilabdázó), jókor kell lépni. Ehhez pedig nagyon alapos piacismeret, folyamatos monitoring kell. Ez hozza az eredményeket, annál többet, minél felkészültebb, minél alaposabb ez a munka. Ehhez pedig hosszú távú szemlélet és következetes döntéshozatal kell – emelte ki a szakember egyben visszautalva arra is, miért áll ellentétben az, amit a sikerfilmekben látunk azzal, ahogy a vagyonkezelők valójában dolgoznak.

Ebben a szakmában az a sikeres, aki tartósan, minél kisebb kilengésekkel, minél nagyobb százalékkal veri a piacot – egészen pontosan azt a területet, ahol tevékenykedik (a kötvényalap-kezelő az állampapírpiacot, a részvényalap-kezelő az adott tőzsdét). Egyszer bárkinek lehet szerencséje, belenyúlhat valamibe, ám ha valaki 3-5 évig stabilan felülteljesít, abban már érdemes megbízni – emelte ki Szőcs Gábor, amely megjegyzése akár tanácsként is értékelhető: ha valaki a pénzét vagyonkezelőre bízza, mindig legalább ilyen távra nézze meg annak teljesítményét.

Ebben a szakmában nincs hierarchia, pontosabban az eredmények alapján alakul ki. Ha feljebb kerülünk, az azt jelenti, hogy nagyobb vagyonokat kezelünk, mert többen bízzák ránk a megtakarításainkat az eredményeink alapján. Ráadásul a szemlélet, ami a munkánkat segíti, hasznos a mindennapi életünkben is, a piac olyan dolgokra is megtanít, amit a magánéletünkben is sikerrel alkalmazhatunk – tette hozzá Szőcs Gábor.

Forrás: Tőzsdefórum.hu – 2014. március 25.