Már.
5
2018

Hajsza a ritka nyersanyagokért – Mi jön az olaj után?

Az egyes termelő cégek mozgásterét a közeljövőben egyre inkább az fogja meghatározni, hogy milyen mértékben férnek hozzá bizonyos szűkös nyersanyagokhoz. Az Apple már például ráfeküdt arra kérdésre, hogy miként tudja a gyártáshoz fontos kobaltot beszerezni, ugyanakkor ez az elektromos autógyártók számára is fontos kérdés. Egyes országok a lelőhelyek folyamatos felvásárlásával próbálják a problémát megoldani, Kína például igen jelentős bányaipari beruházásokat eszközöl a világ több pontján.

Versenyben a cégek az erőforrásokért

A közelmúltban lehetett hallani, hogy az Apple a gyártásához szükséges kobaltot közvetlenül a kongói bányákból tervezi beszerezni. A történetben nem is maga az Apple manővere, hanem a nyersanyagoknak való kiszolgáltatottság érdekes. A kobalt egyike azoknak a fémeknek, amelyekre a közelmúltban rendkívül nagy kereslet támadt. Hiszen amellett, hogy a mobiltelefonok lítium-ion akkumulátorához elengedhetetlen, az elektromos autók felpörgő gyártása miatt is egyre több kell belőle.

A kobalt esete egy fontos tényre is rávilágít: ugyan nem mondható ritka nyersanyagnak (általában tisztán nem, csak más fémek társaságában fordul elő), viszont kevesen foglalkoznak a kitermeléssel, így a kínálat nem igazán felel meg a felhasználói igényeknek. A kitermelés ezt csak lassú ütemben tudja követni, így nem is csoda, hogy a kobalt ára kicsit több, mint egy év alatt megháromszorozódott, jelenleg tonnánként 80 ezer dollár körül mozog a tavaly év eleji 25 ezres szint után. A svájci Glencore bányászcég véleménye szerint több nyersanyag is hasonló cipőben jár, vagyis a szűkös kínálati szint miatt nő az áruk.

Kongó egyébként kulcsszereplőnek számít a kobaltbányászat terén, hiszen az egyik legnagyobb tartalékon ül, amire számos nagyvállalat szemet vetett. Várhatóan a jövőben is kulcskérdés lesz, hogy az egyes vállalatok milyen mértékben tudják az ellátási láncuk számára a nyersanyagokat biztosítani, így nem is csoda, hogy elindult a harc hosszú távú lelőhelyek után (például az elektromos autókat gyártó cégek között).

Ez alapján a meglévők mellett több ország is kis szerencsével a győztesek között találhatja magát, ugyanakkor a „modernkori kolonizáció” is elkezdődött az erőforrások megkaparintásáért.

A szénhidrogének után jönnek a „megújuló szuperhatalmak”?

Míg a XX. század a szénhidrogénekről szólt, addig a változó körülmények miatt (negyedik ipari forradalom) egyre inkább más nyersanyagok kerülhetnek a kereslet fókuszába. Valószínűleg az olaj és a földgáz még évtizedekig stratégiai előnyt élvez, ugyanakkor ezeknek a jelentősége folyamatosan csökkenthet.

Az USA, Oroszország, Kína és Kanada a legtöbb alapvető nyersanyaggal jól áll, emellett még ritkább előfordulású nyersanyagokkal is rendelkezik. Ugyanakkor több ország területén is található olyan ásványkincs, amely a globális gazdaság számára fontos lehet.

Ott van például a lítium, amely a kobalt mellett az akkumulátorok fő alapanyaga, vagy a ritka földfémek (például a terbium, neodímium, irídium, ozmium), amelyek szintén fontosak a „tiszta energiákhoz” kapcsolódó eszközök előállítása során. Az elektromos autók mellett egyre több projekt indul a megújuló energiák tekintetében (például óriási napelemparkok), így az ezekre épülő keresletnek is nagy szerep juthat.

Vannak olyan vélemények, amelyek az OPEC mintájára a szűkös nyersanyagokra épülő szervezet létrejöttét sem látják elképzelhetetlennek a jövőben. Ez a csoport foghatná össze az erőforrások termelését, a lelőhelyek feltárását vagy éppen a kínálat korlátozását.

Ugyanakkor csendben már évek óta elindult a fontos nyersanyagok kinyeréséért a harc. Talán a leglátványosabban ezt is Kína űzi, amely Afrikában jelentős beruházónak számít, és folyamatosan szerez érdekeltségeket az afrikai bányákban is. Például az említett kongói kobaltbányászatban is jelentős részesedései vannak, ahonnan a megtermelt kobalt 80%-a is Kínába kerül exportálásra, a nyersanyag pedig itt kerül finomításra. Ugyanakkor Sierra Leone is fontos bázisként szolgál, ahol főként az acél termelése zajlik. Újonnan Kína gazdasági befolyása a dél-amerikai térségben is növekszik, ahol sorozatosan születnek az új megállapodások Pekinggel, így ezekre a folyamatokra is célszerű figyelni.