Halford Mackinder játéka a szívvel – I. rész

Az amerikai elnökválasztás után szárnyra kaptak olyan elemzői vélemények, melyek szerint az Amerikai Egyesült Államok Donald Trump elnökségének ideje alatt zárkózottabb külpolitikát szeretne folytatni. Nos, ezeket a véleményeket egyáltalán nem osztom. Engedjék meg, hogy megosszak Önökkel egy geopolitikai elméletet, mely jelentős szerepet töltött be az első világháborút lezáró békediktátumokban, a második világháború katonai műveleteiben és a hidegháború időszakában is. Valamint mai napig szemmel láthatóan meghatározó szerepet tölt be az amerikai külügyi stratégiában, természetesen alkalmazkodva a történelmi változásokhoz.

Ez az elmélet nem más, mint a „Szívjáték elmélet”, melyet Halford Mackinder alkotott meg.

Az elmélete így szól:

„Aki Kelet-Európát uralja, uralja a Szívtájékot;
Aki a Szívtájékot uralja, uralja a Világ-szigetet is;
Aki uralja a Világ-szigetet, uralja a világot.”

Mackinder még 1904-ben „A földrajz mint a történelem kulcsa” című művében megalkotta Eurázsia fogalmát. Arra a következtetésre jutott, hogy Európa és Ázsia nem csak földtani értelemben egy kontinens, hanem a történelmi fejlődés folyamán, az itt élő népek eltérő és gyakorta konfrontálódó civilizációikon keresztül kulcsszerepet játszottak az emberiség fejlődésében. Ezen megállapításának köszönhetően elnevezte Kulcsövezetnek (Pivot Area) Oroszország Uráltól keletre terjedő részét, melyet délről a Himalája, keletről a Csendes-óceán határol. Ehhez a területhez rendelt egy belső peremívet (inner crescent) Németország, Balkán, Törökország, India és Kína személyében, és egy külső peremívet alkotott (outer crescent) az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából, Afrikából és Ausztráliából.

Fontos hangsúlyozni, hogy amikor Mackinder lefektette tézisét, a világ messze nem rendelkezett a maihoz hasonló technológiával, gondolok itt repülőgépekre, műholdakra, akár drónokra és minden más modern harcászati eszközre.

Azt a területet, amit Kulcsövezetnek (Heartlandnak) nevezett el, egy, a természet által létrehozott erődítményt jelentett valójában, melyet tengerek és hegyek védenek, és magába foglalja belső Ázsia jelentős részét, gyakorlatilag megegyezik Oroszország területének jelentős hányadával.

Egyedül nyugatról, Kelet-Európával határos részénél védtelen a Heartland, ezért kulcsfontosságú Mackinder számára Közép- és Kelet-Európa. Amennyiben a Kulcsövezet birtokosa szövetségre lép Németországgal, egy Nagy-Britannia számára legyőzhetetlen szövetség jön létre, így megvalósul a peremvidék feletti ellenőrzés, és aki a peremvidéket ellenőrzi, ellenőrzi a Heartlandet, és aki a Heartlandet ellenőrzi, befolyását ki tudja terjeszteni a teljes világra.

Az első világháborút lezáró versailles-i békeszerződésben a győztes felek arra törekedtek, hogy Németországot és az Osztrák-Magyar Monarchiát a lehető legnagyobb mértékben meggyengítsék, valamint Lengyelországot független államnak kiáltsák ki, egyrészt a győztesek számára betöltsön egy korridor szerepet, másrészt nehezítsen egy Oroszország és Németország közötti közeledést. Valamint fontos megemlíteni, hogy az Amerikai Egyesült Államok a Monroe-elvet feladva megjelent globális szereplőként a világpolitikában.

A második világháborút 1945. február 4-én a jaltai konferencia zárta le. Sztálin ragaszkodott Lengyelország bekebelezéséhez, valamint a Közép-Európa feletti befolyás megtartásához.

A hidegháború időszaka alatt számos regionális konfliktust el lehet helyezni a Szívjáték-elmélet kontextusába, a Nyugat számára megakadályozandó a Szovjetunió további terjeszkedését a belső peremíven, kiemelten figyelve Kínára.

Ezen konfliktusok időrendben a következők:

  • A koreai háború 1950-1953 között.
  • Szuezi válság 1956. október 29. és november 7. között.
  • A teljes második indokínai háború 1955– 1975 között.
  • A szovjet–afgán háború 1979-1988 között.

Reagen elnök csillagháborús terve véget vetett a Szovjetuniónak, ezzel együtt a hidegháborúnak, és Oroszországot két évtizedre legyengítette. A hidegháborút követő időszakban a NATO megerősödését láthattuk, ezzel párhuzamosan Kína is megerősödött gazdasági, katonai és technológia értelemben egyaránt, valamint a kétezres évektől Oroszország is visszatért a globális katonai erők sorába, számos kihívás elé állítva a nyugati szövetségesi rendszert.

A folytatásban részletesen foglalkozom a nagyhatalmak gazdasági és stratégia törekvéseivel, melyek olyan kihívásokat jelentenek egymás számára, amikről nem lehet nem tudomást venni, ezáltal visszahúzódni a nemzetközi ügyektől.