Halford Mackinder játéka a szívvel – II. rész

A kétezres évek közepétől egy hárompólusú világrend alakult ki a világban. Egyrészt az Amerikai Egyesült Államok vezette nyugati szövetségesi rendszer, másodrészt Oroszország, harmadrészt Kína.

Azt gondolom, hogy az USA számára továbbra is fontos Oroszország „szemmel tartása”, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy nemrégiben csapatokat telepített Lengyelországba és folyamatos a jelenléte a Baltikumban. Emellett a nyugati katonai szövetségnek több bázisa van posztszovjet országokban is, mint például Grúzia, Kazahsztán, Üzbegisztán. Illetve Törökország NATO tagsága is fontos szempont, hiszen felügyeli a Boszporuszt, amin keresztül az oroszok ki tudnak jutni a Fekete-tengerről a Földközire. Ma Szíriába csak itt tudnak hadianyagot kijuttatni a tengeren keresztül.

Azonban mára Oroszország jelentősen veszített nagyhatalmi státuszából, gazdasági aspektusból tekintve mindenképpen. Ma az egy főre eső orosz GDP 11 039 USD, viszonyításképpen a magyar egy főre jutó GDP 14 517 USD. Az orosz gazdaság javarészt a fosszilis energiahordozók exportjára épül, valamint a hadiipari eladások jelentenek jelentős bevételi forrást a költségvetés számára. Azonban a világ és a technológia fejlődik, és amennyiben nem változik az orosz gazdaság szerkezetileg, egy csökkenő és öregedő népességet figyelembe véve, hamarosan új kihívásokkal fogja szemben találni magát. Arra pedig nem látni reális esélyt, hogy Németországgal politikai és gazdasági szövetséget kössenek mostanság, és így megvalósuljon az angolszász országok számára a negatív kicsengésű Heartland elmélet.

Az biztosra vehető, hogy Oroszország foggal és körömmel fog a meglévő hatalmi pozícióihoz ragaszkodni, katonai jelenléte állandó lesz a térségben, folyamatosan szövetségeseket keresvén, mely kihívást fog jelenteni az Észak-atlanti Szövetség számára. Azt azonban ne feledjük, hogy Trump az üzleti életből jött, elképzelhető, hogy szeretne üzletet kötni, egy köztes megoldást találni Putyinnal, a kérdés csupán az, lehet-e vele?

Addig is üzletet fog kötni a renitens NATO országokkal – valamit valamiért. Azok az országok, akik nem teljesítik a NATO azon kritériumát, hogy a GDP-jük 2%-át kell katonai kiadásokra fordítaniuk, de elvárják a szövetség katonai védelmét, kényelmetlen megbeszélések elé néznek minden valószínűség szerint.

I. rész