Hát Te meg? – Messerschmitt Kabinenroller KR200 (1960)

Tengeri halra emlékeztető ábrázata repülőgéptörzshöz hasonló karosszériában folytatódik, motorbicikliben végződik, a formát pedig egy plexikupola koronázza meg. Mennyi izgalom kevesebb, mint három méter terjedelemben! A mindenkori veteránautós kívánságlistánkon, azt hiszem, mégsem ilyen tulajdonságok jellemzik kiválasztottjainkat.

Van viszont egy nemzet Európában, amely a világ legvágyottabb autóinál is jobban kötődik eme csinos kis aprósághoz. A németeknek a Messerschmitt több puszta nosztalgiánál. Most viszont nem a híres-hírhedt Bf 109-es vadászrepülőgépről van szó, hanem a Kabinenroller nevű törpeautóról. Ez a kis furcsaság a mai napig hatalmas lelkesedést vált ki arrafelé. A lelkesedés oka pedig teljesen érthető. A motorkerékpár és az autó között félúton elhelyezkedő Messerschmitt Kabinenroller segítette át ugyanis Nyugat-Németországot a második világháború utáni újrakezdés nehézségein, azaz sokan ezzel a csöppséggel járták végig az akkori vesztes helyzetből a gazdasági nagyhatalommá válásig vezető rögös utat.

A mértéktelen pusztítás nem csak emberi életeket követelt, a romokban heverő Európa gazdasági értelemben is több sebből vérzett. Németországot pedig súlyos ipari korlátozások alá vonták a szövetségesek. A járműgyártásban a teherautóké lett a főszerep, hogy a romok eltakarítása, majd az azt követő újjáépítés elkezdődhessen. A piacon – érthetően – luxusmodellekre egyáltalán nem volt igény akkoriban, ám olcsón autózni sokan szerettek volna, így előtérbe kerültek a törpeautós kezdeményezések.

A legenda szerint a Kabinenrollert a háború után megmaradt repülőgép-alkatrészekből szerelték össze. Valójában tervezőjének kötődése miatt csupán örökölte a vadászgépek bizonyos stíluselemeit. Fritz Fend, a Messerschmitt repülőgépmérnöke (korábbi Luftwaffe tiszt) a háború után fogott bele kifejezetten hadirokkantaknak szánt háromkerekűjének tervezésébe. 1948-ban el is készült az első Fend Flitzer. Kezdetleges szerkezet volt. Beburkolt csővázával leginkább a cseh bőregérre, a Velorexre hasonlított. Mindössze 75 kg-ot nyomott és 38 köbcentiméteres Victoria motor hajtotta. Annak ellenére, hogy akkoriban egyértelmű vásárlói igény mutatkozott olcsó, egyszerű, de megbízható közlekedési eszközre, a biztos anyagi háttér hiányában mindössze 250 példány talált gazdára belőle.

Az 1950-es évekre modernizált találmány iránt viszont folyamatos volt az érdeklődés, a sorozatgyártáshoz azonban továbbra is hiányzott az anyagi háttér. Fend ekkor gondolt egyet és 1952-ben felajánlotta a háromkerekűt a szorult helyzetben lévő Messerschmittnek. Közvetlenül a második világháború után a cég csak vegetált – hiszen repülőgépeket nem gyárthattak –, ezért a Fend-féle kisautó tálcán kínálta a lehetőséget a visszatérésre.

Az apróság számára Regensburgban saját üzemet is létesítettek. A konstruktőr közben tovább finomította terveit és még abban az évben elkészült a Fend FK150-es prototípus. Az 1953-as Genfi Autószalonon kiállított végleges változat viszont már a Messerschmitt Kabinenroller KR175 nevet és a cég emblémáját, a stilizált madarat viselte. Hajtásáról kétütemű, léghűtéses egyhengeres 175 köbcentiméteres, 9 lóerős Fichtel & Sachs (mai nevén ZF Sachs AG) motor gondoskodott, amivel a mindössze 175 kg-os jármű végsebessége 80 km/óra körül alakult. Ez a verzió azonban még nem működött problémamentesen, ezért a gyártás első hónapjaiban közel hetven módosítást hajtottak végre rajta.

Viszont már 1955-ben megjelent a némileg áttervezett és továbbfejlesztett KR200-as. Ennek motorja már kereken 200 köbcentiméteres, váltója a kormányról az ülés mellé költözött, már három pedál járt hozzá és modernizálták a felfüggesztését is. Továbbá megnőtt a kerekek mérete, sőt, az elsők immáron láthatók is lettek a sárvédő-kivágásoknak köszönhetően. Mégis talán legnagyobb újdonsága az volt, hogy már magától – azaz emberi erőkifejtés nélkül is – tudott tolatni. Nem is akárhogyan. Mivel rükverc fokozat nincs a 200-ason (sem), tolatás előtt le kellett állítani a motort, és a kulcsot az ellenkező irányba fordítva (!) újra beindítani. Négy fokozata hátrafelé is használható, így elvileg tolatva is lehet vele gyorsan közlekedni. Már akinek előrefelé nem elég izgalmas.

A konstrukció gyorsaságának és tartósságának bizonyítására 1955-ben a KR200-asból készítettek egy erősen módosított verziót (együléses, kis légellenállású test, némileg tuningolt motor), hogy megpróbálják megdönteni a 24 órás sebességi világrekordot a 250 köbcentiméter alatti háromkerekű járművek kategóriájában. Az augusztus 22-23-án a Hockenheimringen sorra kerülő csúcskísérlet során a bátor kis méregzsák végül 22 különböző nemzetközi sebességi rekordot állított fel, köztük – 103 km/óra átlagsebességgel – az áhított 24 órás száguldásét is.

1956-tól a Messerschmitt újra gyárthatott repülőgépeket, e miatt hamar elfordultak a kisautótól. Fend viszont nem adta fel és új üzleti partnere segítségével (a fékek és kerékagyak forgalmazásával foglalkozó Knott cégről van szó) megvásárolta a regensburgi gyárat, és megalapították az FMR céget. Ráadásul Willy Messerschmitt nagylelkűen megengedte számukra a bejáratott név használatát. A termelés tehát folytatódott. De annak ellenére, hogy továbbfejlesztették a termékpalettát – készítettek kabriót, roadstert, sportváltozatot, de még négykerekű verziót és speciális szervizkocsit is –, ez már csak a hattyúdal volt.

A hatvanas évek elejétől kezdve egyre kevesebb fogyott a kis törpéből, mivel a nyugatnémet gazdasági fellendülés, az egyre erősödő vásárlóerő, és az egyre növekvő vásárlói igények miatt egyszerűen már nem volt rá szükség. Pontosabban már nem rá volt szükség. Legnagyobb exportpiacán, Angliában a Mini megjelenése okozta a vesztét. De hazájában is erős konkurense akadt a Volkswagen Bogár személyében. Ők viszont már valódi autók és nem autópótlók voltak. 1964-ben aztán lezárult egy korszak. 10 év és közel ötvenezer legyártott példány után álltak le végleg a Kabinenroller szerelőszalagjai.

Régen elmúltak már azok az idők, amikor még széles tömegek keresték a törpeautókat. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a törpeautó, avagy microcar kategória mára végleg feledésbe merült. A Messerschmitt Kabinenrollert is kultusz és megbecsülés övezi, ahogyan Európában, úgy a tengerentúlon is. A világ talán legfigyelemreméltóbb microcar kollekciója is egyesült államokbeli. Madisonban található a Bruce Weiner Microcar Museum kollekciója, ahol a látogatók teljes körű képet kaphatnak ezen járművek születéséről, fejlődéséről, illetve az autós történelemben játszott szerepükről. És persze seregnyi autó élőben meg is tekinthető. Köztük természetesen mai írásunk főszereplője is. Akinek Amerika túl messze van, itt tehet egy virtuális sétát a múzeum honlapján. Érdemes belenézni.

Kiemelt kép forrása: Mecum.com