Határidős részvénykereskedelem

Hullámlovaglás 

Többféle új spekuláció vagy éppen kockázatcsökkentő lehetőséggel élhetnek a befektetők a Budapesti Értéktőzsdén, amikor – valószínűleg még június folyamán – elkezdődik a részvények határidős kereskedelme.

A Tőzsdetanács május 4-ei döntése értelmében kezdetben három nagy tőkét képviselő, kiemelkedő forgalmú papír, a Magyar Távközlési Rt. (Matáv), a Magyar Olaj- és Gázipari Rt. (Mol) és a Tiszai Vegyi Kombinát Rt. (TVK) részvényeinek évi kétszeri (június és decemberi) jövőbeni árfolyamára lehet „fogadásokat” kötni, s ezzel megkezdődik a részvények határidős kereskedelme a Budapesti Értéktőzsdén (BÉT).

Ha valaki úgy gondolja, hogy éppen 5000 forint körül forgó Mol-papír árában nagy növekedési tartalék van, s év végére 7000-et is fog az érni, annak érdemes a határidős piacon decemberi Mol-t vennie például 6000 forinton, amennyiben ott éppen ennyi az árfolyam. Ha bejön a számítása, és a lejárathoz közeledve a részvény tényleg 7000 forint körül cserél majd gazdát, a decemberi határidős ár is egyre közelebb kerül ehhez a magas értékhez. A határidős kurzusok egyik törvényszerűsége ugyanis, hogy kifutásuk előtt az azonnali adásvételek árát közelítik, hiszen néhány nap alatt feltehetően nem változik túl sokat egy-egy papír ára. Az év vége felé tehát a spekulánsnak csak annyit kell tennie, hogy a korábbi ügylettel azonos mennyiségben a lejárat előtt elad decemberi Mol-t, a 6000 forintnál lényegesen drágábban. Ha a két ár között ezer forint a különbség, a nyereség is közel ennyi, leszámítva az értékpapír-kereskedő jutalékait (az effajta ügylet hasznát, ha az személyi jövedelemadót fizető zsebébe kerül, 20 százalékos forrásadó terheli, a hozamból viszont levonható a költség és a hasonló határidős ügyletek esetleges vesztesége).

A határidős ügyletekhez csak a kötési érték töredékét – a BÉT-en a tervek szerint körülbelül 10 százalékot – kell ténylegesen befizetni, a példákban szereplő spekuláns tehát részvényenként 600 forint befektetésével nyerhet közel ezret. Az effajta tranzakcióknak éppen ez, szakszóval, a nagy tőkeáttéttel az egyik legnagyobb vonzerejük, egyszersmind veszélyük is. Ha ugyanis az árak nem a tippelt irányba – vagy arra felé, de a spekuláns által vártnál jóval lassabban – mozdulnak el, a befektetett összegnél is több veszíthető el, amit a tőzsdéző ügyfélnek kell állnia, ha pedig netán ezt nem teszi, a brókereknek.

„Határidőzéssel” persze az imént részletezett ügylet ellenkezője is megjátszható, vagyis hogy egy részvény ára csökkenni fog, illetve a piac által vártnál lassabban emelkedik majd. A húsz legnagyobb forgalmú részvényből számított BUX indexre már évek óta létezik határidős piac, tehát korábban is lehetett úgy kötni részvényárfolyamra lényegében határidős ügyletet, hogy valaki 19 papírból vásárolt, közben pedig eladta határidőre a BUX-ot. Ez – a megfelelő arányok betartása esetén – a huszadik, kihagyott papír határidős eladásával volt egyenértékű; ám egy ilyesfajta műveletsorozat rendkívül bonyolult és költséges lett volna.

Az új kötési lehetőség birtokában azonban, kis túlzással, már csak a befektetők fantáziája szab határt a különféle spekulációnak, ha a különböző határidőre szóló részvényműveleteket azonnali részvényvásárlásokkal és -eladásokkal vagy határidős BUX-üzletekkel kombinálják.

Fogadhatnak a jövőben mondjuk arra, hogy a Matáv kurzusa gyorsabban nő, mint maga a BUX, de arra is, hogy a TVK ára az év második felében jobban emelkedik majd, mint az első hat hónapban. A rizikós spekulációkon kívül az új üzletág alkalmas a részvény megtakarítás kockázatának csökkentésére is. Ha az azonnali tőzsdén megvásárolt értékpapírok egy részét valaki határidőre eladja, máris csökkentette jövőbeni veszteségét, ha a részvény értéke később esni kezd.

Sőt, ha a teljes részvénymennyiségnek megfelelő határidős eladás – szakszóval fedezés – történik, a befektető gyakorlatilag függetlenítette magát az adott részvény jövőbeni alakulásától, előre rögzítette, azaz kamatszerű hozamot realizált. Az efféle fedezeti ügyleteket eddig csak a határidős BUX-szal és a „benne lévő” húsz részvénnyel lehetett pontosan megvalósítani, ami – a művelet hússzoros költsége miatt – csak igen nagy tételben, azaz elsősorban intézményi befektetőknek lehetett gazdaságos. (Két befektetési alapkezelőnek, a Budapest Befektetetési Alapkezelő Rt.-nek és a Concorde Befektetési Alapkezelő Kft.-nek van olyan alapja, amely fedezeti jellegű, és az OTP Garancia Biztosító Rt.-nek is van egy ezekhez hasonló biztosítási „alapja”.) Az egyes részvények előtt megnyíló határidős piac viszont kisebb befektetők, akár magánszemélyek számára is megteremti ezt a lehetőséget. Az efféle kettős ügyletek határidős „lábán” képződő nyereséget azonban úgy terheli a 20 százalékos forrásadó, hogy a haszonból nem vonható le a magukon a részvényeken keletkező árfolyamveszteség, így magányszemélyek számára romlik a „buli” haszna – hívta föl a figyelmet Szabó László a Concorde ügyvezetője, aki szerint ezen a pályán elsősorban a hazai intézményi befektetők játszanak majd, lévén hogy őket nem terheli a személyijövedelem-adózás körébe tartozó forrásadó.

Forrás: HVG – 1998. június 6.