Házam a váram

A lakhatásról szóló legfrissebb Eurostat statisztikák legfontosabb megállapítása, hogy EU-ban 10-ből 7 ember a saját tulajdonában lakik. Nálunk ez az arány majdnem 90%. De hasonló arányokat találunk a volt szocialista blokk szinte minden országában. Ráadásul a legzsúfoltabb lakások is ebből a régióból kerülnek ki. Ezek a körülmények nem csak az ingatlanpiacra, de a GDP-re is kihatnak. De más érdekességeket kiolvashatunk a számokból!

Tulajdonosi helyzet, és ami mögötte van

Aki bérleményben lakik, az könnyen költözik: felmondja a szerződést és odébbáll, akár egy új szerelem akár egy új, de távoli munkahely hatására. Aki viszont tulajdonosa az ingatlannak, annak nehezebb dolga van: lakáseladással kell bajlódni, az összes ezzel járó macerával és közteherrel. Ráadásul még az értékesítési ár sem utolsó szempont. Különösen akkor, ha a befolyó összegből egy újabb (máshol elhelyezkedő) ingatlant tervez venni az illető.
Már ebből is látszik, hogy a tulajdonviszony mennyire röghöz köt. Ez rányomja a bélyegét az adott ország mobilitására is. Amerikában egyáltalán nem gond, ha a keleti parton élőként a nyugati parton kapsz egy állást. Fogod magad és több ezer kilométerrel arrébb költözöl a családoddal együtt. Ez ma térségünkben, a volt szocialista blokkban kevésbé jellemző. Természetesen ettől függetlenül találunk némi mozgást nálunk is a keleti országrészből Budapestre, illetve a nyugati országrészbe és a külföldre költözőkről se feledkezzünk meg. De a lakosság többségére ez nem jellemző. Így hiába alakul ki bizonyos országrészekben munkaerőhiány, amire meglenne a munkaerő az ország más szegletében, ha az a munkaerő nem hajlandó költözni. Ez pedig kihathat a munkabérekre illetve a termelékenységre is.
Sokan azért nem költöznek, mert az ország keleti részében eladott lakásuk árából nyugaton nem tudnak venni semmit. Az fel sem merül bennük, hogy a jobb munkalehetőség miatt akár bérelni is megéri az ingatlant.
Forrás: eurostat

Történelmi okok

A volt szocialista országok magas tulajdonlási arányát történelmi okokra is visszavezethetjük. Régen nem sokan tudták megengedni maguknak, hogy félretegyenek. Akik viszont rendelkeztek megtakarítással, azok korlátozott eszközből választhattak. Idehaza főként takarékbetétekben lehetett fialtatni a pénzt (a háborús kötvényeket inkább ne is említsük). Részvényekről, devizákról nem beszélhettünk. Viszont bizonyos feltételek megléte (főként összeköttetések) esetén a felhalmozott pénzt ingatlanba lehetett fektetni. Persze ez sok esetben „családi célra használt” nyaralót vagy egy-két garázst jelentett a lakáson felül. Az átlagember számára mai napig a legnagyobb befektetési döntése a saját, lakhatási célú ingatlanának megvásárlása. (Még akkor is, ha lakhatási célú ingatlan klasszikusan nem tartozik a befektetések közé.) Nyugat-Európában már sokan nem hozzák meg ezt a döntést: inkább hosszú távon bérelnek.

A lakhatási költségek

A lakosság számára ugyanolyan fontos az elkölthető jövedelem, mint a gazdaság számára (mennyi marad fogyasztásra és megtakarításra). Ennek arányát pedig erőteljesen befolyásolják a lakhatási költségek. A következő grafikonnak az lehetne a címe, hogy keresd a csődben lévő országot.
Forrás: eurostat
Látható, hogy Görögország erőteljesen kiugrik az átlagból (ráadásul torzítja is azt). Amennyiben kivennénk a görögöket a statisztikából, akkor 11,4%-os EU-s átlag is 9,5% közelébe esne. Ez pedig erőteljesen relativizálja Magyarország jelenlegi átlagos 11,4%-át. De még mielőtt nagyon elkezdenénk sajnálni a németeket vagy dánokat, hozzá kell tenni, hogy az ő megmaradt jövedelmük vásárlóértéke jóval meghaladja a magyarokét…

Ami pörgetheti a lakáspiacot

Még két érdekes grafikont találhatunk a fent említett Eurostat kiadványban. Az egyik, hogy majdnem minden második magyar túlzsúfolt háztartásban él. Úgy lehet összefoglalni, hogy két gyereknél többnek jut egy szoba, illetve felnőtteknek (párokat leszámítva) nincs saját szobájuk. Nálunk már csak a románok vannak rosszabb helyzetben ebből a szempontból. Ez mindenképpen ingatlankeresletet indukál, már csak a fizetőképesség kérdéses.
Forrás: eurostatUgyanígy az ingatlanpiacot kellene fellendítenie annak a ténynek, hogy az emberek elégedetlenek lakhelyükkel. Minél inkább, annál valószínűbb, hogy elszánják magukat a költözésre.
Nem nehéz kitalálni, hogy ebben a statisztikában sem vagyunk túl előkelő helyen. A 0-tól 10-ig terjedő listán 6,8-cal jelentősen elmaradunk az EU-s átlag 7,5-től. De erre ugyanúgy érvényes a feltétel: ahhoz, hogy tovább tudj költözni, az elhatározáson kívül még a megfelelő anyagiak megléte is szükségeltetik. Anélkül ugyan a vágy meglesz, de fizetőképesség hiányában adásvétel nem születik belőle.
Forrás. eurostat