Sze.
2
2017

Hétvégi cikkajánló

1930-as évek vagy sem, sokatmondó grafikonok, sokatmondó ütköző vélemények, a világ 100 éve és egy kis brüsszelezés az e heti ajánlónkban. Jó szórakozást!


Ray Dalio elég sötéten, az 1930-as évekhez hasonlóan látja a helyzetet, mivel abból indul ki, hogy a demokráciák akkor egészségesek, ha azok az elvek, amelyek összekötik az embereket, erősebbek, mint azok, amelyek szétválasztják. Ben Carlson vitatkozik vele, de furcsa módon csak gazdasági-piaci oldalról hasonlítva össze a két időszakot.


Még egy hibája a passzív alapoknak: az, hogy súlyozásnál a közkézhányadot veszi alapul és nem a piaci kapitalizációt, alulsúlyozza azokat a cégeket, amelyekben nagy a bennfentes tulajdonosi hányad. Márpedig ez utóbbiak jellemzően jobban teljesítenek.


Néhány grafikon azzal a céllal, hogy olyan „biztos” stratégiákat bizonytalanítson el, mint az „innen vissza kell pattannia”.


Egy másik perspektíva, mint a részvénypiaci: Moody’s véleménye az Amazonról – valójában a leggyengébb a nagy kisker cégek közül a hagyományos, üzleti eredmények alapján. A többi csak hit.


A Nudge írójának könyvajánlója, ha az a cél, hogy a társadalmi/gazdasági horizontunk táguljon. Például, „e könyv szerzője a mezőgazdaság, a várostervezés és az eszperantó példáján keresztül vezeti le, hogy miért fogalmatlanok a komplex dolgokat túlzottan leegyszerűsítő, top-down tudásra alapozott kormányzati intézkedések.”


És a másik oldal: hogyan tünteti el Harvey, a hurrikán az olyan klasszikus konzervatív értékeket, mint az individualizmus és a minél kisebb állam. Avagy derékig érő vízben nincsenek konzervatívok.


A rendőrség elkerülése után új problémákkal kell megküzdeniük az immár legalizált marihuána termesztőinek: a növekvő kínálat nyomán zuhanó árakkal.


Hogy nézett ki a világ 100 éve, avagy régen minden rosszabb volt?


Andor László arról, hogy miért nem kell megállítani Brüsszelt, bérunióról, alapjövedelemről, minimálbérről: „Tehát az állam is legitim szereplő, számára az a fontos, hogy a GDP növekedése érdekében legyen kereslet a gazdaságban. Az Európai Bizottságban 2012-ben kezdtük szorgalmazni, hogy minden országban legyen minimálbér. A németek végül bevezették ugyan, de másfél évig meg voltak sértődve, hogy miért avatkozik ebbe bele az unió. Pedig az EU-nak – mint negyedik érdekelt szereplőnek – szintén bele kell szólnia, mivel ha a bérek emelkedése nagyon elmarad a termelékenységtől, mint korábban a németeknél, az az eurózónán belül súlyos egyensúlytalanságokat okoz, amit el kell kerülni.”