Hiba politika vagy politikai hiba

Gyűlölöm a politikát, egyik pártot se szeretem, utálok róla beszélni is. Kiábrándult vagyok, azt gondolom, hogy valójában semmilyen módon nincs ráhatásom arra, hogy mi történik majd az országban, mindig csak alkalmazkodok a kitalált játékszabályokhoz/(pofonokhoz), amelyek hazánkban elég sűrűn változnak/(adnak).  Én is ahhoz a generációhoz tartozok, amiről Tóta W. Árpád ír.

Az okosságot majd kitalálja valami olyan ember, aki – isten tudja, hogy –, de valahogy felküzdötte magát valamilyen párt élére. A párt meg ugye olyan emberek csoportosulása, akik valójában nem tudtak érvényesülni eredeti szakmájukban. A törvényhozók legfőbb érdeme a jó retorikai készség, ha jó a dumád, akkor el tudod adni magadat. Az angolból átvéve én ezt csak úgy hívom, hogy „bullshit generátor”, ugyanis a politikusi beszédek 99%-a a semmiről szól vagy van tartalmuk, de nincs jelentőségük, mert nem lesz belőle semmilyen kézzelfogható dolog.

 

 

Az egész tehát egy elég furcsa rendszer, nem csoda, hogy az embereknek teli a hócipőjük és úgy, mint most Olaszországban, beválasztanak egy viccpártot a parlamentbe.  (Megjegyzem, nekem Cicciolina szimpatikusabb volt.) Magyarországon is komoly esélyekkel indulhat a Kétfarkú Kutya Párt is a következő választásokon.

A problémám csak az, hogy egy idő után nem tudod megúszni, hogy ne foglalkozzál a politikával, mert kihatással van a mindennapi életedre. Arról nem is beszélve, hogy a politikai elit – ami egy paradoxon – az árfolyamokat is jelentősen tudja befolyásolni, és így a munkámban is számít, hogy tudom, milyen intézkedések, mire lesznek majd várhatólag kihatással.

„Nyugdíjas” főnökömtől azt is megtanultam, hogy a portfóliókezelésben az egyik legfontosabb dolog, hogy be tudjad ismerni, hogy HIBÁZTÁL. Kívülről, objektíven kell tudnod látni a befektetési döntéseidet, és ha azok fundamentumai rossz irányba változnak, akkor meg kell szabadulnod az adott értékpapírtól, bármennyire is jó ötletnek tűnt az elején.

Az a durva, hogy még magyar politikusok is néha számot vetnek magukkal, és őszintén beismerik, hogy el…ták – lásd öszödi beszéd –, kár hogy nem a nyilvánosság előtt. Vagy jó példa a másik oldalról Varga hivatali beiktatásakor tett nyilatkozata a gyalázatos GDP adatokról. Bennem mindinkább az az érzés munkálkodik, hogy a hibákból egyre több van, és az őszinte beismerésből, vagy (ami még súlyosabb) a felismerésből pedig egyre kevesebb. Lehet, hogy HIBÁS a meglátásom, de szerintem rossz vonatra szálltunk fel, gyorsan le kéne szállni, amíg nem késő…