nov.
23
2015

Hitelminősítők? Megérik a pénzüket…

Túlzott ideologizálást, politizálást és ehhez kapcsolódó elfogultságot vet a három nagy hitelminősítő döntéshozói szemére az ENSZ Kereskedelmi- és Fejlesztési Konferenciája, az UNCTAD főigazgatója. Richard Kozul-Wright mindezt annak kapcsán mondja el, hogy Magyarországot a hitelminősítők – legutóbb a Fitch Ratings – továbbra is bóvli kategóriában tartják. Az interjúalany e tekintetben nem sok jóval kecsegtet bennünket a közeljövőre nézve. Az irányításával készített friss UNCTAD jelentés lényegi üzenete, hogy az S&P’s és  versenytársai folyamatosan a piaci szabadság amerikai konzervatív ultraliberális értelmezése alapján súlyozza felül a vizsgált országok politikai-gazdasági-pénzügyi viszonyait, ugyanakkor alulsúlyozza a közgazdaságilag kézzelfoghatóbb adatsorokat. Szerinte Magyarország felminősítésének esélyeit rontja továbbá, hogy a következő két évben súlyos adósságválságba sodródnak a feltörekvő piacok, ez pedig óhatatlanul negatív hatással lesz a közép-európai régió kilátásainak megítélésére is.
A Richard Kozul-Wright által prognosztizált adósságkrízis okairól, várható következményeiről a hét második felében adunk közre interjút az Alapblogon.

Zentai Péter: Jól olvasom ki az Ön nevével fémjelezhető friss UNCTAD dokumentumból, hogy mi Magyarországon illúziókat kergetünk: országunk hitelbesorolásán aligha fognak javítani mostanság a nagy hitelminősítők?
Richard Kozul-Wright: Nem cáfolom, akár ez is kiolvasható a jelentésünkből. Átfogóan elemeztük ugyanis azokat a „magatartási, viselkedési” mintákat, amelyek történetileg jellemzik a három nagy hitelminősítőt (Fitch, S&P’s, Moody’s).
Egyrészt azt állapítottuk meg, hogy jellegzetesen mindig prociklikusan értékelnek és döntenek: ha egy országban és annak környezetében, illetve a világban éppen – jól mennek a dolgok, akkor ezt az aktuális állapotot vetítik ki a jövőbe. Ilyenkor gyorsan javítanak a kilátásokra vonatkozó prognózisuk üzenetén, illetve jobb osztályzatokat osztogatnak. És ugyanez megy végbe fordított esetben is: amint a vizsgált országban és környezetében vagy az egész világon romlik a helyzet, a hitelminősítők jellegzetesen átmennek „negatívba”.
A jövő évben, de még inkább 2017-ben nagy valószínűséggel kialakul egy szinte globálisnak nevezhető komoly adósságválság, amely az első körben meghatározóan a feltörekvő országokat fogja érinteni. Ezt lassan már mindenki látja, „a nagyon jó szimattal bíró” hitelminősítők aztán végképpen tisztában lehetnek ezzel.
A kialakulóban lévő gyengülő globális pénzügyi helyzetben – a minták alapján ez valószínűsíthető – inkább rontani, mintsem javítani fognak olyan országok kilátásain, amelyeket a piacok feltörekvőknek, fejlődőknek, a globális trendektől erőteljesen függőknek tartanak.
Szóval, a mi értékelésünk szerint a „három nagy” közös vonása, hogy a bekövetkezett eseményeket inkább csak egyszerűen leköveti.
Másrészt azt állapítottuk meg róluk, hogy minősítéseik túlzottan ideologikusak, politikailag motiváltak, nem kellőképpen közgazdaságiak, szakmaiak.

Beszéljen erről kicsit részletesebben!
A nagy hitelminősítők mindegyike olyan mérési modelleket alkalmaz, amelyekben óriási súlyuk van az amerikai (piacbarát, konzervatívan ultraliberális) agytröszt, a Heritage Foundation országbesorolási szempontjainak. Ezek lényegében a pénz- és tőkepiacok rugalmasságára fókuszálnak, általában a vállalkozók, a vállalkozói szféra szabadságára, az államgépezettől, a kormányzattól való függetlenségük fokára vonatkoznak, és nem eléggé veszik figyelembe a számszerűsíthető változókat. A nagy hitelminősítőknél, kutatásaink szerint, tehát elsősorban a – szerintünk inkább ideológiai és kevésbé közgazdasági indíttatású – ismérvek mentén mérik fel egy-egy ország adóssághelyzetét, adósságszolgálati képességét.

Az államgépezet, egy-egy kormány rátelepedése a nemzetgazdaságra tényleg gyakran sodort államokat adósságcsapdákba, sőt egyenesen csődbe: lásd Venezuelát, Argentínát…
Vannak erre példák – elismerem. Mi azonban a hitelminősítőket, sok-sok éves tevékenységüket vettük visszamenőlegesen is górcső alá és mindent egybevéve azt az üzenetet fogalmaztuk meg jelentésünkben, hogy a nagy hitelminősítők az utóbbi években hozott döntéseiknél egységesen túlsúlyosan vették figyelembe az ideológiai és politikai megfontolásokat. Ugyanakkor – mintha csak összebeszéltek volna – alulsúlyozták a közgazdasági szempontból szerintünk perdöntő, egy-egy ország adósságvisszafizetési kilátásait és annak dinamikáját kézzelfoghatóan befolyásolni képes változók szerepét, mint amilyen
– a költségvetési hiány aktuális és várható alakulása,
– az államadósságnak a GDP-hez és az egy főre jutó GDP-hez való viszonya,
– a folyó fizetési mérleg aktuális és várható állapota.

Gondolja, hogy az S&P’s és két konkurens társa minősítéseit böngészik és azok alapján hozzák meg döntéseiket külföldi befektetésekről a világcégek, üzletemberek?
A globális pénzügyi szektorra, annak egy-egy országgal vagy vállalattal szembeni viselkedésére, hozzáállására nézve rendkívüli jelentőséggel bírnak a hitelminősítő intézetek. Szerepük egyenesen kritikus jelentőségűvé fog válni az általunk a közeljövőre prognosztizált (feltörekvő piaci) adósságválság alakulása szempontjából. Le- illetve felminősítéseikkel, osztályzataikkal masszívan képesek befolyásolni a várható tőkemenekülés ütemét: ítéleteikkel globális eladási pánikhoz járulhatnak hozzá, de szerepet játszhatnának akár a pánik kordába szorításában is.