Hogyan is viszonyulunk a kockázathoz?

Alapigazság, hogy a kockázat olyan kulcstényező a befektetéseknél, ami alapvetően meghatározza a lehetőségeinket. Nagyon fontos a befektetési döntésnél, hogy tisztában legyünk a saját kockázati preferenciáinkkal, amire bevett módszer például egy kockázati kérdőív kitöltése. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kockázattűrés pszichológiája igen bonyolult lehet, számos tényezőtől függ, hogy egy adott helyzetben ténylegesen hogyan reagálunk. Így nagy szerepet játszik a félelem, a megbánás és az önbizalom is a befektetési döntéseink során.

A személyes biológiai, pszichológiai jellemzőinktől nagymértékben függ, hogy mekkora kockázatot is vagyunk képesek elviselni. Van, aki eleve ódzkodik a rizikós helyzetektől és van, akinek lételeme, hogy kockázatos szituációkban vegyen részt. Ugyanakkor a befektetéseknél a kockázati tesztek nem minden esetben tükrözik a valódi beállítódásunkat, így több tényezőt is figyelembe kell venni.

Kockázat: félelem és túlzott lelkesedés

A kockázattűrés felmérésére gyakori módszer, hogy letesztelik, hogy egy szituációban miként reagálnánk egy nagyobb piaci zuhanásra, például, ha a részvénybefektetésünk értéke 40%-kal visszaesne. Vajon lezárnánk az egész pozíciót, vagy egyáltalán nem változtatnánk a befektetésen? Esetleg még többet is vásárolnánk az adott eszközből?

A kockázat ugyan megjelenik a kérdésben és mindenki el is tudja dönteni, mit cselekedne, az érzelmi szál azonban elhanyagolható szerepet játszik, szinte semleges nézőpontból szemlélődünk. Ez abból fakad, hogy nagyon nehéz előrejelezni, hogy egy jövőbeli szituáció kapcsán milyen érzelmek merülnének fel bennünk (a pszichológusok az affective forecasting témakörében vizsgálják a jelenséget). A felidézhetőség, múltbeli tapasztalat is nagy hatással van arra, hogy egy érzelmet hogyan értékelünk. Így ha egy jövőbeli esemény során jelentkező érzelmi hatást kell becsülni, először a memóriánkból, saját tapasztalatunkból, ha ismeretlen eseményről van szó, valamilyen elméletből, sztereotípiából indulunk ki.

Például torzítva becsüljük meg, hogy milyen érzelmeket okozna a vágyott utazás vagy egy fizetésemelés hatása. Az érzelem töltésének (negatív, semleges, pozitív) meghatározásában jók vagyunk, de az időtartam (meddig tart az érzés) és az intenzitás (milyen hatással lesz rám) becslésében már alulmaradunk. Éhesen sokkal többet akarunk vásárolni a boltban, mint ha kevésbé kopog a szemünk, vagy azt gondoljuk, egy nagy tál spagetti nagyobb élvezetet okoz.

Ugyan az előrejelzés ingoványos talaj, mégis ahhoz kellene viszonyítani, hogy például mit várunk a következő egy évben a piacoktól hozam és kockázat terén. A jelen helyzet adja meg a kiindulási alapot, például ha alacsony hozamot magas kockázatokkal társítunk, könnyen meglehet, hogy a múlt árnyai kísértenek, és nagyon félünk a következő eséstől. Ugyanakkor, aki a múltban is jó szériában volt, a jövőben is hajlamosabb magas hozamot várni és ehhez alacsony kockázatot feltételezni, ő pedig talán kevésbé fél, hogy megégeti magát.

Amikor összekeverjük a megbánást és a kockázatot

Képzeljük el azt a szituációt, hogy vásároltunk egy részvényt, majd az árfolyam súlyos visszaesést szenved el a nem megfelelő menedzsment miatt és mi is jelentős mínuszba kerültünk, ezért kiszállunk. Időközben a vállalat restrukturálása megtörténik, új menedzsment is kerül az élére, és most a piaci átlagnál is jobban teljesít. A múltbeli tapasztalat ellenére most vásárolnánk?

A megbánás jelentős tényező tud lenni, hiszen felidézzük a múltbeli döntéseket, majd megpróbáljuk elkerülni a kellemetlen helyzeteket. A tanulási folyamatnak ez fontos lépcsője, ugyanakkor érdemes elhanyagolni a „mi lett volna ha” kérdéseket, mert azok zavarják a döntést, hiszen visszatekintve könnyen lehet jobb alternatívát találni. A kockázatvállalás és a megbánás nem járnak kéz a kézben, így nem célszerű túl konzervatív megközelítést alkalmaznunk.

Ugyanúgy a büszkeség is eltölthet minket, ha éppen jókor szálltunk be, és ez arra is ösztönözhet, hogy keressük a hasonló helyzeteket, vagy túlzottan kockázatvállalóvá válhatunk. Ilyenkor pedig azt érdemes figyelembe venni, hogy mennyire játszott szerepet a szerencse és a saját meglátás a sikeres eredményben.

Az egészséges önbizalom és a túlzott bizakodás

Az önbizalom alapvetően magában foglalja, hogy mennyire érezzük azt, hogy jó befektetési döntéseket hozhatunk. A nagy magabiztosság gyakran együtt jár a magas kockázatvállalási hajlandósággal is, hiszen alapvetően optimisták vagyunk a döntéseinkkel kapcsolatban. Azonban az önbizalom nagyon könnyen túlzott önbizalomba csaphat át, ami a kockázattűrési képesség becslését is torzítja, emiatt túlzott rizikót is bevállalhatunk.

A túlzott önbizalom alatt azt a jelenséget értjük, hogy az emberek általában saját képességeiket többre becsülik az átlagosnál, vagy nem jól mérik fel a saját maguk szerepét egy esemény befolyásolásában (a kontroll illúziója), esetleg túl nagy szerepet tulajdonítanak az intuitív megérzéseiknek. Ezek a tényezők például növelhetik a kereskedési aktivitást, vagy okozhatják az időzítési döntések előtérbe kerülését.

Érdekes vetület, hogy a kutatások alapján a nők kevésbé hajlamosak a túlzott önbizalomra, mint a férfiak. A téma szakértői szerint ez annak köszönhető, hogy kevésbé a kihívásokra (győztes-vesztes szituációk) koncentrálnak, hanem inkább a hosszú távú célokat tartják szem előtt, ami alacsonyabb kereskedési aktivitást is eredményez.

Célok és kockázat

A kockázat azt az árat is jelenti, hogy valamilyen pénzügyi törekvést megvalósítsunk a befektetésünk révén. Így amellett, hogy érzékenyek vagyunk a volatilitásra, vagyis a portfólió értékének az ingadozására, a másik oldalról azzal a kockázattal is szembesülni kell, hogy valamilyen pénzügyi célt nem érünk el.