Hova lettek a barátaink?

A múlt hét végén a rezsicsökkentési vitában a miniszterelnök a nemzetközi szolgáltatók erős barátairól beszélt a rádióban.

Nekem nem azzal van problémám, hogy nekik vannak befolyásos barátaik, hanem azzal, hogy úgy tűnik, nekünk nincsenek. (Jó, tudom, Azerbajdzsán, bocs!) Nyilvánvaló, hogy nem célszerű minden vitában szolgalelkűen engedni, de nehezen tudom elképzelni, hogy helyes nemzetstratégia mindenkivel összeveszni. Bár Churchill óta tudjuk, hogy az országoknak csupán érdekei és nem barátai vannak, érdekeink védelme érdekében szükségünk van szövetségesekre. Nem vagyunk olyan nagyok, hogy nélkülük boldoguljunk.
(Kis sportszerűtlenség, de nem lehet kihagyni: Ha pedig mégis akadnak a kormánynak szövetségesei, például a „békemenetes civilek” meghívására a nemzeti ünnepre ide látogató lengyelek személyében, őket valamelyik állami tulajdonú vállalat elintézi. A fene egye meg, valami mindig közbejön!