Hurráoptimizmusból szélsőséges pesszimizmusba?

 A beiktatását követően hirtelen sokasodnak a kétkedés hangjai Donald Trump gazdasági-pénzügyi, főként a nemzetközi kereskedelmet érintő tervei kapcsán azon piaci játékosok körében, akik eddig nagy bizalmat szavaztak az új elnöknek. Ez derül ki a szintén Trumpot támogató szakértő – a brit BBC és a kanadai üzleti tévécsatornák által gyakran megszólaltatott globális üzleti elemző, a kanadai Lombardi pénzügyi médiacsoport stratégája – Alessandro Franco szavaiból. Eszerint most kezd csak tudatosulni a befektetők fejében, hogy micsoda megosztott országgá lett az Egyesült Államok, eközben Trumptól abszolút függetlenül, mekkora veszélyek fenyegetik Európát. Mindezek ellenére az új elnök abszolút elszánta magát a protekcionista politika végrehajtására. Ez azonban – mondja az interjúalany – megvalósíthatatlan kereskedelmi háborúk felvállalása nélkül. Veszélybe sodródhat mostantól a globális pénzügyi- és informatikai rendszer, mely tulajdonképpen „egyben tartja a világot”– jelzi az elemző.

Zentai Péter: Azon befektetők közé tartozik, akik eddig következetesen támogatták Donald Trump megválasztását, mert a tartós növekedés garanciáját látták benne Amerika számára. Miért kezdett el most mégis nagyon súlyos kételyeket hangoztatni?
Alessandro Bruno: Alapvetően az ad okot aggodalomra, hogy az új elnök munkájának kezdetén egyszerre annyi lényeges gazdasági-pénzügyi és politikai frontot nyitott Amerikán belül és kívül, hogy mindezt együtt szinte képtelenség hatékonyan, egyforma energiabedobással és sikerrel kezelnie. Túl sok választási ígéretét akarja annál elszántabban megvalósítani, minél nyilvánvalóbb a vele szembeni ellenállás fokozódása, amit a beiktatást követő országos és globális tüntetések, tömegmegmozdulások is jeleztek. Láthatóan az rajzolódik ki, hogy Amerika történelmének egy olyan szakasza vette kezdetét, amelyet mind a nép, mind a politikai osztály teljes megosztottsága jellemez.

A tőzsde, a befektetők közössége és a kisemberek széles tömegeinek nem csekély hányada továbbra is látványosan nagy bizalmat szavaz az új elnöknek, rendkívüliek a várakozások
Az ilyen atmoszféra inkább rossz, mintsem jó indikátor. A túlzott előzetes várakozások légköre az egyik oldalon, a félelem illetve a – félelemkeltés a másik oldalon – ez teljesen ellehetetlenítheti Donald Trump őszinte törekvését, hogy egységbe „rázza” Amerikát, az amerikai népet. Egyre inkább úgy tűnik, hogy a befektetői közösség nagy részének – a szédületes és szűnni nem akaró tőzsdei árfolyam-emelkedésekben testet öltött – hurráoptimizmusa nagyon hamar véget fog érni és túlzott pesszimizmusba fog átcsapni a hangulat.

A befektetői hangulat szélsőséges hullámzásai, pláne Amerikában, természetes jelenségek, csak nagy ritkán tükrözik a reális aktuális és várható amerikai vagy globális gazdasági-pénzügyi helyzetet.
A tőzsde valóban csupán egy indikátor a sok közül. Most azonban a várható árfolyam-visszarendeződés, zuhanások mögött az eddig az amerikai befektetők által szőnyeg alá söpört kockázatok teljes felismerése fog meghúzódni. Hirtelen kezd megvilágosodni mindannyiunk számára, hogy egyrészt micsoda megosztottságba sodródik Amerika, hogy Trump hívei és ellenlábasai között szabályos gyűlölet van kialakulóban. Másrészt, hogy micsoda zűrzavaros állapotok vannak kialakulóban az egész világon. A japán és az európai jegybank kényszerpályára került, nem tud visszafordulni már, egyszerűen folytatni kényszerül a pénzügyi könnyítések (QE-k) politikáját, holott az sem Japánban, sem Európában nem hozta meg az elmúlt években a kívánt hatást, egyikük sem tudott gazdaságilag kiugrani, észlelhető fellendülést produkálni. Az Európai Unióra óhatatlanul politikai sokkhatások várnak: Hollandiában, Franciaországban, Németországban, Olaszországban korábban elképzelhetetlen belső politikai frontok vannak kialakulóban, s közben mindezen országokra sorsdöntő választások várnak az idén. Európa országai között és országain belül szintén durva harccá fokozódhat a helyi „trumpisták” és „antitrumpisták” szellemi küzdelme. A migráns/menekült probléma nemhogy nem oldódott meg, az bármely pillanatban újra robbanhat, miután Németország e tekintetben kizárólag Törökországtól függ e téren. Csakhogy a török belső helyzet folyamatosan romlik, kiismerhetetlenné váltak a teljhatalomra szert tett Erdogan elnök világpolitikai szándékai, a török vezetésnek óriásira nőtt a Nyugattal szembeni zsarolási potenciálja: bármikor hirtelen ráengedhet Nyugat-Európára további több milliónyi menekültet. Mindeközben Donald Trump olyan külpolitikát ígér és kezd megvalósítani, amely Amerikát teljesen elszigetelné a külső krízisektől. Ennek megvalósíthatóságában azonban amerikai híveinek nagy része sem hisz, globálisan pedig abszolút többségben vannak a szkeptikusok. Olyan a helyzet, hogy – Trump tényleges szándékaitól függetlenül – hamarosan meredeken csökkenhet a piaci bizalom minden egyéb, Amerikát „naggyá tenni” hivatott konkrét gazdasági, pénzügyi, főként kereskedelmi elképzelésének megvalósíthatóságát illetően. A piac a következő hetekben elkezd inkább arra fogadni, hogy kereskedelmi háború tör ki Amerika és Kína, később Amerika és Németország és általában Európa között. A pozitív várakozásokat nagy hirtelen tehát a negatív előítéletek válthatják fel a piacokon. Nagyon gyorsan megroppanhat a befektetői bizalom az új elnökkel szemben az országon belül és kívül egyaránt, amire Donald Trump válasza kiszámíthatatlan.
Ha mégis végig akarja csinálni, amit beiktatási beszédében messzemenően megerősített, hogy következetes protekcionizmussal kívánja megszilárdítani és új fejlődési pályára állítani hazáját, akkor ezt képtelenség megvalósítani anélkül, hogy ne kerüljön végveszélybe a világot összetartó kereskedelmi-, pénzügyi- és informatikai rendszer.