Időgép – DeLorean DMC-12 (1981) – 2. rész

A DeLorean Motor Companyt (DMC) és a gyár egyetlen termékét, a DMC-12-est bemutató múlt heti írásunkat a cég 1982-es csődjét követő időszak történéseivel folytatjuk.

A csődöt követően körülbelül még száz darab – gyakorlatilag már a gyártósoron lévő, részlegesen összeszerelt – autót fejeztek be a munkások. Egészen pontosan a Consolidated Stores Corporation (ma Big Lots) – a DMC egyik befektetője – vette kézbe az események irányítását, de a végleges leállást ők sem tudták megakadályozni.

Viszont a történet ezen a ponton még nem ért véget. Az alkatrészekből hatalmas készletek maradtak a gyárépületekben, hiszen a gyártás 1981-es elindításakor nem csak két évre terveztek – sem az autóval, sem az alkatrészekkel. Mégis sok év telt el, mire bármi érdemleges történt a típus háza táján. Aztán 1995-ben a texasi milliárdos, Stephen Wynne megalapította – az eredeti céggel tökéletesen megegyező nevű – vállalkozását, DeLorean Motor Company néven. Az új DMC  azóta is Texasban, Houstonban, annak Humble nevű külvárosában működik. Két évvel később, 1997-ben sikerült megszerezniük a DMC-logó védjegyét, valamint az eredeti DMC megmaradt alkatrészkészletét is.

Az első időkben csak az eredeti DeLorean DMC-12-esek szervizelését, illetve szükség esetén felújítását végezték. 2008-ban azonban a cég – engedve az egyre csak fokozódó érdeklődésnek – nagyobb fába vágta a fejszéjét. Azóta készítenek ugyanis – kizárólag megrendelésre – újonnan összeszerelt autókat is, még a megmaradt, eredeti alkatrészkészletből vagy eredeti beszállítótól származó, illetve az eredetivel megegyező, utángyártott alkatrészek felhasználásával, létező alvázszám-plakettek alkalmazásával. (Kiemelt képünkön is egy ilyen módon összeszerelt autót láthatnak, melynek alvázszáma: 04819).

Természetesen a DeLorean 2008-ban sem volt tömegtermék, évente mindössze 20 darabot szereltek össze belőle. Ez esetben tehát nem arról van szó, hogy „megint elkezdték gyártani az autót”, hiszen bár az autók az eredeti vállalat által gyártott karosszériákon alapulnak és ezeknek az alvázszámait is kapják meg, sőt az autók forgalmijában is az eredeti karosszériák gyártási évei szerepelnek, ennek ellenére ezek mégsem teljesen új DeLoreanek, hanem csak újraépített autók.

Aztán a 2012-es New York-i Autószalonon még tovább léptek és egy igazán különleges koncepcióval hívták fel magukra a figyelmet. A cég vezetősége elérkezettnek látta az időt, hogy a DeLorean ténylegesen is a jövőbe mutasson. Ezért összeálltak a háromkerekű Torq Roadstert is jegyző Epic EV nevű céggel és megalkották a típus elektromos változatát, a DMCev-t, ami kívülről természetesen pontosan úgy néz ki, mint az 1981-ben bemutatott eredeti széria. A Delorean DMCev az eredeti PRV-féle benzines helyett csak elektromotorral működik. Pontosabban működött volna. Sorozatgyártására ugyanis nem került sor. Pedig a villanyos verzió végre rendbe tehette volna az autó menettulajdonságait is. 260 lóerős teljesítményének köszönhetően a DMCev szériagyártású kivitele a tervek szerint 6 másodperc környékén teljesítette volna a százas sprintet. És bár a jövőbe mutató meghajtás tökéletesen passzolt volna a közel negyvenéves kora ellenére még manapság is izgalmas formatervhez – a sajtóanyagok akkor még 2013-ra tervezett sorozatgyártásról írtak –, végül mindez csak terv maradt.

A DeLorean életútja jól láthatóan egy izgalmakban és fordulatokban rendkívül gazdag történet. Az újabb csavarra sem kellett sokáig várni. Stephen Wynne és csapata évekig küzdött azért, hogy a DMC-12-es ismét kereskedelmi forgalomba kerülhessen, jó ideig hiába. A 2015-ös év viszont komoly változást hozott Amerikában a kisszériás autógyártásra vonatkozó törvényi szabályozás tekintetében, ami végre zöld utat engedett a DMC-12-es igazi visszatérésének is. A friss változtatás szerint kis darabszámban, eredeti tervek alapján készülő eredeti vagy replika autók forgalomba helyezéséhez nem szükséges a jelenleg érvényben lévő biztonsági normáknak megfelelni, így ezek az autók hobbiautóként gond nélkül használhatók. Stephen Wynne két évvel ezelőtt megfogalmazott gondolatai szerint végre igazi autógyárként, új autókat gyártó autógyárként lehetnek jelen a piacon.

Az autó formatervén semmilyen változtatást nem terveznek. A DeLorean jelenlegi központja azt ígéri, hogy 300 vadonatúj DMC-12-est fognak tudni összeszerelni eredeti alkatrészekből. Viszont az autókat komolyabb alvázvédelemmel, modernebb fékrendszerrel és szintén modernebb motorokkal fogják gyártani, az előzetes hírek szerint százezer dollár körüli áron. Havonta egy autó készül majd a texasi központban, melyeket már egy ideje előfoglalni is lehet. Tehát nem előrendelni, csak előfoglalni. Talán már az előzőekből is kiderül, hogy a bejelentés óta gyakorlatilag semmilyen konkrét előrelépés nem történt e téren. A link és a remény mindenesetre tovább él.

De egy pillanatra utazzunk még vissza Észak-Írországba! Látva ezeket a félig-, avagy félresikerült próbálkozásokat, a DeLorean-rajongók máris találtak egy újabb okot, miért is imádják annyira a Szent Patrik-napot. Az már ismert tény, hogy ezt a kalandos sorssal megáldott autócsodát Észak-Írországban gyártották, azt viszont vélhetően csak kevesen tudják, hogy ennek köszönhetően a DeLorean DMC-12-es is szervesen beépült a Szent Patrik-napi ünnepségek kihagyhatatlan szereplői közé. És itt kell megemlítenünk az autó egyik különleges, szinte egyedülálló tulajdonságát is. Hiszen nem ismerünk még egy autómárkát, amelynek gyakorlatilag az összes példánya festetlen, szálhúzott, rozsdamentes acélból készült volna. Ennek az egyedi fémlemez-borításnak azonban – előnyös tulajdonságai mellett – van egy komoly hátránya is. Még pedig az, hogy az összes legyártott DeLorean pontosan ugyanolyan színű. És akkor most egy pillanatra képzeljük el, amikor a Szent Patrik-napi kavalkádban a DeLorean tulajdonosok kóvályogva próbálják megtalálni autóikat, melyeket kizárólag a rendszámuk alapján tudnak beazonosítani. Jól gondolom, hogy most Önök is mosolyognak?

Különc alapító, rövid és viharos történet, csőd, újraindított gyártás, elektromos változat, sorozatgyártási tervek, Szent Patrik-napi márkatalálkozók ide vagy oda, a DeLorean DMC-12-est végül mégis egy hollywoodi kasszasiker tette igazán ismertté. Sajnos már túl későn. Az autó gyakorlatilag megbukott, mire megérkezett a film(szerep). Pedig talán a céget is megmenthette volna, ha 1985-ben a Vissza a jövőbe trilógia első részének bemutatásakor még gyártásban van. Ma már tudjuk, nem így történt. Így viszont az autó Marty McFly-jal és filmbéli partnerével, Dr. Emmett Brownnal (a Dokival) új esélyt kapott. Igazi kultusztárgy lett belőle, melynek legendája a mai napig él. Annak ellenére is, hogy az összesen legyártott, mintegy kilencezer DMC-12-esből alig több mint hatezerre tehető a ma is létező példányok száma, és ahogy haladunk előre az időben ez a szám törvényszerűen csökkenni fog.

Ha bármit is tudunk tanulni a múltból – vagy olyan filmekből, amelyekben hőseink elutaznak oda –, az nem más, mint amit a Doki is mondott Martynak, amikor az megkérdezi tőle, hogy mégis miért a DeLoreant – ezt a bukott autót és vállalkozást – alakította át időgéppé. „Ha egyszer időgépet építünk egy kocsiba, miért ne adjuk meg a módját?” – hangzott a válasz.

És mint ahogyan a filmben, 2005 tavaszán a valóságban is valami hasonló történt, amikor a névadó és márkaalapító John Zachary DeLorean végleg elment közülünk. Örök lázadó személyiségét szimbolizálva – stílusosan – kék farmernadrágban és motoros kabátban temették el.

Az ő szavaival zárjuk a DeLorean DMC-12-es történetét bemutató írásunkat. Azokkal a szavakkal, amelyeket Bob Gale-nek, a film társ-forgatókönyvírójának írt a bemutató után: „Köszönöm, hogy életben tartjátok az álmomat!” Mi is köszönjük Mr. DeLorean! Köszönjük, hogy mert nagyot álmodni!

(Akinek még mindig maradt kedve és energiája a témához, itt megnézheti, hogyan gyorsul egy gyárilag tuningolt DeLorean. Remek kis film, azt hiszem, érdemes rászánni azt a néhány percet.)

A kép forrása: delorean.com