37189904 - sky station. young beautiful woman in red dress waiting train on platform railway station. dreamy foggy screen saver. retro style vintage picture. vacation voyage getaway adventure concept

Időgépem, a hitel

„Még ha egy sátorban is kell élned hozzá, az adósságot kerüld el!” (Sara Quin)

Meglepő idézet, pláne mivel nem a Tevepásztor, hanem a Time magazinban jött szembe. Emlékszem, egyetemistaként sokszor volt azzal problémám, hogy nincs nálam egy forint sem. Igazából a „nálam” jelen esetben erős eufémizmus, a mondat tényszerűbben: „hogy nincs egy forintom sem”. Ha szerencsém volt, akkor a mélyhűtőben találtam egy ínséges időkre félretett pár virslit és zsömlét. Volt, hogy nem volt szerencsém.

Így vagy úgy, de nagyon jól jött, ha az ilyen átmeneti időszakokban valaki kisegített párezer forinttal. Általában a szüleimre esett a választás, de mennyivel kézenfekvőbb lett volna, ha a jelenlegi, az akkori helyzetemhez képest busás jövedelemmel rendelkező önmagamtól kérhettem volna. Persze ehhez szükség van egy időgépre… és szerencsére van ilyen.

Úgy hívják, hitel. Egy kicsit akadozik, egy kicsit drága, de ha arra gondolunk, hogy egy időgép elég komplex funkcióját látja el…

Persze, hogy „drága”. A banknak fedeznie kell a pénzromlás ütemét és azt a kockázatot is, hogy esetleg sosem látja viszont ezt a pénzt. Egy ilyen időgépnek van működési/tranzakciós költsége és még profitja is kell legyen, különben mitől lenne biztonságban a betétesei pénze?
Az alapvető probléma az, hogy az ember az élete második felében jut kellő jövedelemhez, miközben ételre, utazásra, szórakozásra vagy éppenséggel lakásra, családalapításra már az első felében is sokat (sőt, talán többet is) költene. Lehet úgy gondolni a hitelre, hogy a vagyonosabb, kései önmagamtól átcsoportosítok jövedelmet a csóróbb, ifjú önmagamnak. Most nem lenne megterhelő minden nap megetetni azt az egyetemistát, és ha erre kaptam volna akkor hitelt, örömmel felvettem volna. Persze nem mindegy, hogy az ember mire költi azt a pénzt és mekkora árat, mennyi kamatot fizet azért, hogy a bank mindezt lehetővé teszi. Jelzáloghitelt a mostani kamatkörnyezetben kifejezetten bölcs dolog lehet felvenni. Plazmatévére fogyasztási hitelt sosem az.

Egy vállalatnál azt se szeretjük, ha túl sok a hitel (egy hosszú távon jól működő cégnek is lehetnek rövid távon likviditási problémái, ami kiszolgáltatottá teheti a hitelezőinek) és azt se, ha túl kevés. Pláne most, a nullás kamatkörnyezetben, az olcsó hitel időszakában nem szeretjük. Egyszerűen nem hatékony, ha egy cég lemond a forrásbevonás ezen formájáról. Az a pénzforrás, ami egy vállalatnak hasznos lehet, egy családnak is sokat segíthet. Úgyhogy kijelenteni, hogy a hitel „rossz”…

A fent idézett Sara Quin egy énekes. Magára elsősorban üzletasszonyként, másodsorban művészként tekint. Ha ez így van, akkor nem szeretném hallani a zenéjét.