Ellis_Island_01_saveellisislandorg

Így is lehet bánni a migránsokkal

Az EU változékony hozzáállása a menekültekhez és gazdasági bevándorlókhoz azt sugallja, hogy kontinensünk vezetői tulajdonképpen nem tudják eldönteni, pontosan mit is szeretnének kezdeni a bevándorlással. Hosszú hónapokig adminisztrálnak egy-egy kérelmet, pedig a fénysebességű technológia világában élünk. Arról pedig senki nem volt képes hiteles szempontokat megfogalmazni a nyilvánosság előtt, hogy tulajdonképp kit is szeretnének befogadni? A védtelen gyermekeket és öregeket, hogy megmentsék őket? A munkaképes fiatalokat, hogy javítsák a demográfiánkat? A háborúból menekülőket? Vagy jöhetnek bárhonnan, mert szükségünk van a dolgos kezekre?

Ellenpéldának pár érdekes adatot osztok meg Ellis Islandről, a kis szigetről, amely azok számára lehet főleg ismert, akik jártak New Yorkban. (Illetve, akik látták Will Smith – A randiguru című filmjét.) Bőven lenne mit tanulnunk a hely történetéből. Ez volt valószínűleg a világon a legforgalmasabb bevándorlást ellenőrző intézmény. A hely hatékonysága pedig jól jellemzi az USA örökös előnyét Európával szemben, ami a versenyképességet illeti. Megismerve az intézményt arra gondoltam, már száz éve is igaz lehetett, hogy az Egyesült Államok a „leggyorsabb jó” megoldásra törekedett, szemben az európaiak szeme előtt máig lebegő „átgondolt, tökéletes” megoldások hajszolásával.

Az Ellis-sziget területe – a sok bővítés után is – mindössze 11 hektár. Párszáz méterre található a Szabadság-szobortól, és jól látni partjáról New York városát. Központja a kikötő, és benne a bevándorlás elbírálására szolgáló, pályaudvarnyi méretű épület. De található itt egy komplett kórház is, amely arra szolgált, hogy a betegen érkező bevándorlók ott tölthessék a gyógyulásukhoz szükséges időt. 1892-től 1954-ig fogadták itt a bevándorlókat, de az abszolút csúcsidőszak a XX. század első pár éve volt. 1907-ben több mint egymillió migráns haladt át itt az év folyamán. Tehát, képes volt ez az egyetlen épület, a számítógépek és internet nélküli világban rendet tartani olyan mennyiségű bevándorlás elbírálásában, mint amilyennel most egész Európa küzd.

Forrás: pinimg.com

Forrás: pinimg.com

Ekkoriban egy bevándorló általában 2-5 órát töltött itt, és ezalatt megtudta, hogy befogadja-e az Egyesült Államok. Csupán 2%-ot utasítottak el. Az elbíráláshoz az orvosi vizsgálatok, valamint a vagyoni helyzet ellenőrzése mellett 29 kérdésre kellett válaszolni. Az országba belépéshez pedig mai értéken nagyjából 150 ezer forintos vagyont kellett felmutatni.

Jelenleg az USA-ban több mint 100 millió ember vezethetné vissza az őseit az Ellis-szigetig. A rendszer nyilván nem volt tökéletes, de legalább működött. A mai technológia mellett pedig nyilván sokkal jobban is működhetne.

Érdekesség, hogy a kihívások sokkal több téren hasonlítottak napjaink problémáira, mint gondolnánk. Például a sziget többször állt terrorfenyegetés alatt. A leghíresebb eset, amikor 1916-ban, tehát az első világháború idején, az Ellis Island melletti Black Tom mólót sikeresen felrobbantották szabotőrök. Az akció több halálos áldozattal és nagy tűzvésszel járt. A bevándorlókat ki kellett menekíteni a barakkjaikból. Valamint ekkor sérült meg úgy a Szabadság-szobor, hogy annak fáklyáját lezárták a nagyközönség elől. Ez a mai napig nem látogatható.

Persze, van legalább egy alapvető különbség mai helyzetünk és az egykori Ellis-sziget között. Akkor még a terroristák németek voltak.

Forrás: alapblog.hu

Forrás: alapblog.hu

Kiemelt kép forrása: saveellisisland.org