feb.
20
2013

Ikarosz

Kevesen ismerik William C. Durant történetét, pedig nagyon tanulságos, ráadásul a XX. század elsõ két évtizedének egyik legismertebb üzletemberéről, befektetőjéről van szó.

Az eredetileg szekérgyártással foglalkozó, 1862-ben született Durant nem szerette az autókat, de amikor egy David Buick által gyártottat vezethetett, rájött, hogy ez a jövő. Elhatározta, hogy autóbirodalmat épít ki. 1904-ben megvette a Buickot, majd újabb márkákat akvirált (Oldsmobil, Cadillac, Pontiac), félelmetes adósságot halmozva fel, és elképesztő sales-tevékenységgel futtatva fel az eladásokat. Az autótípusokat General Motors nevű cégében egyesítette – erről a társaságról valószínűleg mindenki hallott már. Azonban amikor újabb hitelek felvételével egy egészen más területre, az elektromos izzó gyártásába merészkedett (Heany Corporation megvásárlása), s a General Electric elperelte tőle a szabadalmi jogot (amit a Heany csalással szerzett meg), akkor a Heany-be ölt pénz elúszott, s ez magával rántotta az egész GM-et. Durant nem volt félős: mindig a lehető legnagyobb hitelállománnyal üzemelt, a lehető legnagyobb tőkeáttétellel fektetett be. Ez alkalommal (1910-ben) azonban a nagy hitelállomány visszaütött, a bankárok fel akarták számolni a GM-et, de végül megegyeztek a céggel: egyfajta bankári irányítású csődgondnokságba került, s végül sikerrel fizette vissza hatalmas hiteleit. Ám feltételül szabták, hogy Durant távozzon a cégtől. Így vesztette el birodalmát a fékezhetetlen autómágnás.

Durant ekkor ismerkedett meg Louis Chevrolet-vel (mindketten autóversenyzők is voltak), és közösen vállalkozást alapítottak, a Chevrolet céget. Később összevesztek, és Durant irányította 1913-tól a céget. A Chevrolet hatalmas siker lett, nagy profitot generált, s a pénzt Durant arra használta, hogy szép lassan felvásárolja a GM részvényeit, amely a nagy adósságterhek miatt még mindig igen alacsony árfolyamon forgott. A céget vezető Walter Chrysler (újabb ismerős név) és Charles Nash, Durant korábbi barátai sikerrel kormányozták ki a GM-et a csődközeli állapotból, ám mire a GM ismét komolyan profitábilis lett, Durant már kontrolláló részesedést szerzett (természetesen hitelből). Ennek segítségével átvette az irányítást, összeolvasztotta a Chevrolet és GM cégeket, és az autógyártás királyává vált – ismét. Durant folytatta, ahol korábban abbahagyta: hitelből, kötvénykibocsátásokból grandiózus akvizíciók: újabb márkák, beszállítók, gyárak kerültek a GM fennhatósága alá. Chrysler otthagyta a céget, és új társaságot alapított, a ma is létező Chrysler ekkor született.

A háború utáni 1920-21-es igen mély recesszió azonban megviselte a pénzügyileg eladósodott és meggyengült céget, és elkezdett esni mind a GM részvények, mind a kötvények árfolyama. Durant saját vagyona terhére, tőkeáttétellel, befektetési hitelből akarta fenntartani az árfolyamot, hogy ne veszítse el a finanszírozók bizalmát. A medvepiac azonban erősebb volt nála, és a részvényárfolyam egyre esett, egészen addig, amíg a hitelből vett részvényei mögött nem volt fedezet, és kényszerlikvidálni kellett pozícióját, amely a GM részvényállományának jelentős százaléka volt. Durant-t likvidálták, egy befektetői csoport (du Pont vezetésével) 9,5 dolláron vette át  részvényeit. Durant teljes vagyonát elveszítette: 100 millió dollárt. Ez még ma is hatalmas összeg, akkor pedig egészen elképesztő volt. A pénteken lezajlott üzletkötés után hétfőn a GM részvényei – mivel a befektetők úgy látták, hogy elhárult a csőd veszélye – 16,5 dolláron nyitottak. 1920 végén tehát ismét elbukta Durant a GM-et.

Két hónappal később, a recesszió mélypontján kölcsönökből megalapította a Durant Motort, és egyetlen kocsi legyártása nélkül 30 000 darabra szóló rendelést szedett össze. Durant visszatért! A cég nyereségessé vált, de ő többre vágyott, le akarta győzni a GM-et. Hitelből újabb márkák megvásárlása, a termelés elképesztő felfuttatása következett. Emellett a 20-as évek vágtázó bikapiacán is elkezdett spekulálni – természetesen hitelből – és 1927-re 50 millió dolláros magánvagyonra tett szert. Kiválóan értett a sales-hez, imádta a tőzsdét, nagyszerű részvénymanipulátor volt, hatalmas álmai voltak. Igazi birodalomépítőként viselkedett a 20-as években is, és ez 1929-ig tökéletesen működött. A crash azonban lenullázta pénzügyi vagyonát, részvénypozícióit likvidálták, és 1933-ra a Durant Motors is csődbe ment. Ebből a csapásból már nem tudott felállni. Idősebb korában egy bowling pályát épített és vezetett, de leginkább a GM vezetőjétől ajándékként kapott csekély nyugdíjából élt.

Mit lehet ebből következtetésként levonni? Azt, hogy bár a tőkeáttétel, a hitel mind a reálgazdaságban, mind a tőkepiacokon hihetetlen gyors, látványos, és hatalmas felfutást tud hozni, tisztában kell lennünk azzal, hogy mik a veszélyei. Tudnunk kell, hogy a gazdaságban vannak napos, és felhős szakaszok, és vagy a hitelállomány (tőkeáttétel) ügyes menedzselésével, vagy alacsonyan tartásával próbálhatjuk elérni, hogy ne kerüljünk bajba. Ám ez nem biztos, hogy sikerülni fog, a hitel gyorsan ölő méreggé tud válni pillanatok alatt. Nem Durant volt az első vállalkozó és spekuláns akit a tőkeáttétel repített gyorsan a csúcsra és taszított hirtelen a mélybe. Ikarosz története ez valójában. Aki túl közel repül a naphoz, elveszítheti a szárnyait. Azt hiszem ez az amit, minden gazdasági szereplőnek eszébe kell vésnie – különösen a siker pillanataiban…

Forrás: zsiday.hu