Infláció a gyakorlatban

bond_170531A fogyasztói árindex mint inflációs mutató hitelessége és megbízhatósága visszatérő téma az Alapblogon. Gyakran hivatkoznak rá, mint a megélhetés éves, fogyasztással arányosan kifejezett költségére. Például amikor a kibocsátó kommunikációja szerint a változó kamatozású kötvények kamatának változó összetevőjeként hivatott legalább megőrizni a befektetői vagyon reálértékét, annak is ez az üzenete. Rövid távon a probléma fő forrása, hogy a gazdaság különböző csoportjainak egészen más a fogyasztási kosara, így az őket érintő infláció is. Továbbá országonként eltérnek az alapul szolgáló fogyasztói kosár súlyai, az egyértelmű jelentésbeli különbség ellenére rengeteg elemzésben használják zsinórmértékként akár nemzetgazdaságok összehasonlításának céljából is. Évesnél hosszabb idősorok esetén joggal merülhetnek fel további kérdések, de ezek jelen cikk szempontjából egyfelől kevésbé lényegesek, másrészt több cikkben is írtunk róluk.

A cikk apropója, hogy 2016 áprilisában elkezdtem részletesen vezetni kiadásaimat többek közt abból a megfontolásból, hogy az egy év után kapott saját fogyasztói kosár összetétele és a KSH adatai alapján számoljak egy effektív inflációs mutatót. Feltételezve, hogy az általam rendszeresen vásárolt termékek minősége nem változott jelentősen, továbbá áruk a konkurencia hasonló termékeivel összhangban változott, tulajdonképpen a jelenlegi életkörülményeimnek megfelelő fogyasztási kosarat kaptam. Íme néhány fontos tudnivaló első budapesti évemben friss diplomásként elfogyasztott jövedelmem sorsáról:

  • az albérlettel kapcsolatos mindennemű kiadásaim a teljes fogyasztásom mintegy 30%-át tették ki (a lakbér a KSH kosarában mindössze kb. 1%, a rezsi és közös költség jellegű tételek részaránya durván 15%);
  • utazási költségeim (kb. 11%) nagyjából a KSH-súllyal megegyező mértékű tételt alkotnak, bár jelentősen eltér a tömegközlekedés és az egyéb tételek (például benzin) aránya;
  • étkezés: 20%, melyen belül az éttermi/büfés rovat dominál – a KSH-nál is 20% a főösszeg, de természetesen közel sem hasonló mögöttes összetétellel, az én effektív inflációm kb. fél százalékponttal nagyobb, mint az országos;
  • az öltözködéssel kapcsolatos, 0-1% közötti inflációval kalkulált tételek a KSH-súly több mint triplájára, közel 12%-ra rúgtak;
  • hedonizmusra a fentiekhez tartozó egyes tételeken kívül nemdohányzóként (így egy jelentős inflációval nem kellett számolnom) arányosan a magyar átlag felét, 5%-nyit költöttem.

A módszertan lényege, hogy számításba vettem a 2016. március 31-e és a 2017. március 31-e közötti árszínvonal-változást, illetve ennek a mutatónak a 2017. első három hónapját jellemző átlagát is, hogy kisimítsam az előbbi idősor kiugróan nagy és a realitást nem reprezentáló, feltehetően inkább csak alkalmi kilengéseit. Az egyes termék- és szolgáltatáskategóriákra kapott árnövekedés-értékek közül a kisebbet használtam fel egy óvatos becsléshez, a nagyobbat pedig a nagyvonalú változatnál használtam fel minden esetben. A trendeket mérlegelve előbbiek közül hol egyiket, hol másikat, néhány esetben egy harmadik értéket használtam fel a realista becsléshez. Az óvatos számítással 1,81%-os effektív inflációt kaptam, a vastagon fogó toll 2,68%-ot írt le, és utóbbihoz került közelebb a realista becslés is 2,41%-kal.

Az MNB-nél ugyanez a mutató a tárgyidőszakra 2,7%, visszatekintve pedig a reális becslés szerinti effektív infláció utólagos okoskodással például kamatozó kincstárjegybe fektetve szűkösen, de kigazdálkodható lett volna 2016 tavaszán. Ugyanakkor minden más tételt változatlannak feltételezve ha az albérleti díjak 2 százalékponttal nagyobb emelkedést produkáltak volna, ez máris nem lenne igaz. Végkövetkeztetésként annyit érdemes levonni, hogy ezt az évet az átlagnál valószínűsíthetően némileg olcsóbban úsztam meg, de semmi többet. Abban nincs semmi meglepő, hogy a KSH-kosár nem reprezentálta az én fogyasztásomat, az pedig a véletlen műve, hogy a nagy súlybeli eltérést mutató tételek árváltozásainak különbségei nagyjából kiütötték egymást. Az ilyen számítások jók lehetnek annak becslésére, hogy az egyes, kosarunkban nagy koncentrációt jelentő termékcsoportok terén mutatkozó egységnyi árszínvonal-változás hogyan befolyásolja megélhetési költségeinket.

Mindazonáltal többéves távra nagyon ritkán érdemes kivetíteni ezeket a számokat, mert egy-egy életkörülménybeli változás vagy akár a technikai fejlődés gyorsan átrendezheti a hangsúlyokat. Ennél némiképp több segítséget nyújthat néhány éves befektetési döntéseink megtervezésében: ha nem várunk nagy változást a kosár összetételében, könnyebb szűkíteni azon befektetések körét, melyekkel érdemi esélyünk lehet reálhozamot elérve megfelelni a felpörgő infláció és az alacsony kamatok együttese által támasztott kihívásoknak.