marc-faber-1
okt.
9
2012

Interjú Marc Faberrel – első rész

A világ egyik legbefolyásosabb, legtekintélyesebb befektető-közgazdásza elkerülhetetlennek tartja a nagy piaci és politikai összeomlást, de bekövetkeztének idejét a hamis statisztikákkal és más manipulációkkal operáló kormányok és jegybankok képesek akár alaposan is kitolni. Megerősíti egyúttal azt a nézetét, hogy főként az amerikai, részben pedig most már az európai jegybank az, amelynek megalapozatlan, végtelennek tetsző pénznyomtatásai illetőleg kötvényvásárlásai szétrombolják a jelenlegi gazdasági-pénzügyi világrendszert.

Zentai Péter: Ázsiából nézve milyen a mi Európánk? Mekkora benne a fantázia egy ázsiai befektető számára, vagy mennyire okozhat fejfájást az euróválság az ázsiai nemzetgazdaságok irányítóinak?

Marc Faber: Alapvetően semennyire sem. Az itteni szakértők – ha szabad így fogalmaznom, „írástudók” – aggodalmai magára Ázsiára korlátozódnak. Jó okuk van erre, mert Kína gazdaságának lassulása kezd ténylegesen nagy problémákat okozni, a kialakulóban lévő és esetleg tartósodó konfliktusok egyes ázsiai országok között egyelőre beláthatatlan következményeket hordoznak magukban. De – kérdését nem megkerülve – azt kell egyértelműsítenem, hogy ázsiai szemszögből Európa bajai észlelhetetlenek. Persze van néhány olyan cég, amely valóban meghatározó mértékben függ az európai exporttól, de ez csupán egy kisebbség.

Gondoljon bele, csak Dél-Korea többet exportál ázsiai, latin-amerikai, afrikai országokba (és több szállal kötődik hozzájuk), mint Európába és az Egyesült Államokba együttesen!

Kína pedig külön kezelendő. Aggasztó egyrészt maga a lassulás ütemének fokozódása, másrészt az e témához kapcsolódó óriási hazugságáradat. Olvasok olyan nem hivatalos – de általam nagyra értékelt közgazdászok által készített – statisztikákat, miszerint a kínai gazdaság másfél százalékkal növekszik a valóságban.

Z. P.: Ezt legyen szíves, ismételje meg, mert talán nem jól értettem, amit mondott!

M. F.: A legfrissebben publikált hivatalos adat arról szól, hogy Kína GDP-je az idén – a korábbi 8 százaléknál nagyobb ütem helyett – 7, 8 százalékkal bővül. Azon papírokból, amelyekbe beletekinthettem, az derül ki, hogy ennek csak a töredéke igaz: 1,5 százalékos a bővülés!

Senki nem tudja a teljes igazságot. Mivel azonban alaposan ismerem, és megbízhatónak tartom a tajvani, a koreai nyilvántartásokat, és azok feketén-fehéren mutatják, milyen brutálisan visszaesett Kínába irányuló exportjuk, egész Kínával kapcsolatos gazdasági tevékenységük, nos, egészen biztosak lehetünk benne, hogy hazugság a 7,8 százalékos gazdasági növekedésre vonatkozó pekingi hivatalos előrejelzés.

Z. P.: Ön szerint mennyire globális jelenség a hivatalos adatok megmásítása? Olvasta bizonyára, mit mondott a múlt hét végi amerikai munkaerőpiaci adatok kapcsán (Jack) Welch, a GE volt főnöke… Szerinte az amerikai kormány – Obama újjáválasztása érdekében – alaposan megszépítette, szexibbé tette a statisztikát, és nem lehet igaz, hogy nyolc százalék alá csökkent a munkanélküliség az Egyesült Államokban. El tudja képzelni, hogy hatalmi érdekekből kiindulva egy olyan abszolút nyitott, átlátható rendszer és társadalom, mint az Egyesült Államok irányítói is tudnak hasonló hazugságokra vetemedni, mint a zártabb kínai rendszer vezetői?

M. F.: Nem tudom, pontosabban nem hiszem, hogy e tekintetben összevethető lenne Amerika és Kína.

Az inflációt, annak számítását illetően azonban bizonyosan alkalmaznak Amerikában is olyan statisztikai csúsztatásokat, amelyek első körben elfedik az átlagembert érintő áremelkedés ütemét. Második körben pedig, ennek a kozmetikázásnak eredményeként, nem tekinthetőek valóságosnak, objektívnek, tudományosan alátámaszthatónak a GDP növekedését tükröző adatok sem. Nem kétséges a számomra, hogy a hivatalosan publikálthoz képest rosszabb a valós munkaerőpiaci helyzet az Egyesült Államokban, jóval több a munkanélküli, mint amit hivatalosan beismernek. Ez egészen biztos…

Z. P.: De hát ebből szerintem is nagy baj lesz. Ha Amerika kozmetikázza a statisztikáit, akkor feltételezhetően az európai kormányok is ugyanezt teszik. Tegyük fel, hogy rosszhiszeműségünk megalapozott! Akkor el kell érkeznie egyszer az igazság pillanatának és – ahogy ön szokott fogalmazni – minden összeomlik.

M. F.: Össze is omlottak – egyebek között éppen emiatt – a tőzsdék 2000-ben és 2008-ban. De a papírvárat mindig újraépítik.

Z. P.: Hát, ha állandóan újraépíthető, akkor nincs probléma. Az a fontos, hogy amit akarunk, azt sikerüljön elhitetni befektetővel, kisemberrel, fogyasztóval, médiával.

M. F.: Lehet, hogy Ön szerint ez nem probléma, szerintem viszont nagyon is az! Mert tényleg elkerülhetetlenül bekövetkezik egyszer az igazság pillanata, és abból bármi, bármilyen óriási tragédia, globális, vagy regionális robbanás bekövetkezhet.

Z. P.: De Ön sem tudja, mikor következik be, nem igaz? Lehet, hogy ötven, vagy száz év múlva. Azt már egyikünk sem fogja megérni…

M. F.: Lehet. De az sem kizárt, hogy az igazság napja éppenséggel a holnapi nap lesz, bár ebben én is kételkedem. Ugyanis egyre fékevesztettebben és ellenőrizetlenebbül zajlik a gazdaság valós állapotához nem kötődő pénznyomtatás Amerikában, Európában pedig az objektíve nagy bajhoz vezető központi kötvényvásárlási program. Mindenesetre álvalóságot teremtenek a gazdaság szereplői köré. A legfőbb nehézség, a totális eladósodottság problémája nem hogy nem szűnik meg, hanem még súlyosbodik is, miáltal a bekövetkező robbanás, széthullás, összeomlás ereje még drámaiabb lesz. Elkerülhetetlen a bekövetkezés, a kérdés csak az, hogy mikor történik meg. Addig a Dow Jones index értéke akár százezer pontig is felszökhet…