Sellyey Tamás
szept.
9
2015

Interjú Sellyey Tamással

Sellyey Tamás (41) a Work Force Kft. ügyvezető igazgatója. Diplomáját az IBS-en szerezte, közel 15 évig az ingatlanszakmában dolgozott, pályafutását tanácsadóként kezdte, majd ingatlanfejlesztéssel és befektetéssel foglalkozott. Ezt követően három évig volt a Philips Lighting vezérigazgatója és a Philips Hungary országos képviselője, jelenleg a Work Force Kft. vezetője. Igazgatósági tagja a Holland–Magyar Kereskedelmi Kamrának, valamint tagja a Royal Institution of Chartered Surveyors nemzetközi ingatlanszakmai szervezetnek. Házas, egy fiúgyermek édesapja.

 1. Mire különösen büszke szakmai pályafutása során?
Azt mondhatom, az eddigi karrierem során különösen büszke vagyok arra, hogy amikor új és számomra teljesen ismeretlen területen próbáltam ki magam, mindig sikerült az adott területet gyorsan megismerni, a kezdeti nehézségeket követően jó eredményeket elérni és fejleszteni önmagam, ezáltal előre jutni szakmailag és egzisztenciálisan.

2. Mitől jó egy vezető és mitől rossz?
Úgy gondolom, hogy két dolog szükséges ahhoz, hogy valaki jó vezető legyen. Egyrészt vezetőnek születni kell. Szükséges hozzá egy adottság, amelyre az ember folyamatosan építhet, hogy vezetőként elismerjék és tekintélye legyen, de egy vezetőnek mindig fejlesztenie kell önmagát. Másrészt egy vezetőt akkor fogadnak el, akkor lesz tekintélye, ha hiteles mind szakmailag, mind emberileg. Mindenhez érteni kell, ami a cégnél történik, kitartóan kell dolgozni, egy vezetőnek be kell tartania a szavát és példát kell mutatnia dolgozói számára.

3. Mi az, amit a legjobban értékel egy munkatársában és mi az, amit a legkevésbé tolerál?
A megbízhatóságot, a precizitást és az önállóságot fontosnak gondolom, de a fejlődésre való törekvést emelném ki, mint elengedhetetlen tulajdonságot. Nem szeretem, ha valaki félrepozícionálja magát a szervezeti hierarchiában, és ha valaki nem teljes erőbedobással végzi a munkáját. Hitvallásom szerint a jól és a rosszul elvégzett munka között egy különbség van: az eredmény. Ugyanannyi ideig tart, ugyanannyi energiát emészt fel, csak az egyik esetben a következmény pozitív, a másik esetben pedig negatív vagy semleges.

4. Milyen kudarc érte pályafutása során és mit tanult belőle?
Alapvetően demokratikus típusú vezetőnek tartom magam, partnerként tekintek a kollégáimra és megpróbálok az értelmükre hatni. Az évek során rájöttem, hogy ez nem mindig elég hatékony. A demokratikus mellett gyakran az autokratikus vezetési stílust is alkalmazni kell, persze a helyes arányban. Viszont nehéz megtalálni ezt az egyensúlyt, és ezen a területen van mit tanulnom.

 5. Ki volt Önre a legnagyobb hatással a világ cég- vagy politikai vezetői közül?
Számtalan közéleti személyt tisztelek, mind magyar-, mind nemzetközi szinten, azonban nem tudnék kiemelni közülük egy konkrét embert, aki közvetlen hatást gyakorolt volna rám. Ehelyett inkább a nagybátyámat említeném, aki egy nemzetközileg sikeres építészmérnök, illetve üzletember volt, tőle megtanultam az üzleti élet és az etikus viselkedés alapjait.

 6. Milyen munkával keresett először pénzt?
15 éves koromban nyári munkaként egy hónapon keresztül dolgoztam egy fóti szövetkezetnél. Műanyag termékeket szereltem össze, ami kemény kétkezi munka volt. Ezt követően minden nyáron dolgoztam valami hasonló területen (londinerként, ruhanagykerben kisegítőként stb.) és ez azért volt nagyon jó tapasztalatszerzés, mert minden alkalommal találkoztam egy olyan munkával, amiről pontosan tudtam, hogy felnőttként nem akarok vele foglalkozni. Ekkor értettem meg és tapasztaltam meg igazán, hogy miért is fontos a tanulás és önmagunk folyamatos fejlesztése.

7. Mi az a tanács, amit továbbadna egy pályaválasztás előtt álló fiatalnak?
Két tanácsom lenne: az egyik az, hogy minden pillanatban szívjanak magukba minél több információt (még ha az adott másodpercben nem is feltétlenül látják a hasznát) és mindig járjanak nyitott szemmel. A másik az, hogy érdemes kipróbálni magukat az élet és a munka minél több területén. A külföldi tanulási, munka- és tapasztalatszerzési lehetőségeket fogadják el, ismerjenek meg más kultúrákat, hiszen ezek soha vissza nem térő alkalmak.

8. Mit tart manapság a legnagyobb kihívásnak a világban?
A legnehezebb szerintem megtalálni és fenntartani az egyensúlyt a munka és a magánélet között. A munka meghatározó és fontos része egy ember életének, azonban tudni kell befejezni, kikapcsolódni és tartalmasan kitölteni a szabadidőnket.
Emellett az is nehéz manapság, hogy a rengeteg információt, amely az emberekre zúdul, rendszerezni és szelektálni kell. Mindig meg kell találni azokat az információs csatornákat, amelyek hitelesen mutatják be a valóságot és segítik a szakmai, illetve emberi fejlődésünket.

9. Mi az, ami igazán kikapcsolja a munka után?
Szabadidőmben megpróbálok minden percben minőségi időt tölteni a családommal, sokat foglalkozok a kisfiammal, valamint sportolok és amennyit csak lehet, utazom. A legjobb kifejezés talán az, hogy élményeket gyűjtök.

10.Hol élne legszívesebben? Miért éppen ott?
Születésem óta Budapesten élek, jelen pillanatban nem tudom elképzelni, hogy alapvetően ne itt éljem le életem hátralévő részét. Úgy gondolom, hogy a megfelelő egzisztencia megléte esetén tartalmas életet lehet itt élni. Szívesen töltenék két-három évet külföldön, az Amerikai Egyesült Államokban például vagy Olaszországban, de biztos vagyok benne, hogy utána visszatérnék Magyarországra.

+1 Sok olyan olvasónk van, akiket a befektetések világa érdekel. Van-e olyan befektetési módszer, elv, döntés, ami önnek bejött?
Nyilván részben a szakmámból kifolyólag az ingatlanokban hiszek, valamint úgy gondolom, hogy egy felelősen gondolkodó embernek időben el kell kezdenie foglalkozni a nyugdíj-előtakarékossággal, illetve a gyermekei céljait szolgáló felhalmozással, szerencsére a piacon sokfajta ilyen lehetőség elérhető manapság.
Ezen túl a leghasznosabb tippem: ha valaki nem ért a befektetésekhez és nem tud vagy akar rá szignifikáns időt szánni, akkor keressen egy olyan tanácsadót, aki professzionális, és akiben maximálisan megbízik, nekem is van ilyen.