20131210_BGA6752

Ipari hatalommá válik Közép-Európa – interjú a GE közép-európai vezérével

Ipari reneszánsz előtt áll Közép-Európa, képes lesz az európai átlagnál magasabb GDP-növekedést produkálni, de mindehhez még mélyebb integrációra, a határok szinte teljes eltüntetésére van szükség – adja értésre a General Electric közép-európai vezérigazgatója, Peter Stracar. Szerinte megérdemelné jó néhány Magyarországon ténykedő multi, hogy igazi magyar cégként könyveljék el őket, hiszen a magyar költségvetésnek adóznak, rendkívüli mértékben hozzájárulnak Magyarország gazdasági növekedéséhez. A GE esetében például az alkalmazottak 99,9 százaléka magyar, beszállító láncának 10 százaléka a mi térségünkhöz kötődik.
Közli még az interjúban azt is, hogy a francia energetikai óriás, az Alstom folyamatban lévő megvásárlása révén a GE négyezer munkahellyel szélesítheti közép-európai „kínálatát”.
Egyébként pedig az is kitűnik az interjúból, hogy a világcég szakértőinek számításai szerint olcsóbbá válik a szélenergia előállítása is, mint a nukleáris energiáé.  

Zentai Péter: A jövő tehetségeinek felkutatásában Önök látványosan figyelmen kívül hagyják az illető „pedigréjét”. Miskolc környéki faluból jött roma fiatalember éppúgy akad a GE Alapítványának tehetségkutató programjában (GE Foundation Scholar-Leaders Program), mint olyan diáklány, aki viszont a gazdagabbnak tartott budai hegyvidéken él és Budapest legjobb gimnáziumában érettségizett. Figyelmen kívül lehet-e hagyni a holnap menedzsereinek kiválasztásánál az érintettek vallási, nemzeti hovatartozását, és csak azt venni számításba, hogy mivé válhatnak?
Peter Stracar: Kizárólag a tehetség, az alkalmasság és a teljesítmény számít. Mi úgy mondjuk: nálunk meritokrácia érvényesül. Vagyis érdemi alapon veszünk fel embereket, karriert befutni csak a teljesítmény mentén lehet. A kiválasztásnál, a jövő menedzsereinek, tehetségeinek a gondozásánál pedig abszurditás lenne, ha bármi ezeken felül számításba kerülne. A kreativitáson, tehetségen túlmenően, annak van jelentősége, hogy a vezető a gondolkodásával, jövőképével mennyire képes magával ragadni és motiválni a többieket.

A sokféleség határozza meg Önöknél az indulást?
A sokféleség az egész GE-rendszer működését, fejlődését jellemzi. A 175 országban működő cég kultúrája azonban egységes.

Hogyan érzik magukat nálunk Közép-Európában, pontosabban általában Európában? Néhány országban erősebben, másutt gyengébben, de szinte mindenütt erősödik a gazdasági és politikai nacionalizmus, ezzel párhuzamosan a multik pellengérre állítása… Felkészültek a harcra?
Én derűlátóan ítélem meg az általános európai és pláne a közép-európai helyzetet.
Nem cáfolható, hogy néhány országban most éppen erősödik a bezárkózási hajlam, csakhogy ezek alapvetően nem változtatnak a lényegi történelmi trenden: 25 éve folyamatosan, egy szerves fejlődés mentén válik egész Európa, az elzártságból kikerült Közép-Európát is beleértve, egyre nyitottabbá. A kontinens országai és vállalatai technológiailag, pénzügyileg, a beszállítási láncaik komplexitása okán lényegében összenőttek, egymásra vannak utalva, egymás nélkül tulajdonképp életképtelenek. Az egyéneket tekintve: egy kreatív vállalkozó, befektető szabadon dönthet arról, hogy marad-e vagy távozik-e egy adott országból, adott piacról, amennyiben önmagára, terveire nézve jobbnak érzi a lehetőségeket máshol. A munkavállalók számára ugyancsak adott ez a szabadság, a mai ambiciózus, tehetséges, kreatív fiatalok túlnyomó többsége számára aztán végképp nyitott bármely uniós ország oktatási intézményrendszere vagy munkaerőpiacra. A fiatalok – két-három nyelv magabiztos tudásával felvértezve – tényleg „konvertibilisek” az összeurópai, sőt a globális munkaerőpiacon. A feladat, hogy közösen megteremtsük azokat a feltételeket, amik mellett a helyi gazdaságok munkahelyeken keresztül meg tudják tartani a munkaerőt.

Nem csap össze az Önök által képviselt globális vállalati kultúra azzal a másik kultúrával, amelynek képviselői nemzetgazdaságuk hatékonyságának növelését nacionalizálással – részben államosításokkal – kívánják elérni?
Javíthatatlan optimista vagyok, de ugyanakkor reális is. A befektetők növelik egy térség globális versenyképességét, javítják modernizálódásának ütemét és Közép-Európát újraintegrálták a világgazdaság fejlettebb részébe.

A térségünkben megfigyelhető „nacionalizálási” tendenciák és korrupciós jelenségek nem idegenítették-e el, nem bizonytalanították-e el a GE-t? Nincs-e valami olyasmi a levegőben, hogy esetleg ki kellene vonulniuk innen?
A GE ugyanannyira globális vállalat, mint közép-európai vagy konkrétan magyar.
Az egyik legnagyobb itteni ipari munkaadóról beszélünk, 10 500 embert alkalmaz a GE négy ipari cége Magyarországon: a vezetők, a beosztottak 99,9 százaléka magyar állampolgár, a magyarországi költségvetésnek adózunk, közben magyarországi beszállítók, cégek ezreivel kooperálunk. De hasonlatos a helyzet Lengyelországban, Csehországban vagy éppenséggel Kínában is. A GE, vagy más felelős és jelentős szereplők alapvetően hozzájárulnak azoknak az országoknak, nemzetgazdaságoknak a fejlődéséhez, dinamizálásához, folyamatos műszaki megújulásához, amelyekben jelen vannak. A GE stabil és jelenléte – Magyarországon vagy bármely más közép-európai államban – további külföldi befektetőknek is biztonságot, egyúttal biztatást nyújt. A magyarországi gyártás ugyanakkor segíti a GE-t a nemzetközi igények kielégítésében, például nemrégiben az algériai vagy az egyiptomi óriás projektjeinkben oroszlánrészt vállalt a veresegyházi energiatermelő technológiákat gyártó üzemünk.
Egyébként pedig a minap ellenőriztem: a GE globális termelési láncának 10 százaléka itt, e térségben működik. Magyarországon a legnagyobb az ipari jelenlétünk 12 gyárral és 1500 milliárd forintos exporttal.
A válaszom tehát kézenfekvő: igen, maradunk.

Látjuk azonban ebben a térségben, hogy mennyi anyagi forrás megy veszendőbe a korrupciók okán. E jelenség abszolút gyengíteni látszik egy-egy nemzetgazdaság fejlődését. Ön hogyan látja ezt?
A kiszámíthatóság, megbízhatóság és bizalom témáját feszegetjük ezzel a kérdéssel. A GE azok közé az egyszerre globális és lokális szereplők közé tartozik, amelyeknek alkalmazottai, vezetői számára nagyon egyértelmű etikai normákat szabunk, s ha ezeket megsértik, akkor GE-s karrierjüknek mindenképpen befellegzett.
E témában a jó hír az, hogy amely országban erős a jelenlétünk, ott a munkavállalóink mellett a beszállítókon és a vevőkön keresztül is hozzájárulunk a gazdaság kifehérítéséhez. Az alkalmazottaknak és a beszállítóinknak is alá kell írniuk az etikai kódexünket ezzel is igazolva, hogy annak betűjét és szellemét betartják.

Mindent egybevetve pozitívan tekintenek egész Közép-Európára és nem érzékelnek vállalati gazdálkodási és egyéb szempontok alapján erős különbségeket a régió államai között?
Európa sok-sok nemzetállamból tevődik össze. De ez csupán a sokszínűséget jelzi, semmiképpen sem szabad akadálynak lennie.
Amire egy magunkfajta nagybefektető figyel, az mindig a kiszemelt város, régió általános színvonala, infrastruktúrájának fejlettsége, integrálhatósága a globális és rendkívül komplex beszállítási láncba. Továbbá azt is nézzük, milyen a helyi munkaerő színvonala, képzettsége és motiváltsága, milyenek az árak, beleértve a kereseteket is.
Mindezt számításba véve mondjuk azt, visszatekintve az elmúlt 25 évre, hogy nagyon helyesen döntöttünk annak idején, amikor Budapesten keresztül nyitottunk Közép-Európa felé a rendszerváltással egy időben. Mert noha a régió – világviszonylatban, pláne a kínai vagy az amerikai méretekhez viszonyítottan – kicsi, azonban mégis óriási, főként termelési, de egyre inkább technológiafejlesztési potenciállal bír. A jövő kulcsa az oktatásban rejlik. A GE 21 gyárral, 5 technológiai és 5 üzleti központtal, 2 bankkal van jelen a régióban, 7,7 milliárd dollár értékben (2014) exportál a globális piacokra. Ez óriási szám, ami közelebb kerül, ha átszámoljuk forintra.
Meggyőződésünk és ennek szellemében működünk, hogy Közép-Európa jövője még inkább az ipari termeléshez kapcsolódik majd. Az ehhez szükséges – szubjektív és objektív – adottságai talán a legjobbak egész Európában. A potenciális, az eddiginél sokkal dinamikusabb ipari központ funkcióvá válás az, amitől egyfajta, speciális „branddé” válhat Közép-Európa. Még akkor is, ha – ismétlem – a régió országai között GDP-fejlődésük ütemét, a munkaerő árát, az infrastruktúrához tartozó részterületek minőségét tekintve, tényleg nem elhanyagolható különbségek mutatkoznak. De egy távoli beruházó szemével tekintve mindezt, ez egy régió, ami mellett vagy leteszi a voksát vagy nem. Az ország kiválasztása csak ezután következik.

Milyen bővítésekre készül a GE nálunk?
A francia energetikai cég, az Alstom megvétele az, amire jelenleg koncentrálunk. Ha megkapjuk rá a zöld lámpát, akkor több ezer munkahellyel bővül a GE a régiónkban. A GE a világ legnagyobb infrastruktúra-technológiákat gyártó és fejlesztő cége. Az Alstom energiatechnológiai részei ugyanakkor jól kiegészítik a meglévő portfóliónkat. Az energetikai szektor transzformációja napirenden van Közép-Európában.

Feltételezem, hogy a GE-nek erősen érdeke az európai Energia Unió létrejötte…
Ez leginkább magának Közép-Európának az érdeke. A régió jövője a fenntartható, modern ipari termeléshez fog kötődni, ami minden térségbeli ország szívügye, az elfogadható áru, biztonságos energiaellátás kiemelten fontos az ipar szereplői számára. És Közép-Európának gyenge az energiafelhasználási hatékonysága, az erőművek átlagos életkora öregebb, ezért aztán kézenfekvő, hogy ez a régió át akarjon ugrani egy technológiai lépcsőt. Az Energia Unió többek között elengedhetetlenné teszi a nemzeti hálózatok összekötését – a leginkább élenjáró technológiákkal megépített és működtetett interkonnektorok révén.

Függetlenül attól, hogy klasszikus vagy megújuló forrásokból származik az energia?
Az energiaszektor technológiai és digitalizálódási folyamaton megy keresztül. A hagyományos energiák mellett a megújuló forrás előállítása és szállítása fontos. Számításaink szerint például a szélenergia nem csak hogy nyilvánvalóan sokkal biztonságosabb, megbízhatóbb, hanem olcsóbb energiaforrás lesz belátható időn belül.
Ugyanakkor a nap illetőleg a szél mint megújuló energiaforrás, nem egyenletes – évszakoktól, napszakoktól, földrajzi helyektől függ. A kiegyenlítésről a jövőben is a klasszikus energiaforrások fognak gondoskodni. Ezek közül úgy tartjuk, hogy a technológiai, teljesítménybeli és környezeti szempontokat figyelembe véve, a természetes gázból származó energiában, annak cseppfolyósításában és szállításában van a legnagyobb fantázia. Ennek európai fejlődését, térhódítását elő fogja segíteni, ha létrejön az egységes európai energiapiac, illetve az európai Energia Unió.
Ezzel összefüggésben azonban nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy az energetika modernizálásában, annak hatékonyságának jelentős növelésében szerepet játszani képes magánbefektetők – mint amilyenek a mi vevőink – joggal vetik fel a húsz-harminc-negyven év alatt megtérülő beruházásoknál a kiszámítható jogi és adózási környezetet. Egyúttal azt is elmondom, hogy meg vagyok győződve róla, hogy az egyes gazdasági részterületek jövőjének alakulása és a nagy nemzetgazdasági célok beteljesülése egyaránt azt követeli meg az államoktól, hogy növekedjen az integráció.
Közép-Európa nem csak, hogy megmarad nyitottnak, hanem nyitottabbá válik, annál inkább, minthogy e térség az európai átlaghoz képest gyorsabb fejlődésben van. 2016-ra 2,7%-os átlagot prognosztizálnak. Ezért maradunk és bővülünk – Magyarországon és egész Közép- és Kelet-Európában.