Isi után felszaladtam

A legnagyobb élő magyar, akinél senki nem tett többet a kommunizmus bukásáért a világban, és általában a diktatúrák visszaszorításáért, a sikeres befektetéseiből szerzett vagyona döntő részét átcsoportosítja jótékony célra, 18 milliárd dollárt utalva át, ezzel a világ második legnagyobb jótékonysági alapját hozva létre Bill Gates-é után. Nekem a kedvenc történetem róla 1939-ből való, tán nem mindenki ismeri, Soros György már negyedik osztályos kisdiák korában önálló vállalkozásba kezdett és aztán a teljes profitot jótékony célra adta, tanulságos időutazás:

„Vendég érkezik a szerkesztőségbe. Belép a szobába, ügyesen becsukja maga után az ajtót: lábujjhegyre ágaskodva felnyúl, s így kényelmesen eléri a magas kilincset. Sapkája nincs, hátán bőrtáska. Mosolygós, napsugaras kis jelenség ez a vendég.
– Soros György vagyok! – csapja össze a bokáját.
Bevalljuk, ritkán fordulnak meg nálunk IV. elemi osztályos tanuló urak. Gyuri pedig az.
– Most isi után felszaladtam – mondja, és a markában szorongatott emeletes tolltartót szétnyitja. Radír és tolltörlő mellől előkapar két levélbélyeg nagyságú valamit. Két apró kis fiúkéz bontogatja a valamiket: két tízpengős bankjegyet tesz le az asztalra. Tessék!
– Gyuri! – mondom szigorúan. – Mit jelentsen ez! Mit akarsz itt ezzel a sok pénzzel?
Felvillan a két angyalian hamiskás kék szem.
– A finneknek hoztam! Ott most szabadságharc van. Apuka mondta.
Zord keresztkérdések alá fogom ezt a Gyurit. Szolgálatkészen, türelmesen állja a felnőttek faggatását. A pénz az övé. Nem, nem Apukától kapta, Anyukától sem. Az övé. Ő kereste. Hogyan? Hát még a nyáron. Mert ő nyáron lapszerkesztő, kiadó és rikkancs egy személyben. A Lupa-szigeten szoktak nyaralni. És ilyenkor ő lapot alkot, a „Lupai Újságot”. Egyetlen újságírója, szerkesztője, riportere, kihordója a lapnak egész nyáron. Hogy kamarai tag-e? Nem, azt nem, de a lapot főleg felnőttek veszik, mert hát a gyerekeknek nincs pénzük. Ő azonban így tud pénzt keresni, és mostanáig őrizte a gipszkörte-perselyben a karácsonyra félretett két bankót.
Látszik is a sokszorosan összegyűrt pénzen, rátapadt a gipszpor. A perselyt most összetörték és a pénzt elhozta. A finneknek.
Soros Gyuri, negyedikes elemista, akinek öt kettese volt a legutóbbi bizonyítványában, az almaképű mosolygós kis vendég, a „Lupai Újság” mindenes főszerkesztője, az aranyszívű kis magyar megnyugszik, amikor átvesszük ajándékát. Aztán összecsappantja a tolltartót, bokázik egyet, „kezitcsókolom”, felnyúl a kilincshez és hazamegy.
Olyan üres lett egyszerre a szoba. Csak a szívünk volt tele.
Pontosan így történt. Olyan szép volt, hogy nem kellett hozzátenni, színezni semmit. Köszönjük, Gyurka!”

Órai Újság, 1939. december 23.

george_soros_at_desk

 

Forrás: Vakmajom a Facebookon