forex

Iszonyatosan megégették magukat a magyar forexezők

Mindenki találkozott már azokkal a hirdetésekkel, ahol azzal vagánykodik a zselézett hajú, laptopos srác, hogy olyan országok devizáival kereskedik, amikről még nem is hallott soha. Ezek a hirdetések – jó esetben, tehát ha nem valamilyen lehúzásról van szó – bejáratott devizakereskedési platformokat reklámoznak. De jó ötlet-e belevágni ilyesmibe? Amellett, hogy a józan paraszti ész sem azt diktálja, hogy jó dolog tök ismeretlen országok árfolyammozgásaira fogadni, most még súlyosabb bizonyítékunk lett arra, hogy

miért nagy őrültség online felületen forexezni.

Egyszerű számításokkal igazolható, hogy szinte lehetetlen jól kijönni belőle. Még akkor is, ha azt gondoljuk magunkról, hogy nagyon jó ötleteink vannak, és értjük a globális makrogazdasági folyamatokat, átlátjuk a piacot. Ami persze rögtön kérdéses, hiszen nyilván létezik információs aszimmetria a beavatottabb, Bloomberg-hozzáféréssel és pletykáló barátokkal bíró, tűzközeli befektetők és a kibicelők között, előbbiek javára. Márpedig egymással (is) kell küzdeniük. A cikket a 444.hu-n olvastuk.
De kezdjük elölről.

A devizázók fekete napja

Mi a forex? A devizapiac (foreign exchange), tehát az országok pénznemei árfolyamainak világa. Lehet a devizapiacon is egyszerűen, tőkeáttétel nélkül spekulálni – például amit a magyar lakosság egy jelentős része intuícióból fakadóan csinál, tehát amikor olcsó az euró, akkor átváltja a készpénzét és fordítva, vagy amikor cégek fedezik le az árfolyamkockázatukat –, de nem ez terjedt el a mezei tőzsdézők körében. A forexezés népszerűbb változatában magas, akár 50-szeres tőkeáttétel (leverage) a fő vonzerő: ez azt jelenti, hogy amikor valaki megnyit egy pozíciót, akkor esélyes, hogy néhány másodperc alatt vagy elveszti az egész ügylet mögötti fedezetét, vagy jelentős nyereséget ér el.
A PSZÁF magába olvasztása óta a pénzügyi felügyeletet is ellátó MNB most jól megtekintette az ezzel foglalkozó piaci szereplőket, a rendszeresen kiadott pénzügyi fogyasztóvédelmi jelentés és a honlapon kint lévő figyelmeztetés mellett egy külön ezzel a kérdéssel foglalkozó témaelemzést is készített. Nem véletlenül most, hiszen

január 15-e a magyar devizázók fekete napja volt,

egyenként egy kisebb lakás árát elvesztették. Ezen a napon sokkolt azzal mindenkit a svájci jegybank, hogy megszüntette az euróval szemben árfolyampadlót, így hirtelen a negyedével drágább lett a frank. Eközben viszont

irdatlanul sokan spekuláltak arra, hogy a svájci frank gyengülni fog,

hiszen az SNB beavatkozásainak hatására már rengetegszer el lehetett játszani, hogy ha közel került az euróval szemben 1,2-es árfolyamhoz a frank, akkor nagy tőkeáttétellel esésre kellett tenni, és így viszonylag kockázatmentes nyereségeket lehetett elkönyvelni. Csak hát aznap épp az ellenkező irányba szakadt át az árfolyam, ami miatt az egész devizapiac sokkot kapott, átmenetileg a kereskedés is megállt. Ezért nem csak hogy a fedezetét vesztette el rengeteg magyar ügyfél, hanem még azon felül is pótbefizetéseket kellett tenniük.

Agresszív reklámokkal toboroznak

Az online devizakereskedés láthatóan egyre népszerűbb lett az utóbbi években:

forexezok-szama
Ezek csak azok az ügyfelek, akik valamelyik hazai szolgáltatónál pörgetik a devizakereskedést. Akik közvetlenül külföldi szolgáltatónál vannak, nincsenek is benne ebben az ügyfélállományban – az ő számukról az MNB sem tud semmit.

Érdekes módon a jegybank nem teljesen negatívan ítéli meg a devizakereskedő platformokat. Az ugyan szerintük is aggályos, hogy agresszív reklámokkal toborozzák az ügyfeleket, viszont úgy látták, hogy megfelelően tájékoztatják őket, és a szerződések is rendben vannak.
A rendszer egyébként nem annyira bonyolult. A legtöbb online platformmal nyomuló itthoni cég külföldi letétkezelő szolgáltatásait veszi igénybe – a legtöbben a dán Saxo Banknál vagy az amerikai Interactive Brokersnél vezetnek számlát, és az ő rendszerüket használják –, és jellemzően az ügyfelek által kötött ügyletekre kapnak jutalékot. Ami egyben azt is jelenti, hogy a nagyokhoz képest rögtön hátrányból indulunk: a spreaden – ami a valós és az általunk megkötött, kedvezőtlenebb árfolyam különbözete – a minket közvetítő cég és a letétkezelő osztozik.
Problémás viszont az MNB szerint, hogy az online felületekkel néha vannak üzemzavarok, kockázatos, hogy sokan robotok segítségével kereskednek, és hogy az üzemeltetők néha érdekkonfliktusba kerülhetnek saját ügyfeleikkel, ha ellentétes ügyleteket kötnek.

Na de hogy megy ez a kereskedés dolog a magyaroknak?

Lássuk először, hogy a lezárt ügyleteken mekkora pénzt szakítottak le kisbefektetőink.

lezárt-nyeresegek-vesztesegek

De hát itt úgy tűnik, mintha egész jól menne ez a magyaroknak! Egészen idén január 15-ig összességében pluszban voltak a magyar ügyfelek a lezárt tranzakciókat tekintve. (Igaz, aztán jött a hatalmas svájci bukó.)
Na igen, de azért van néhány probléma. Ha valaki 2012 őszén, 275-ös euróárfolyamnál nyit egy devizakereskedő számlát, akkor, ha nem is csinál vele semmit, önmagában a forint átértékelődésén nyert volna egy csomó pénzt, ehhez képest már nem túl nagy a január 15. előtti nyereség.
Ráadásul végig súlyos, igazából lényegesen nagyobb nyitott veszteségeken ültek, mint ami lezárt nyereséget néha elkönyveltek:

nyitott-nyeresegek-vesztesegek

A nyitott veszteségek tartása azt jelenti, hogy az átlagos magyar forex befektető a legbénább kereskedői viselkedést követi: a nyereségeket gyorsan lezárja, a veszteségeket viszont nem meri lenyelni, ezért egyre nagyobb bukókba szalad bele.

„Lesz még az feljebb is…!”

– mondogathatták sokan a veszteséges pozícióikat látva, és ezért inkább kitartottak a rossz irányba tartó befektetések mellett. Az eredmény az lett, hogy egyre nagyobb veszteségeik lettek.
Itt együtt láthatjuk a nyitott és a lezárt pozíciókat:

egyenleg-lezartnyitott

Ugyenez egy főre vetítve:

atlagos-nyereseg

Az utóbbi három évben tehát néhány pillanat volt csak, amikor véletlenül mindent egybevetve pluszban voltak a magyar devizás kisbefektetők, egyébként pedig végig egyre súlyosabb veszteségekbe sodorták magukat. A svájci jegybank okozta, (az ő szempontjukból) devizapiaci tömegkatasztrófa után pedig odáig fajult a helyzet, hogy

egyenként átlagosan hatmillió forintot buktak, és még ezen felül még egy 7 millió forintra duzzadt lezáratlan veszteségen is ültek.

Ami együttvéve azt jelenti, hogy 32 milliárd forintot (nyolc darab felcsúti Pancho Arénának megfelelő pénzt) devizáztak el ebben a pillanatban, ekkora veszteséget szenvedett el az ország.

Kinek éri meg?

Tanulság: ha Ön egy átlagos kisbefektető és azt szeretné, hogy a megtakarítása a jövőben is érjen valamit, akkor érdemes lehet tartózkodni a magas tőkeáttételes devizakereskedéstől, CFD-ktől és hasonlóktól. Ha viszont egy (potenciálisan) nagyon költséges hobbiként tekint rá, és megengedheti magának, vagy a cége devizakitettségét fedezi, akkor simán.
Nem véletlen, hogy a devizás kisbefektetők kereskedési adatai nagyon értékesek: nagyobb szereplők egészen sokat fizetnek érte, hogy tudják, mi az a stratégia, amit semmiképpen nem szabad követni.

A cikk szerzője: Kasnyik Márton a 444. hu újságírója.