Itt van a passzivitás vége? Reménykedjünk, hogy nem most fog beütni a krach

Régóta megy a vita, hogy hosszú távon az aktív vagy a passzív alapok teljesítenek-e jobban. Az tisztán látszik, hogy az elmúlt évek nem kedveztek az aktívan kezelt alapoknak, ellenben az indexkövető alapok kifejezetten jó időszakot tudnak maguk mögött. Közel 3-szorosára nőtt az ETF-ekben lévő pénz mennyisége, amivel jóval nagyobb ütemben bővültek az aktívan kezelt alapoknál. Most azonban mégis úgy látszik, hogy fordul a kocka és az aktívan kezelt alapok tartogatnak még meglepetéseket.

A 2008-as pénzügyi válság idején a befektetők rohamléptekkel tértek át a passzív, indexkövető alapokra, illetve ETF-ekre, miután úgy vélték, hogy az aktív alapok kevésbé lesznek képesek elkerülni a válság hatásait.

Az biztos, hogy az aktív alapok számára az elmúlt évek különösen nehéznek bizonyultak. Ezzel szemben a passzív alapok jó hátszelet kaptak, hiszen több részvényindex is lokális csúcspontot tudott elérni az elmúlt időszakban. Mindazonáltal a változó gazdasági körülmények azt sugallják, hogy koránt sincs még itt az ideje, hogy temessük az aktív alapokat.

Folyton egymáshoz mérik az aktív és passzív alapokat

A pénzügyi akadémikusok között már nagyon régóta megy a vita, hogy adott időtávon vajon egy aktív vagy passzív stratégiával tudjuk-e nagyobb mértékben növelni a befektetésünk értékét. Mindkettő mellett lehetséges érveket felhozni és az is biztos, hogy van olyan időszak, amelyik kifejezetten kedvez az aktív vagyonkezelésnek. Az viszont kétségtelenül előnye a passzív alapoknak, hogy jóval alacsonyabb költséggel érhetők el, hiszen egy aktív alapnak a piacok elemzésének, az értékpapírok felkutatásának és lekereskedésének költségeit is minden esetben ki kell termelnie. Így az aktív kezelésű alapok hátrányból indulnak a passzív társaikhoz képest.

Egy passzív alap tartása leginkább a buy and hold stratégiának feleltethető meg, míg egy aktív alap portfóliómenedzsere sok esetben a jó időzítéssel, az ígéretes befektetések felkutatásával tud értéket teremteni.

A tények azt mutatják, hogy az elmúlt 15 évben nem volt olyan egymást követő 5 év, amikor az aktív portfóliómenedzserek az egyes indexeket verni tudták volna az alapra terhelt költségeket is figyelembe véve (bár aki jól szerepel a múltban, az kimutathatóan átlag fölött teljesít a következő időszakban is). Például 2005-től 2015-ig az S&P500 index átlagosan 7,3 százalékot hozott, ezzel szemben egy átlagos részvényalap 6,2 százalékos teljesítményt tudott felmutatni.

A Morgan Stanley adatai alapján azt láthatjuk, hogy 2010 és 2016 között az értékpapír kiválasztási stratégiával működő alapok mindösszesen 33 százaléka volt képest jobb hozamot elérni, mint a Russel 1000 index magas növekedési potenciállal bíró részvényeit tartalmazó kosár teljesítménye. Ezzel egybecsengően kötvényfronton sem látunk mást, ugyanis az USA-ban kezelt a hozamgörbe középső részére fókuszáló kötvényalapok kevesebb, mint fele volt képes a Barclay’s amerikai kötvény indexének teljesítményét 2010-2016 között felülmúlni.

A befektetői bizalom megrendülése az aktív alapokba áramló friss pénz mennyiségének csökkenésén is tetten érhető. 2007 októbere óta a befektetők globálisan mintegy 875 milliárd dollárnyi összeget vontak ki az aktív alapokból, ezzel szemben 932 milliárd érkezett az indexkövető és tőzsdén kereskedett alapokba. 2016 decemberére a globális ETF/ETP piac már a 3,5 ezer milliárdot is elérte, míg 2007-ben mindösszesen 0,9 ezer milliárdot tett ki. Ha a 2016-os évet nézzük, a passzív alapok 4,5-szer nagyobb ütemben nőttek, mint az aktív kezelésű alapok.

Vannak olyan idők, amikor az aktív alapok visznek mindent

Most egy olyan időszak előtt állunk, mikor az aktívan kezelt alapok ismét előnyre tehetnek szert a passzív alapokhoz képest. A világgazdaságban a gazdasági ciklus egy új szakaszába érhetett, amire több jel is utal. Például a monetáris politika helyett egyre inkább a fiskális politikára helyeződik a hangsúly (például a Trump-féle gazdaságpolitika), valamint az infláció is ismét visszatér, illetve a csökkenő eszközkorreláció és fokozódó piaci volatilitás is átszabja a kereteket. Márpedig a történelem is azt sejteti számunkra, hogy ezek azok az időszakok, amikor az aktív alapok portfóliómenedzserei is a legjobb lehetőségekre tudnak lecsapni és jó teljesítményt tudnak felmutatni.

Az ábra alapján egyértelműen vannak olyan időszakok, amikor a passzív alapok tudnak jól teljesíteni, és amikor az aktívan kezelt alapok képesek többlethozamot nyújtani. Recessziós időszakot követően rendszerint az aktív alapok nyújtottak jobb teljesítményt, míg a legnagyobb részvénypiaci fellendülést egy passzív alappal lehet kiaknázni. Az aktív alapok legnagyobb alulteljesítése az adatok alapján az 1983-1988 és 1995-2000-es időszakokban következett be.

Például egy alacsony GDP-növekedéssel jellemezhető időszakban a vállalati profitok bővülése is korlátozott, ami megnehezíti, hogy igazi gyöngyszemekre találjanak a portfóliómenedzserek. Egy változékony időszakban az aktív menedzserek többlethozamot érhetnek el, míg a piaci esések közepette csillapíthatják a piaci volatilitást is. Ráadásul a zuhanó piacokon az elmúlt 20 évben a legjobb teljesítményű portfóliómenedzserek rendszerint felülteljesítették a megjelölt referenciahozamot.

Tehát egy befektető akkor veszítheti a legtöbbet, ha egy recessziós időszakban is az indexkövető alapban marad. Ezekben az időkben viszont pont egy aktív alap lehet a megoldás, hiszen úgy alakíthatja a befektetéseit, hogy összességében jobban jöjjön ki a helyzetből. Persze a jövőt senki nem látja előre, úgy ahogyan egy recessziós időszakban sem szeretne senki a befektetéseiben ragadni. Éppen ezért azt lehet mondani, hogy az aktív és passzív stratégiának egyaránt meg van a létjogosultsága, viszont törekedni kell, hogy egyensúlyt teremtsünk köztük.