Japán pénzcunami/magyar tulajdonú bankrendszer

Felpörgette a nyomdagépeket a Bank of Japan, és egészen elképesztő mennyiségű új pénzt teremt, amiből államadósságot vásárol fel. Teszi ezt olyan mennyiségben, hogy 2018-ra a teljes államadósság 50, 2020-ra 70%-a lesz a jegybank kezében – feltéve minden egyéb változatlanságát. A japán jegybank ezzel egyértelművé tette, hogy monetizálja az államadósságot. Természetesen eddig is tudtuk, hogy a hatalmas államadósságot Japán képtelen visszafizetni, de ezzel a lépéssel nyíltan beismerték, hogy nem is kívánják ezt megtenni.

Ebből sok dolog következik. Egyrészt az, hogy minden fejlett, saját devizában eladósodott ország fel fogja ismerni, hogy az államadósság BÁRMENNYI lehet. A következő válságban bizonyára be fogja mindenki indítani a fiskális stimulust – Európának már most sem ártana, de itt a politikai nézeteltérések miatt ez nem lehetséges – mert szuverén ország, pláne kézivezérelt jegybankkal nem tud tönkremenni. Pénz teremtésből mindent meg tudnak oldani. Történik mindez addig, amíg a világ rá nem jön, hogy ez végül felelőtlenséghez és hiperinflációhoz vezet, és akkor majd ismét visszatérünk a független, inflációt letörni kívánó jegybankokhoz. És akkor az inga visszalendül, de ez még soká lesz, most még mindig az unortodox monetáris kísérletek útját járja a világ egyre bátrabban. Egyelőre próbálkozik a világ a tiltott gyümölccsel, a mindenre megoldást kínáló pénznyomtatással, aminek a vége csúnya lesz, de előtte meg inkább jó lesz.

Japán tehát nem fog tönkremenni, bármennyi jent hajlandó nyomtatni a jegybank (ami mindenhol egyre inkább a pénzügyminisztérium kinyújtott karjává válik), és felvásárolják az államkötvényeket belőle. A kötvényeket eladók pedig máshol keresnek helyet a pénzüknek, részvényeket, ingatlant, és külföldi eszközöket vesznek belőle, ezáltal gyengítve a jent, és felhajtva minden eszköz árát, nem csak Japánban, de máshol is!

***

A másik érdekes esemény a Széchenyi Bank helyzete:

www.portfolio.hu

www.napi.hu

Korábban már írtam arról, hogy – a xenofób retorikával szemben – a külföldi tulajdonú bankrendszer nagyon jól jött nekünk a válságban, mert százmillió eurószámra tologatta be ide a pénzt tőkeemelések formájában, amikor a hitelezési veszteségek miatt pótlásra szorultak a leánybankjaik. Ha magyar tulajdonú lenne a bankrendszer, akkor az államnak kellett volna helytállnia, mint ahogy az minden országban és minden bankválságban lenni szokott. Ennek kitûnõ illusztrációja a hazai bankrendszert tekintve törpe bank esete: a magyar tulajdonos nem tud/nem akar tőkét emelni a veszteségek rendezésére, így nem kétséges, hogy végül az adófizetőknél fog landolni a cech:

“Korábbi lapinformációk szerint a bank részvényeseinek május végi közgyűlése kétlépcsős tőkeemelésre kötelezte a többségi, 51 százalékos tulajdonost. Az első részletet, csaknem 3,5 milliárd forintot június végéig, a másodikat, bő 6 milliárdot július végéig kellett volna betenni, ám a T&T egy fillért sem tett be.”

Nyilván a kisebbségi tulajdonos (49%), a magyar állam lesz kénytelen majd tõkét beletenni. Képzeljük el ugyanezt, ha mondjuk az Erste Bank vagy a Raiffeisen lett volna magyar kézben és hasonló helyzet állt volna elő (mint ahogy elő is állt többször 2008 óta). Nem pár milliárdot kellene beletenni a magyar államnak, hanem több százat, pont úgy, ahogyan Szlovéniában történt.

Csodák nincsenek. A történelem azt mutatja, hogy bankválságokban – ha nincs más tõkeerõs tulajdonos – akkor az állam fizeti meg a bankválság árát. Ez így volt a múltban, így lesz a jövőben is. Még az Unortodox Közgazdaságtan sem tudja ezt megváltoztatni.

www.zsiday.hu